Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
1993. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 SZAKÁLYSÁNDOR EGY HADSEREG EMLÉKEZETE- A DONI TRAGÉDIA 50. ÉVFORDULÓJÁRA "A rendelkezésre álló időhöz és eszközökhöz mérten mindent megtettünk, hogy a 2. hadsereget várható feladataira a lehető legjobban felkészítsük... A vezetőség minden vonatkozásban minden tőle telhetőt megtett, hogy kivonuló 2. hadseregünk ne bocsájtassék el a hosszú útra - melynél hosszabb út előtt magyar haderő még sohasem állott -, mint mostoha gyermek, hanem erőinkhez képest a lehető leggazdagabban induljon el. És ha majd kint lesz, akkor sem akarjuk, hogy mostoha gyermeknek érezze magát, azért - mint már fentebb említettem -, az összeköttetés fenntartása tekintetében is igyekszünk mindent megtenni. Nyugodtan és bizalommal tekintünk a 2. hadsereg működése elé." A fenti sorok Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének 1942. április 11-én kelt 63.579/eln. 5. vkf. 1942. számú parancsában olvasható. Ez a parancs - A 2. hds. kik. és ági. felkészültsége - jelentette azt, hogy a több mint kétszázezer főből álló magyar 2. hadsereg - melynek állományában mintegy tizenhétezer-öt- száz munkaszolgálatos is beletartozott - alakulatai megkezdik kivonulásukat a keleti hadszíntérre, "valahova Oroszországba". Valahova, mert még a hadsereg első alakulatainak elindulásakor sem volt biztos, hogy hol, mikor és milyen feladat vár a magyar 2. hadseregre, arra a hadseregre, amelyet a magyar politikai és katonai vezetés - a német kivánságok/követelések kielégítésére -, mint a győzelemben részt venni kívánó ország zálogát küldött a frontra. Az 1942 áprilisi indulást hosszas tárgyalások - mondhatjuk nyugodtan -, viták előzték meg. A magyar politikai és katonai vezetés elképzelései - minimális katonai erővel történő részvétel a Szovjetunió elleni háborúban - 1941 decemberére elveszítették realitásukat. A német Wehrmacht Moszkva előterében elszenvedett csatavesztése felértékelte a fegyvertárs országok - Románia, Magyarország, Finnország, Szlovákia - katonai és gazdasági potenciálját. A német vezetés sorra-rendre nyújtotta be igényeit. Magyarország részére az "igénylistát" Joachim von Ribbcntropp, s német III. Birodalom külügyminisztere hozta cl és adta át 1942. január 6-a és 10-e közötti magyarországi látogatása alkalmával. Hitler külügyminisztere útján Magyarország aktívabb támogatását és gyakorlatilag az ország teljes haderejét kérte a magyar politikai és katonai vezetőktől. A többnapos tárgyalások eredményét a budapesti német követség ekkép összegezte: "Horthy kormányzó és Bárdossy miniszterelnök a kérdést a kormány többi tagjával ismételten megtárgyalta, és a tárgyalások utolsó napján adtak választ a birodalmi külügyminiszter úrnak, eszerint Magyarország ugyan nem bocsájthatja rendelkezésre hadseregét százszázalékban a keleti hadjárat céljára, de hajlandó lehetőségeinek legszélső határáig elmenni, azaz a hadjáratban az eddigeiknél lényegesebb erőkkel résztvenni. Részletekről nem esett szó, azokat a katonai szervek között létesítendő megállapodásokban, főleg Keitel vezértábornagy küszöbön álló látogatása alkalmával fogják tárgyalni." E tárgyalásokra nem kellett sokáig várni. Keitel 1942. január 20-án Budapestre érkezett és tárgyalt a magyar katonai vezetőkkel de fogadta őt az államfő, Horthy Miklós is. Keitel kívánsága meglepte a magyar katonai vezetőket. A vezértábornagy három hadtestet, á három dandárral, a gyorshadtestet és egy hegyi dandárt kért a keleti hadjárat céljaira. Tekintve, hogy a magyar haderő még nem épült ki teljes egészében, és a megszállt szovjet területeken is öt dandár működött már, ez igen jelentős kontingenst jelentett. A tárgyalások sok vitát kiváltva zajlottak. A magyar fél ragaszkodott az általa elképzelt hat dandárnyi erőhöz, mig Keitel is hajthatatlannak mutatkozott. Végül is a megegyezés, Szombathelyi Ferenc vezérezredes korabeli feljegyzései szerint, ekkép született meg: "Hosszú alkudozások után végre megállapodtunk abban, hogy három dandárt, amelyek megszállási célokra lettek volna igénybe véve, szintén hadiállományra töltjük fel és ezt is a hadműveleti hadseregbe állítjuk be. így ezen hadsereg 9 dandárból, egy páncéldandárból fog állni, mely 5 hadtestben lesz összefogva, míg a megszálló erők 5 dandárt fognak kitenni." A megállapodást követően már februárban megindult a mozgósítás. Az államfő kívánsága szerint a magyarromán határ mentén diszlokáló VI. és IX. hadtest csapatait mozgósítás nem érinthette, ellenben az ország területének és lakosságának egységes megterhelése érdekében nemcsak a békehadrend 2. hadsereg hadrendjébe tartozó seregtesteket, csapattesteket mozgósították, hanem az 1. és 3. hadsereg alárendeltségébe tartozókat is. így a gyakorlatban egy "rögtönzött" 2. hadsereg állt fel, mely a III. hadtestből, a IV. hadtestből, a VII. hadtestből, az 1. (tábori) páncélos hadosztályból és egy repülő csoportból állt és létszámát tekintve - mint említettem - meghaladta a kétszázezer főt. A katonai vezetés megtett mindent azért, hogy a kivonuló hadsereget az ország lehetőségéhez mérten a legjobban felszerelje. A honvédség rendelkezésére álló fegyvermennyiségének mintegy ötvenszázalékát a kivonuló hadsereg kapta meg. Az itthon maradt alakulatokat valósággal
