Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel: 410/242-5333 - Tel./Fax.: 410/242-6216 Szerkeszti: Soós József - Főmunkatárs: Stirling György Előfizetési díj egy évre 16 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 15 dollár. Kanadába 18.50 doll. Tengerentúlra 19.50 dollár, légipostával 28.50 dollár. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg. Javítás jogát fenntartjuk. 18 4 8 Ismét egy tavasz, ismét egy március, ismét egy olyan ünnep a magyar naptárban, ami számunkra talán minden más ünnepnél többet mond és minden más ünnepnél közelebb áll a szívünkhöz. Mert Szent István napja mélyen gyökerezik ugyan minden magyar tudatában és évről-évre tisztelettel adózunk az országalapító nagy király emlékének, igazán lelkesedni csak a tavaszi rügyfakadással és a természet újjászületésével egybeeső ünnepünkön, a negyvennyolcas forradalmi ifjúság ünnepén tudunk. Ezen a napon átforrósodik a lelkünk és gyorsabban ver a szívünk: mert a közel másfélszáz év előtti magyar szabadságharc példája még ma is hat és a forradalmi ifjaknak még van mondanivalójuk a mához is. Aminthogy az ő példájuk ihlette meg 1956 magyar ifjúságát és az ő nemzeti függetlenségre vonatkozó követeléseik szolgáltak mintául ennek az ifjúságnak arra, hogy megfogalmazza a maga progamját, a maga 16 pontját. A másfélszázadon átívelő forradalmi eszmét ünnepeljük március 15-én, aminek emléke - az utolsó harminchárom évben - számunkra elválaszthatatlanná vált 1956 októberének ideáljaitól. Hogy 1956-ban felkelt a magyar nép a zsarnokság ellen, abban letagadhadhatatlan szerepe volt 1848 szellemi örökségének, amelyet az addigi generációk, az akkor 18-20 éves fiatalok még a génjeikben hordoztak. Azok a korosztályok még piros-fehér-zöld kokárdával ünnepelték az iskoláikban Március Tizenötödikét és kigyúlt arccal szavalták a Nemzeti Dalt. Csak az iskolák 1948-as államosítása után felcseperedő nemzedékek — 56-ig hét-nyolc korosztály, majd ezt követően még sok-sok generáció tagjai - nélkülözték ezt az élményt, ami egy életre szóló útravalót jelentett annak, akinek az megadatott. És ezzel ki is húnyt a láng a magyar fiatalok lelkében, mert nem volt, ami táplálja s csak a hamu alatt izzott a parázs itt-ott, olyan családokban, ahol még őrizték a forradalmi szabadságharc emlékét. 1988-ban, száznegyven esztendővel a pesti nép felkelése után — és ezt se felejtsük el: kerek negyven évvel a teljes kommunista hatalomátvétel, a gyászos Fordulat Éve után - egy újabb forradalom, egy csendes és vértelen forradalom bontakozott ki hazánkban, amelynek előzménye, indíttatása és nemzetközi háttere merőben eltért akár 1848-tól, akár 1956-tól. Abban is különbözött ez a népmozgalom 140 év előtti eseményektől, hogy hiányzott az a reformnemzedék, amely 1848-ban nemcsak előkészítette a forradalmat, de március idusa után magasra emelte a zászlót és megvalósította a nemzet követeléseit, vezette a magyar népet a reformok útján. És ha Bécs nem támad fegyverrel a frissen megszerzett szabadságot ízlelgető országra és orosz segítséggel nem fojtja vérbe a nemzet élet-halál harcát, talán Európa legnemesebb reformmozgalma kibontakozásának lehetett volna tanúja az akkori világ. De 1848 éppúgy elbukott, mint 1956. Ennek a mostani vértelen forradalomnak azonban nem szabad elbuknia, nem szabad, hogy retrográd vagy szélsőséges erők megállítsák, esetleg visszájára fordítsák az öt évvel ezelőtt megindult folyamatot, a demokratikus kibontakozást. Ehhez azonban forradalmi lelkületű reformnemzedékre van szükség, aminek csak nyomai lelhetők fel a Duna-Tisza közén. Bíznunk kell abban, hogy a mai ifjúság, amely a rendszerváltást előkészítő és részben kikényszerítő tüntetéseknél megmutatta, hogy képes nagy tettekre, hogy él szívében a forradalmi lelkesedés, valóban igazi reform- nemzedékké válik, olyanná, mely méltó 1848 hagyományaihoz, de örököse 1956 eszméinek is. És ha a kilencvenes évek fiataljai megtalálják önmagukat, talán a nagy elődökhöz méltó forradalmi lendülettel maradéktalanul végre tudják majd hajtani a ma még csak félúton lévő rendszerváltást. S akkor nem kell félnünk a jövőtől. , NYELVI ZSENI A KASTLI MAGYAR GIMNÁZIUMBAN Fara Sándor, 19 éves érettségizni készülő tanulónk első helyezést ért el a Német Szövetségi Köztársaság idegen nyelvű versenyén. Sándor olasz apa és magyar anya gyermekeként gyermekkorát Rómában majd Kasliban töltötte el. Itt tanult meg helyesen magyarul, németül, angolul és franciául. Az évente megrendezésre kerülő szövetségi versenyre 1991-ben 1320 diák jelentkezett. Három vizsgadöntő után Fara Sándorral együtt már csak 48 résztvevő jutott be a végdöntőbe. Sándor a legtöbb versenyzőtől eltérően három nyelvből vizsgázott a versenyen: magyarból, olaszból és angolból. Megkésett karácsonyi ajándékként várta a szünetről visszatérő Sándort a zsűri értesítése, miszerint a többi 47 versenytársát maga után hagyva ő nyerte el egész Németországban az első díjat. Kiváló teljesítményéért diákunk a Német Nép Egyetemi alapítványának ösztöndíjából fedezheti egyetemi tanulmányait. Kitartó és sikeres szerepléséhez mindnyájan szívből gratulálunk! Szalay András igazgató
