Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 2. szám

1993. február

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ

19

Pártok, funkcionáriusok és törpe Luciferek

„...sokkal inkább undorodom egy nemzeti színű pántlikákkal és rózsafüzérekkel felcicomázott, az antiszemitizmust és a szélsőjobb demagógiát is szekerébe fogó, bomírt tekintélyuralmi rendszertől (aminek a realitása korántsem kizárt), semhogy hajlandó ne lennék ez utóbbi veszély ellen az MSZP-vel is összefogni."

Gadó György

országgyűlési képviselő (SZDSZ)

Népszabadság, 1992. július 3.

Ez igen, ezt a világos beszédet kedveli a magyar ember! De az ünneprontás szándéka nélkül engedtessék meg a kérdés, hogy rohamos gyorsasággal kibontakozó demokráciánk nem sikeredett- e máris túlságosan nagyra? Feltétlenül kell, hogy beleférjen a nemzeti színek, a rózsafüzér, a Szent Korona gyalázása, kigúnyolása? Azért lassanként a Gadó-féle gyűlölködőknek is derenghetne már, hogy ebben a kis országban a magyarok vannak többségben, márpedig a többség vallása tiszteli a rózsafüzért - is! Hogy ettől Gadó képviselő undorodik, az az ő dolga lenne, ha nem fröcsögné világgá. Az ilyet ugyanis egyetlen országban sem veszi jó néven a bennszülött többség.

Hát kérem, ez a liberalizmus. A fogalomzavart elkerülendő, Tamás Gáspár Miklós a Világosság 1991. évi 5. számában ugyancsak világosan megírta, hogy a liberalizmus és a demokrácia két különböző dolog! Hogy ez a gyakorlatban mennyire így van, annak megállapításához persze nem szükségeltetik TGM-i bölcsesség, ahhoz elegendőek a közönséges halandó mindennapi tapasztalatai. És hogy senki ne maradjon bizonytalanságban, még TGM-nél is félreérthetetleneb- bül fogalmaz elvbarátja, a szintén SZDSZ-es Hack Péter, aki Nyíregyházán kijelentette, hogy nem a politikai többségnek van felelős kormánya, hanem az Antall-kormánynak felelőtlen többsége! Szinte hihetetlen: egy gátlástalanul hatalomra törő párt egyik vezetője, aki mellesleg jogász, teljes komolysággal alátámasztja a liberálisokkal, kozmo- politiákkal kapcsolatban azt az ironikusan használt megjegyzést, hogy le akarják váltani a népet...

De ne tessék azt hinni, hogy Hack Péter csak rosszat lát hazánk borult egén, mert:

„Üdítő kivétel az Alkotmánybíróság tevékenysége, amely bizonyítja, hogy a többség önmagában nem elegendő arra, hogy bármi megtörténhessen Magyarországon."

Kérem, egy apróságot nem számítva, én egyetértek H. P.-vel. Az Alkotmánybíróság tényleg gondoskodni látszik arról,.hogy ne az történhessék ebben az országban, ami a többség óhaja. Hogy ezen fáradozása szerintem nem üdítő, hanem visszataszító, az már tényleg csekélység.

Különben azt hiszem, hogy egy Hack Péter (is) valóságos áldás egy olyan pártnak, amely egyre nyíltabban hirdeti: fütyül a demokráciára. Hack a június 27-i SZDSZ fórumon kifejti, hogy a jog- biztonság bizony nem azonos a jogfolytonossággal. Érthetőbben: ha ők kerülnének hatalomra, akkor megváltoztatnák az utóbbi két évben hozott, törvények egy részét. No, nem mindegyiket! Hogy melyiket nem? Nos, csak találgatásokra vagyok utalva, mert egyrészt nem járok SZDSZ rendezvényekre, másrészt a liberális sajtó két óriása eltérően számolt be erről a dologról. A Magyar Hírlap szerint H. P. azt mondotta, hogy az SZDSZ választási győzelme esetén érintetlenül hagyná a kárpótlási törvényt és az egyházi ingatlanok visz- szaadását rögzítő jogszabályt. Viszont az illusztris rendezvényről beszámolt a Beszélő is, amely nem beszélt az egyházi javakkal kapcsolatban elhangzottakról! És most tessék elképzelni, mit gondol az a külföldi - mondjuk idegenbe szakadt hazánkfia -, aki esetleg kacérkodott a gondolattal, hogy fáradságos munkával szerzett kicsiny, de egy közepes vállalkozás megindításához elegendő vagyonkáját otthon fekteti be... Ajánlom, hogy Hack Péter ellenére se habozzon, mert 1. ugyanezen a tanácskozáson a volt főnök, Kis János úgy vélte, hogy a társadalom számára csak a kiszámítható, előrelátható fejlődés lehet vonzó, 2. a fentiekből következik, hogy az SZDSZ szürkeállománya a sejtpusztulás egyértelmű jegyeit mutatja, és az ilyen - már ugyancsak megkezdett! - választási kampánnyal aligha számíthat valamire.

Persze ki tudja, lehet, hogy még a marxi „objektív törvényszerűségek" is másként értendők egy „elit-párt" vonatkozásában. Az SZDSZ-en belül