Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
1993. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 századi végvárak katonáinak életét és mindennapi küzdelmes harcait bemutató kiállítás van. FEHÉRKŐ VÁRA - KEREKI (Somogy megye) Története Kereki községtől délnyugatra, a Levelesi-erdő előrenyúló, erdős domfokán találjuk a vár romjait. A téglából épített várat egykor kívül is bevakolták és fehérre meszelték, innét kaphatta Fehérkő nevét. A közismert Katonavár, Kapuvár név újabb keletű, önkényes elnevezés. Valószínűleg a XIV. század első felében emelték a Szlavóniából Somogy és a Tihanyi-réven Győrig vezető fontos középkori útvonal itteni szakaszának védelmére. Akkor még a királyé volt az oklevelekben 1336-tól szereplő vár. Zsigmond király 1396-ban adományozta a török elleni harcokban szerzett érdemeiért Marcali Miklós temesi ispánnak, több faluval és Köröshegy mezővárossal. A Marcaliak hatalmas uradalmait 1474-ben a Báthoryak örökölték. Fehérkő azonban 1478-ban már elhagyott, 1494- ben pedig romos volt. Amikor Székesfehérvárt 1543-ban bevették a törökök, a várat - amely nem képviselt ketonai értéket - felrobbantották és használhatatlanná tették. Az ellipszisz alaprajzú várat a tőle délre húzódó domháttal kettős szárazárok és kettős sánc védte. Csak nyugati oldalának falai maradtak meg egy emelet magasan, keleti felét az 1920- as években bontották el, hogy anyagából vadászházat építsenek. Egykor kétemeletes volt. Déli oldalán zömök torony állt, ez védte a dombhát felől és ezen át vezetett a felvonóhidas kapu a kisméretű belső udvarra. Az udvar körül helyezkedtek el a lakószárnyak. Egy 1806-ból származó leírás szerint akkor még állt a boltozott kápolna és a torony is. A vár romjait a 60-as évek elején hozták rendbe. Érdemes megtekinteni a közeli Körishegy községet. Főutcáján a régi balatoni építészet emlékét őrzi még néhány íves, tornácos ház. A parkban látható a copf stílusú Széchenyi kastély. A református templom későbarokk, 1818-ból való. Vele szemben van a "Borkút"-nak nevezett dézsmapince, amelyben forrás is fakad. A római katolikus templom a XV. században épült, gótikus stílusban. FONYÓD VÁRA (Somogy megye) Története A fonyódi hegy délkeleti lábánál, a Nagyberekbe nyúló, Fácánoskertnek nevezett alacsony dombháton állt Magyar Bálintnak, a XVI. század országszerte nagyhírű végvári kapitánynak vára. Fonyód az államalapítás korától a pannonhalmi monostor Somogy megyei birtokához tartozó jobbágyfalu volt. XI. században épített templom állott a közepén, amelyet a XIV-XV. százában bővítettek és részben átalakítottak. 1543 után, amikor a törökök Pécset és Székesfehérvárt elfoglalva Somogyot veszélyeztették, a dunántúli nemesség birtokai védelmére udvarházakból, kolostorokból, templomokból alakította át a várait. A somogyi falvakat birtokló Tóti Lengyel árvák nagybátyja és gyámja, Palonai Magyar Bálint, 1547 körül végvárat építtetett. Pécsi lovaskatonából Nádasdy Tamás nádor hadainak udvari kapitánya, 1555-től kanizsai főkapitány, 1566 után Szigliget és Fonyód királyi kapitánya volt, rettegett törökverő hős, aki három évtizeden át védte vitézeivel a Balaton és Zala vidékét. A fonyódi templomból kastélyt építtetett, azt gerendákból rótt palánkfallal vette körül és vizesárkot mélyíttetett köréje. Az így alakított belső váron kívül a falut is palánkkal és vizesárokkal keríttette. 1545 és 1573 között több alkalommal verte vissza az ostromló törököket. A várat csak Magyar Bálint halála után, 1575-ben foglalták el a törökök, s valószínűleg el is pusztították. Romjait az ötvenes évek második felében tárták fel és konzerválták. KAPOSVÁR VÁRA (Somogy megye) Története A város és környéke a XI. századtól a Győr nemzetségé volt. Itt épült fel nemzetségi monostoruk is, amelyet Győr nembeli Atha somogyi ispán 1061-ben alapított. Ez volt a zselicszentjakabi apátság, amelynek romjait Kaposvár mellett, a közelmúltban tártak fel. A város területének nyugati részei a Monoszló nemzetségből származó Rupoli család kezében voltak. A XIV. század közepén már létező várat ők építhették, mert később Rupolújváriak- nak is nevezték őket. 1403-ban Zsigmond királlyal szemben a trónkövetelő Nápolyi László pártjára álltak, ezért annak leverése után elvesztették birtokaikat. Rupolújvárát felefele arányban a Tamásiak és a Győr nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfyek kapták meg. A XV. században egymással összefonódó családi kapcsolatok alapján a Héderváryak és a Serkei Lórándfyak is pereskedtek érte, közben azonban 1455 körül Újlaki Miklós erdélyi vajda foglalta el. Később az Újlakiaké, a XVI. század elején azonban már egyedül a Dersfyeké volt. Az 1543 után következő tíz évben külső bástyákkal megerősítették. 1555-ben Tojgun budai pasa somogyi hadjárata alkalmával foglalták el a törökök. Százötven éven át török erősség volt. 1886-ban ez is felszabadult. 1690-ben még állt, 1702-ben azonban már lerombolt várként szerepelt, mint Esterházyak birtoka. Az egykori vásártéren álló vár négyzetes torony köré épített, szabályos alaprajzú téglavár volt, amelyet a XVI. században négy sarokrondellás külső palánköwel vettek körül.
