Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. április Európa ébredése A legutóbbi nyugat-európai országos és helyi választások eredményei azt mutatják, hogy a radikális jobboldal előretörése általános jelenség. A franciaországi helyhatósági választásokon Le Pen Nemzeti Frontja jelentősen előretört, majd a német jobboldali erők diadala következett a schleswig-holsteini és a baden-württembergi tartományi erőpróbán. Ezek után már nem volt különösebb meglepetés a Lombard Liga szereplése Olaszországban, s ebben az összefüggésben nem kell csodálkoznunk az angol konzervatívok ismételt győzelmén sem. A sort még lehetne folytatni. De hogy ne menjünk tül messzire: az osztrák Szabadság Párt egyre jelentősebb tényező a két nagy párt küzdelmébe belefáradt Ausztriában. S egy pillantás a tengerentúlra még inkább meggyőző: Pat Buchanan, aki a republikánus párt jobbszámyát képviseli, kellemetlen perceket szerzett Bush elnök számára az előválasztásokon, s bár a további versengésből kiesett, a 96-os választások egyik esélyese. Vajon mi lehet e látványos radikális jobboldali előretörés oka? Összefügg-e mindez a Szovjetunió és a kommunista világrendszer széthullásával? Vagy csupán a világ elmaradott térségeiből Európába áramló tömegek megjelenése váltotta ki az idegenellenes érzelmeket meglovagló jobboldal előretörését, mint ahogy sokan állítják? Esetleg más, erkölcsi, filozófiai tényezők is szerepet játszottak a választók döntésében? A jelenséget vizsgálva nem tekinthetünk el attól, hogy a most lefolyt választások voltak az elsők a kommunizmus bukása óta. Joggal élhetünk tehát a gyanúperrel: az Európában 89-90-ben lezajlott nagyszabású történelmi változások tudati lecsapódása mutatkozik e némiképp váratlan választási eredményekben. Mert ne feledjük: a Szovjetunió széthullása nyomán egykori szövetségeseinek történelmi baklövéseiről, végzetes megalkuvásairól, sőt bűneiről is lehull a lepel, hiába igyekeznek e bűnöket még most is erénnyé hazudni. A világot borító vaskos jégréteg olvadozni kezd, ám ezúttal a nap Keleten sütött ki, de Nyugatra is elérnek sugarai. Most ismét feltehetők némely kérdések. így pl. ideje lenne végre alaposan megvizsgálni, mely hatalmakat illeti a felelősség a második világháború kirobbantásáért, majd az azt követő, enyhén szólva kétbalkezes rendezésért? Figyelembe vették-e a háborút követő párizsi békeszerződések Európa népeinek akaratát, vagy kizárólag a győztesek szempontjai szerint köttettek meg? Kelet-Európa nemzeteinek mostani hányattatásai nem jórészt épp e tragikus „rendezés" következményei? Mivégre hunytak szemet a nyugati hatalmak a kommunizmus rettenetes bűnei felett, majd, ha szemüket fel is nyitották, miért, hogy kisujjukat is alig mozdították e rabságban sínylődő népek érdekében? S ezek az egyelőre megválaszolatlan kérdések tovább sorakoztathatok. De, ami most tárgyunk szempontjából lényeges: a kommunizmussal való világméretű flörtölésben elsősorban a szociáldemokrácia a ludas, bár kisebb-nagyobb mértékben besározódtak a liberális, sőt némely konzervatív politikusok, politikai irányzatok is. Egyébként a szociáldemokrácia hanyatlása már a nyolcvanas évek elején megkezdődött, összefüggésben az ún. jóléti államok mechanizmusának összeroppanásával. így tehát a szociáldemokrácia sorsa ijesztő párhuzamosságot mutat a kommunizmus sorsával: együtt élték fénykorukat, és a jelek szerint együtt is buknak! De lehetségi-s-e ez másként, tekintve közös eredetüket? A jobboldali mozgaln ,ak előretörésének legfőbb okaként - a tán épp felületességükkel nevet szerzett politikai megfigyelők - az Európa-szerte tapasztalható idegenellenes érzelmeket szoktak megjelölni, amelyeket a radikális jobboldal a maga számára sikerrel kamatoztat. Ez persze durva leegyszerűsítés, de az emberek riogatására alkalmas. Mert hát miféle politikai program az, mely tengelyébe, úgymond, az idegenellenességet állítja? De arról már nem beszélnek, hogy a fél világ által kényelmes karosszekekből végigélvezett iraki háború idején a nyugati államférfiak közül egyedül egy, az idegen- s légióként arabgyűlölőnek kikiáltott Le Pen emelte fel szavát az értelmetlen öldöklés ellen. Nu, meg a pápa. Sőt, a harcok kellős közepén a francia politikus találkozott is Szaddám Husszeinnel, így fejezvén ki együttérzését az agyonbombázott iraki néppel. Az új jobboldali erők álláspontja e kérdésben az, hogy Európa az európaiaké. Ám ha a bevándorlás a kontinensre ilyen ütemben halad - tekintetbe véve az európai népek többségének alacsony népszaporulatát is -, eljön az idő, amikor ázsiai és afrikai népcsoportok .Európa lakosságának többségét alkotják majd. De az idegengyűlölet visszaszorításában is az egyik biztos módszer a bevándorlás erőteljes korlátozása - amire már történnek eredményes kísérletek. Mert nem a jobboldali mozgalmak szítják az idegengyűlöletet, mint ahogyan hamisan állítják, hanem az európai lakosság bizonyos csoportjai reagálnak így az európaitól merőben idegen nyelvű, kultúrájú és vallású, teljesen más életvitelű népek megjelenésére. S ezen semmiféle hangza-
