Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
1993. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 11 csapták. Az amerikai külügy elismerte, hogy az iraki közlemény - "lényegében pontos" - de a követnő közelébe nem juthatott senki s az csak 1991. március 20-án a szenátus és 21-én a képviselőház külügyi bizottságai előtt jelentette ki, hogy az iraki közlemény koholmány, mert ő többször figyelmeztette Huszeint, nehogy erőszakot alkalmazzon! De miért kellett ezt hét hónapig titkolni és utána 30 évre elzárni a világ elől az összes okmányokat? —A hírverés minden módját felhasználta a sajtó, rádió és a TV, hogy Saddamot kegyetlen, vérszivó diktátorként mutassa be, de a háború előtt is az volt, de akkor még az Egyesült Államok támogatottja volt. Ma már mindnyájan tudunk egy Tom Lantos amerikai képviselőről, mert abban a "szerencsés" helyzetben vagyunk, hogy kicsiny hazánkban született. Ezen az alapon illetéktelenül beleavatkozott nemrégen Magyarország belügyeibe a Csurka Emlékirat kapcsán, ami összeférhetetlen amerikai képviselői helyzetével. Az 1990-es év végefelé, mint külügyi bizottsági tag, ténymegállapítási kihallgatásokat tartott annak bizonyítására, hogy az iraki katonák a kórházakban kiszedték a csecsemőket az inkubátorokból és a hideg padlóra helyezték őket. A döntő tanúvallomást egy 16 éves lány tette, aki akkor érkezett Kuvaitból és saját maga látta a történteket. Csak Glaspie követnő kihallgatása alkalmával derült ki, hogy a TANÚ, az akkori kuvaiti követ leánya, aki szüleivel Washington, DC-ben tartózkodott, tehát nem lehetett Kuvaitban az általa megadott időben.-Bush volt az első államférfi, aki az "ÚJ VILÁGREND" lázálmát a köztudatba bedobta a kuvaiti válság alatt és az Illuminátus Rend céljának, a világkormány megvalósításának legjobb eszközét az ENSZ-t a hullámvölgyből kiemelte. Hogy mennyire komolyan vették ezt a "NEW WORLD ORDER"-t vagyis az ÚJ Világrendet, azt bizonyítja az a "véletlen" is, hogy 1991 év elején - az Öbölháború tombolása idején Henry Kissinger a BOSTON GLOBE lapjain megemlékezett egy több mint két évszázados "jövendölésről", hogy az Új Világrend az Egyesült Államokban fog megvalósulni s szerinte az Öböl-háború vízválasztó lesz az emberiség történetében. Kissinger az összeesküvést jövendöléssé szépítette, mely 1776-ban kezdődött, amikor Dr. Adam Weiszhaupt május elsején Bajorországban megalakította az ILLUMINÁTUS REND- et, mely rögtön infiltrálta Európa összes szabadkőműves páholyait s azóta minden háborút ez az összeesküvés zúdította a világra (ezt már nem Kissinger mondta)! Ebben a háborúban ez a világrend halálos sebesülést kapott! Egy vérszomjas kegyetlen zsarnok kiűzése egy elfoglalt kis országból az amerikai nép igazságérzetének megfelelt, de amikor a fegyverszünet megkötése uán Húszéin a helyén maradt anélkül, hogy legalább papíron valami szabadságot biztosítottak volna nemcsak a sokat szenvedő iraki és kuvaiti népnek, hanem a kurdoknak is, Bush elnök npsze- rűsége a minden idők legmagasabb 80 százalékáról 40 alá süllyedt. Közben felröppent az a hír is, hogy Schwarzkopf tábornok fővezér tovább harcolt volna Húszéin martaló- cainak teljes megsemmisítéséig, azonban Schwarzkopf generális két nap múlva kijelentette, hogy közte és Bush elnök közt teljes az egyetértés s ezzel lezárult ez az ügy is. Legyenek tulajdonosok a munkavállalók CSEKÉLY ESÉLY A kereszténydemokrata Néppárt január elején elnökségi ülésen tekintette át a privatizáció helyzetét. A gazdasági szakértők kettős céllal szorgalmazták a téma napirendre tűzését: egyrészt kifogásaik, másrészt javaslataik megfogalmazásáért. Hasznos Miklóssal, a párt alelnökével a konklúziókról beszélgettünk.-Van-e valamilyen különös időszerűsége, hogy éppen most foglalkoznak ezzel a kérdéssel? —Társadalmi, állampolgári kapcsolataink, a visszajelzések arra engednek következtetni, hogy a privatizációs gyakorlat kapcsán igen sok kérdés fogalmazódik meg az emberekben. Nem látnak tisztán, az átlagpolgár úgy érzékeli, mintha a kulisszák mögött zajló, számára követhetetlen változások tőle teljesen függetlenül mennének végbe. Kirekesztettnek érzi magát a tulajdonosváltás korszakos változásából, amelyről pedig tudjuk: évszázadokra meghatározza a gazdaság szerkezetét. Mivel a privatizáció eredményessége nem kis mértékben függ a bizalmi légkörtől, úgy véljük, saját értékelésünkkel hozzá kell járulnunk a korrekt döntések előkészítéséhez. —A privatizációért felelős miniszter és munkatársai mennyire nyitottak a javaslatok irányában? —E kérdésekhez nem lehet presztízsszempontok szerint közelíteni. Mi nem akarunk mást, mint a privatizáci kontrolját és nyilvánosságát, s kritikánk nem a kormány elleni támadás, hanem a kormánykoalicí tevékenységét jobbító javaslatcsomag. —Kifogásaik mire irányulnak: a privatizációs stragé- dia alapelveivel is vitatkoznak? —Nem a koncepció lényegét kérdőjelezzük meg, hanem ennek - a megvalósítása során tapasztalható - ellentmondásait. Alapvetően abból indulunk ki, hogy a dolgozók, akik az elmúlt évtizedekben a nemzeti vagyon létrehozásában részt vettek, jószerével inkább szemlélői, mint szereplői a privatizációnak, holott a ki nem fizetett és alacsonyan tartott bérek tették lehetővé az állami vagyon létrejöttét. S most megcéloztuk ugyan a privatizációt, de valljuk be: ebben éppen a dolgozók indulnak a legcsekélyebb eséllyel. Vevőként kizárólag azok tudnak jelentkezni, akik korábbi állami vezetőként az utolsó évek milliós prémiumait jól tudták befektetni, illetve külföldiek. A társadalmi kifogások egy része tehát arra vonatkozik, hogy nincs esélyegyenlőség, másik része arra, hogy sajnos fellelhetők a régi módszerek, amikor a közvélemény kizárásával, a nyilvánosság megkerülésével dőlt el régiók sorsa. Természetesen nem vitatjuk a pályázatok tisztességét, ellenben az egyszerű emberek információellátását rossznak tartjuk. Végső soron úgy látjuk, jelenleg a privatizáció túl sok spontán és ad hoc elemet tartalmaz, nélkülözi annak a jóértelmű központi akaratnak az érvényesülését, amely a helyes arányok és mértékek kialakulásához vezethetne.
