Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
1993. február AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 tű, 14 oldalas ismeretterjesztő brosúra, amely a benne közzétett szoborminták képeivel együtt az események rövid, sűrített leírását tartalmazza. (írásomban sokban támaszkodom rá, bár egyéb ismeretek, forrásmunkák alapján több helyen kénytelen voltam eltérni tőle, kiegészítve és pontosítva adatait.) Annak idején mindössze 200 számozott, bibliofil példány készült belőle a munkácsi Kárpáti-nyomdában, hátlapján a szobor alkotójának, Vastagh Györgynek a kézjegyével. A prospektus nem fedi fel szerzője kilétét, címlapja csupán ennyit közöl: IRTA KRÓNIKÁS. Sikerült viszont kiderítenem, hogy a „krónikás” személyében dr. Fenyves Pált, a Franklin Társulat irodalmi lektorát tisztelhetjük. Róla itt csak annyit, hogy a munkácsi születésű, mélyen magyar érzelmű szakembert zsidó származása miatt a németek 1944-ben elhurcolták, s többé nem jött hír felőle. A második világháború utolsó évei, majd Kárpátalja szovjet annektálása véglegesnek tűnőén szertefoszlatta a szobor felállításának gondolatát. A szovjet megszállás első napjaitól kezdve föl sem merülhetett^ hasonló szándék. A gipszből formált Árpád-szobor mintája is eltűnt az egykori tanács terméből, emléke is elenyészett. Csupán Munkácsy Mihály gipsz-szobra (Gönczy Tivadar szobrászművész alkotása) maradt az utókorral: mai napig a városháza egyik folyosóján áll, itt-ott meg- megrepedezve a sok tologatástól. Ifj. Vastagh György monumentális Árpád-szobra a II. világháború éveiben Tas- nády Nagy András jóvoltából ideiglenesen az Országház egyik pincehelyiségébe került, majd műteremről műteremre vándorolt. (L. Bay Gábor feljegyzései szerint mindvégig a művész Tigris utcai műtermében volt.) További sorsa Vastagh György 1947-ben bekövetkezett halála óta ismeretlen... A honfoglalás 1100. évfordulójához (1996) közeledve, jó lenne minél többet megtudni további sorsának alakulásáról. Úgy vélem, hogy nemcsak Munkácsot érdekelné... Fodor Géza A mellékelt felvétel ifj. Vastagh György Árpád-szobráról készült a 30-as évek végén. Készítette a Magyar Film Iroda. Közli: Felvidékünk-honvédségünk. (Bp., 1939) /KÁRPÁTALJA/ Kannás Alajos: A HÁGÓN (Csurka Istvánnak) Ez még a hátba támadók kora a hátra maradt légiósok földje csupán a bálvány hullott szét ledöntve az Uj Magyar Út nem tudni hova... Kajafás gönce lett a templom kárpit és rongy takarja még a nép szemét a Kiáltót ki szólni mer - ELÉG! - csontként rágják látástól vakulásig Istentelen kazárok földje ez mérgezett nyiluk hogyha fölsebez bicskát belé(jük) s hős apáink vére lemosta már a gyalázatot s végre Honfoglalásra kész nemzet fogad... De számold fel a légiósokat! Tőkés László nyílt levele a Pécsi Magyar-Román Baráti Társasághoz Dr. Iglói Zoltán elnök úrnak Bízva a teljes jóhiszeműségükben - nyílt levélben fordulok Önökhöz. Ellenkező esetben tiltakoznom kellene. A Kossuth Rádió mai híradásából arról értesültem, hogy a Pécsi Társaság tiszteletbeli tagjává fogadta Ion Iliescut, Románia elnökét. A hír megdöbbentett. A román-rtragyar közeledés megalkuvás nélküli, őszinte híve vagyok, több román-magyar baráti társaság tagja, számtalan baráti és ökumenikus rendezvény kezdeményezője és szervezője. A két nép közötti megbékélésért folytatott nemes küzdelmünkben folytonosan szemben találjuk magunkat az lliescu- rendszer közvetlen vagy burkolt magyar ellenességével. Iliescu elnök posztkommunista Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontja ha nem is mindig nyilvánvalóan, de egyértelműen bűnpártoló magatartást tanúsít az országban folyó - antiszemitizmusra emlékeztető - nacionalista-soviniszta uszító propaganda iránt, sőt, minden bizonnyal rejtőzködő szövetségese a szélsőséges nacionalista erőknek. Iliescu elnök néma cinkosa az 1990 márciusi marosvásárhelyi véres események szervezőinek, és kétségtelenül egyik főszereplője az 1990 júniusi bányászhadjáratnak. Mindkét esetben felelősség terheli a kiprovokált vérontásért, és - tisztségénél fogva - részes saját népe üldözöttjei és Cseresnyés Páíék méltatlan szenvedéseiben, Hargita és Kovászna megye székelységének megaláztatásaiban. Ha valami, akkor semmiképpen nem a magyarromán barátság építése, hanem sokkal inkább a románok és magyarok egymástól való eltávolítása jellemzi áldatlan tevékenységét. A Pécsi Társaságban való jelenléte a népek közötti barátság eszméjének a megcsúfolását jelenti. Szemléletes példával élve: ez a felemás frigy a Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977-es „baráti egyezményére" vagy éppen Grósz Károly hírhedt 1989-es aradi látogatására emlékeztet. Vagy közelebbről - Viorel Faur, Gheorghe Du- mitrascu szenátor és loan Gav- ra farizeusi tagságára a parlamentközi bizottságban. Az idei országos választásokon romániai magi/arságunk egységesen a demokrácia és a nemzeti megbékélés mellett és Ion Iliescu ellen szavazott. Kérem a Pécsi Magyar-Román Baráti Társaságot, hogy tartsa tiszteletben annak a meggyötört magyar kisebbségnek a választását, melyet nemes célkitűzései értelmében szolgálni kíván. Ha mégis ezt hiszik - a Pécsi Társaság végzetesen utat tévesztett. Román barátaink is osztják véleményünket. Tisztelettel küldöm üdvözletemet: Tőkés László püspök (Nagyvárad, 1992. december 8.) /Mr/ (Transinfo) ERDÉLY MAGYAR FÖLD HARCOLJUNK ÉRTE
