Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 15 HELYSZÍNI JELENTÉS A VÁLASZTÁSOK MÁSODIK FORDULÓJÁRÓL A szavazás két fordulója közti hetek a feszült várakozás és a találgatás jegyében teltek el Magyarországon. E sorok írója is kivette részét ebből az össznépi társas játékból - igaz csak kívülállóként, mert az emigránsoknak nem járt a szavazati jog, ami megillette a kommunista rendszer minden közszereplőjét... - és figyelte, kik hogyan vélekednek a május 29. előtt közszájon forgó két kérdésben. Mert ha ezekben a napokban valaki találkozott valakivel Pesten, a beszélgetés csakis így kezdődhetett : - Te kire fogsz szavazni? s a második kérdés pedig így szólt: - Mit gondolsz, győz az MSZP? Az első kérdésre persze csak kevesen adtak egyenes választ, mert elvégre titkos a szavazás, de a második körül rendszerint parázs viták alakultak ki. Mert volt, aki amellett kardoskodott, hogy az első fordulóban oly sok szavazatot kaptak a kommunisták, hogy a szavazók megriadtak és a második alkalommal majd jobban meggondolják, kire adják a voksukat, mások viszont biztosra vették, hogy a második fordulóban - a siker vonzása következtében - még többen fogják támogatni a kommunista utódpártot. És ez utóbbiaknak lett igazuk - sajnos. Egyébként az utolsó héten e sorok írója is biztosra vette, hogy a második forduló végleg Horn Gyuláék javára billenti a mérleget és minden bizonnyal elérik az abszolút többséget is, ami azt jelenti majd, hogy egyedül is kormányozhatnak. Aki a május 29.-ét megelőző napokban nyitott szemmel és füllel járta Budapest utcáit, nem lehetett kétsége affelől, hogy a volt kommunisták növelni fogják az első fordulóban szerzett előnyüket. Az utca embere eltökélte, hogy leváltja az 1990-ben szép többséggel megválasztott keresztény-nemzeti-polgári koalíciót (élén a Magyar Demokrata Fórummal és meg is tette ezt. Az MSZP olyan többséget kapott, olyan messze magamögött hagyta összes ellenfelét, hogy ehhez képest a háború utáni legnagyobb magyar választási győzelem, a Kisgazdapárt 1945-ös többsége szerény eredménynek tűnik. Az ország ki van szolgáltatva a pufajkás Horn Gyuláéknak és ha akarják, ismét megvalósíthatják az állampártot, ami a legfőbb hatalom letéteményese. Megtehetnék, de persze annyi eszük van, hogy a múltat nem hozzák vissza, mert egyrészt nekik is szükségük van a nyugati tőkére, másrészt négy év alatt rájöttek, hogy a kapitalizmus sokkal nagyobb jólétet és tágabb lehetőségeket biztosít számukra, mint a szocializmus. Nem, visz- szarendeződéstől és újabb kommunista diktatúrától sem kell félni, de a hatalom megint azok kezében lesz, akik, a marxi-lenini eszméken nevelkedtek, akik a Kádári garnitúra második vonalában nőttek föl és akik annak a pártnak a tagjai voltak, amely kiszolgálta Moszkvát és tönkretette az országot. Négy évvel ezelőtt azt hittük, a párt és ideológiája végleg a történelem szemétdombjára került, de tévedtünk. A bukott rendszer emberei akkor elhatározták, hogy régi kereteiket átmentve még megfizetnek a félreállításért. Négy éven át mást nem csináltak, mint nehezítették, akadályozták a kormány munkáját és szították ellene a hangulatot. És mostanra beérett működésük gyümölcse! Megbuktatták a kormányt. Persze abban, hogy a dolgok így alakultak, a kormány is hibás. Az az ötvenvalahány százalék, amelyik a kommunista utódpártra adta szavazatát (ami voltaképp csak a népnek mindössze kb. 24-25 százalékát jelenti), kevés kivétellel nem Horn Gyuláékra szavazott, hanem valami ellen. Az előző kormány rossz politikája, tehetetlensége, a széles tömegeket mellőző magatartása ellen, ami elidegenítette az embereket a vezetőktől. Nép nélkül pedig nem lehet politizálni (legfeljebb a diktatúrában) és a katedráról kinyilatkoztató kormány halálra van ítélve. Hányszor mondtuk a múltban (az érted haragszom, nem ellened szellemében), hogy ebből még baj lesz, de amatőr politikusok kocadiplomaták mindig letorkoltak bennünket, olyan eredményekre hivatkozva, amelyek sohasem léteztek, legfeljebb papíron, vagy szép színes brosúrákban. De most nem olyan idők következnek, hogy ezt felhánytorgassuk s ezzel is gyöngítsük amúgy is gyér sorainkat. Le kell vonni a történtek konzekvenciáit és a most ellenzékbe szorult volt koalíciós pártoknak meg kell talál- niok a hangot a néphez. Az alább közölt grafikonok százalékosan és számszerűen is jól érzékeltetik, hová vezetett ez a négy év. És hogy miért vezetett ide arra majd legközelebb próbálunk magyarázatot találni. Addig csak a Mindenhatóhoz fohászkodhatunk, hogy ne fordítsa el tekintetét szegény hazánkról... Budapest, 1994. május 30. Stirling György ***** A választásra jogosult polgárok 55,3 száalékának részvételével tegnap lezajlott az 1994. évi választások második fordulója. A legtöbb mandátumhoz, 209-et, a szavazatok 53,89 százalékát a Magyar Szocialista Párt szerezte meg, és ezzel abszolút többséget kapott, így akár egyedül is képes kormányt alakítani. Ez azonban az előzetes nyilatkozatok szerint nem áll a szocialisták szándékában, hiszen Horn Gyula pártelnök az esti sajtótájékoztatón bejelentette, hogy változatlanul koalíciós kormányzásban gondolkoznak, s már a héten megkezdik a koalíciós előkészítő megbeszélést a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőivel, akik a mandátumok számát tekintve második helyen végeztek. * * * Jelöltek Mandátumok a 2. ford. egyéni tér. orsz. OSSZ. MSZP 174 149 53 7 209 SZDSZ 158 17 28 25 70 MDF 98 4 18 15 37 FKGP 47 1 14 11 26 KDNP 18 3 5 14 22 FIDESZ 5 0 7 13 20
