Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a majorság szelleméi Tamási Áron (1956) AMERIKAI MAGYAR f f ff ÉRTESÍTŐ XXX. évf. 6. szám 1994. június "KÍSÉRTET JÁRJA MAGYARORSZÁGOT, A KOMMUNIZMUS KÍSÉRTETE" FAGGYAS KATALIN: Merre tovább, Magyarország? Május 8-án Magyarországon a választásra jogosult állampolgárok 69 százaléka kinyilvánította politikai akaratát. A versengő pártok közül mindössze hat érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. A területi pártlistákra leadott szavazatok aránya a következőképpen alakult: Magyar Szocialista Párt 33 százalék, SZDSZ 20 százalék, MDF 12 százalék, Független kisgazdapárt 9 százalék, KDNP 7 százalék, Fidesz 7 százalék. Nem jutott be az országgyűlésbe a MIÉP, hiszen 1,56 százalékot kapott és a Magyar Piacpárt 0,01 százalékkal. Minimális szavazatot kapott az Egyesült Kisgazdapárt, a Kiegyezés Független Kisgazdapárt, a Konzervatív Párt, Nemzeti Demokrata Szövetség és a Magyarországi Zöld Párt. Kiesett a kommunista párt /Munkáspárt/, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a liberálisnak mondott Köztársaság Párt, az Agrárszövetség és a Vállalkozók Pártja. Első ránézésre tehát levonható a következtetés: a magyar országgyűlésbe hat párt került be, s így nem apró- zódik szét túlságosan a politikai élet. Igen erős baloldali tömörülés jött létre a Magyar Szocialista Párt győzelmével. A két liberális párt közül az SZDSZ megtartotta eddigi erős pozícióját, a Fidesz pedig megmaradt kis pártnak. A jobboldal vezető ereje a Magyar Demokrata Fórum maradt, a KDNP továbbra is csak "kistestvér" lehet. A kisgazda mozgalom teljesen szét volt forgácsolódva, s a szavazók döntése alapján a Független Kisgazdapárt került ki győztesen a csatából. így az FKGP képviseli a népinemzeti vonalat, a kistermelőket. Hasznos lenne, ha Tor- gyári József kibékülne a másik két jobboldali párt vezetőivel. A kisebb jobboldali, baloldali és liberális pártok kiestek a rostán. A magyar népnek nem kell Nagy Tamás, (Folytatás a 6. oldalon) STIRLING GYÖRGY: Széljegyzetek a hazai választásokhoz Ahogyan az lenni szokott, a gyászos kimenetelű hazai választások előtt már hetekkel-hónapokkal folytak a találgatások, hogy kik a legesélyesebbek és mire számíthatunk? A vélemények eléggé megoszlottak, egyben azonban mindenki egyetértett: a nemzeti-keresztény erők sikere azon múlik, hogy hányán mennek el szavazni? Mert legjobban egytől tartottunk: a magyar nép az elmúlt négy év alatt annyira kiábrándult a politikából, hogy a közömbösség miatt sokan nem mennek el szavazni. Ami - az elmúlt évek közbeeső választásainak tanúsága szerint - a baloldalnak kedvez: míg a rendszerváltásban csalódott "néma többség" (véltük mi), a nemzeti érzelmű tömegek otthon maradtak, addig a baloldal minden emberét az urnákhoz dirigálta és tudunk olyan esetről is, ahol a szavazók érdektelensége miatt valaki 17 százalékos "többséggel" nyert meg egy pótválasztást. Megfogalmazódott tehát egy teória: a választás eredményét az dönti el, hogy milyen nagy lesz a részvétel? Ha sokan mennek el - így tartotta a fáma —, biztos a nemzeti erők győzelme. Ha kevesen, az a baloldalnak kedvez. Számokat is mondtak: ha a választók 50 százaléka megy el szavazni, a baloldal győz, ha 60-70 százalék lesz a részvételi arány, akkor kiegyensúlyozott eredményre számíthatunk, de ha ennél többen fognak az urnákhoz járulni, akkor a jobb- és közép nemzeti pártok kerekednek felül. Ez a jóslás bizony megbukott! Mert bár a szavazók aránya meglepően magas — kb.70 százalék — volt, mégis a baloldal győzött. Nem, nem a liberális pártok vitték el a pálmát, hanem a szélsőbal: az MSZMP utódpártja, a csak egy betűvel "rövidebb" MSZP, ami már az első fordulóból a parlament legerősebb pártjaként került ki. És ha ehhez hozzászámítjuk a kommunista múltat nyíltan vállaló Thürmer-féle Munkáspárt (az MSZP nevéből kimaradt M)
