Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-06-01 / 6. szám

1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 defenzív tisztje volt az, aki valamilyen formában köz­reműködött az MSZMP sajtóvagyonának eladásánál. Még két adat Horn Gyuláról. A kiváló közéleti tevékenységének jutalmául a volt kommunista átvehette a Szabadkőműves Német Nemzeti Páholy kitüntetését. A másik, teljes erőbedobással részt vett Keleti Györgynek a Für Lajos vezette Honvédelmi Minisztérium volt MSZMP-és szóvivőjének képviselő választásáért indított kortesharc­ban. Érthető, hiszen a volt ezredes apja Keleti Ferenc a diplomáciai testületben kollégája volt Horn Gyulának. Az idősebb Keleti bukaresti követként közreműködött Nagy Imrének és társainak snagovi fogvatartásánál. ÍGY NÉZ KI AZ ŐRSÉGVÁLTÁS SZÉPHAZÁNKBAN!- Olvasói levél az egyik hazai lapból: ­Tisztelt Szerkesztőség! Az egyik éveleji számukban megbotránkozással ol­vastam az "Új rektor a Színművészeti Főiskolában" című. "Ungvári Tamás megnyerő képével ellátott" cikküket. Ezt az embert ajánlják rektornak a főiskolára, ezt a jó köpönyeg­forgató, lelkiismeretlen, gerinctelen embert. Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket arra, hogy ez az Önök részéről pártfogolt ember az 1980-as évek­ben - még ma is előttem van mellveregető gesztusa, amikor a tv-ben lakásából volt közvetítés -, ez a jellemtelen ember büszkén mutatta gyermekének szobáját, hogy abban nincs más kép, csak Lenin elvtársé. Gyermeke, amikor felébred, ezt a képet látja, és ebből a képből merít az elkövetkező napra erőt és bizalmat. Lenin az ő gyermekének példaképe. A tv archívumában biztos megvan a film, amiből leellen­őrizhetik állításom valóságát. Sajnos Ungvári és ehhez hasonló kétszínű ember nagyon sok van vezető beosztásokban. Egy ilyen ember tanítsa, nevelje becsületre az ifjúságot, azt nem szabad meg­engedni, ez tarthatatlan állapot. Ungvári úr a Lenin képet biztos, hogy a rendszer- váltás közeledtére gyorsan levette a falról, elrejtette és arra vár, mikor akaszthatja fel újra. Az ilyen kétszínű embereket kell eltávolítani a vezető és nevelő beosztásokból. "Kutyából nem lesz szalonna!" Kérem állításom ellenőrzését és az igazság lehe­tőség szerinti nyilvánosságra hozását. Nem ártana a jövőben előzetesen tájékozódniuk a lapjukban pártfogolt személyek múltjáról! Név és cím a szerkesztőségben Ismét kaphatók Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet mezzo­szoprán énekművésznő legszebb magyar népdalai. Kí­séri Rózsa Béla és zenekara. A kazetta ára (postakölt­séggel együtt) 12.00 US-dollár. Megrendelhető a 415- 345-8878 vagy 703-553-0473-as telefonszámokon. KIÁBRÁNDÍTÓ FILMBEMUTATÓ A MAGYAR NAGYKÖVETSÉGEN Filmvetítés volt május 10-én a washingtoni magyar nagykövetségen: Kottái Róbert rendezésében és főszerep­lésével a "Sose halunk meg" című új magyar filmet láthatta a nagyérdemű. A filmet állítólag hajszál híján Oscar-díjra jelölték (az öt jelölésre érdemes film után hatodikként állt ez a magyar alkotás) s ez felajzotta az emberek kíván­csiságát: sokan jöttek el megnézni, milyen reprezentatív al­kotással jelentkezett a filmek versenyében a magyar film­gyártás. Bár ne jöttek volna!...Kezdődött azzal, hogy vagy egy nagyon elhasznált vagy videószalagra átmásolt kópia került vetítésre, ami majdnem lehetetlenné tette a film élvezését. A vásznon a kép elmosódott, sötét volt és a színek fakók, akár egy házilag (ráadásul rossz anyaggal) készült amatőr videofilmen. Ami pedig a film élvezését il­leti, e téren a legelsőrangubb technika sem tudott volna segíteni. A nézők feszengve meredtek a vászonra, ahol idétlenül mozgó színészek egy ostoba mese keretei között próbálták magukra irányítani a figyelmet. S hogy ez jobban sikerüljön, időnként nyomdafestéket nem tűrő trágársá­gokat mondtak és obszcén, ízlésesnek a legjobb akarattal sem mondható szerelmi jelenetekkel szórakoztak. Lehet, hogy ők szórakoztak, de a közönség nem. Inkább ámuldo­zott, hogy miképp kerülhetett ez a film a követség mindig nívós kulturális programjának műsorára? Egy ilyen fércmű jelenti a magyar kultúrát és ennek a szellemét kell ter­jesztenie a nagykövetségnek? Alig hinném! Meggyőző­désem, hogy Szabó Csaba kulturtanácsos, aki harmadik éve színvonalasnál színvonalasabb előadásokkal örvendezteti meg a követséget látogató magyarokat és az amerikai vendégeket, ezt a filmet nem látta bemutatás előtt, külön­ben aligha fogadta volna el. Ezt bizonyára mussz-mü- sorként kapta (az újságíró szakmában használatos "mussz- anyag" mintájára, amit valamilyen okból muszáj közölni...), ami mentség lehet a számára. Visszatérve a film stílusára, tudom, hogy a forgatókönyv írója a szöveget a mese szerint olyanok szájába adta, akik nem irodalmi szalonokban forognak, hanem a hétköznapi életben egymásközt ál­talában így beszélnek. S azt is tudom, hogy ez a stílus ma ál­talános a filmeken, sőt a televízión is, Amerikában éppen úgy, mint Magyarországon és másutt, ahol hódítanak a "haladó" művészeti irányzatok. Prüdéria lenne hát mind­ezen megbotránkozni. De mindennek megvan a maga helye és a követség talán mégsem megfelelő környezet ilyen "alkotások" bemutatására: az idejáró igényes közönség máshoz van szokva és nem szenved izlésficamban, hogy örömet okozzon számára, ha efféléket láthat-hallhat. Néhány héttel ezelőtt a washingtoni nemzetközi filmfesz­tiválon a "Gyerekgyilkosságok" című magyar film miatt kellett szégyenkeznünk, most meg ez a bemutató...Ilyen lenne hát a mai magyar fiiművészet? Kiábrándító!

Next

/
Oldalképek
Tartalom