Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. február tálában kiváló, nemzeti szellemű vezetőség jutott az MVSz élére, reméljük, hogy ők, ha kell Csoóri ellenére is rendet teremtenek. Végül - de nem utóljára - a tények felsorolásánál meg kell említeni Csurka István író-képviselő és az MDF alelnökének történelmet alakító emlékiratát, amely jelentőségében Széchenyi Hitel, Világ és Stádium nyomában jár. Csurka írása emigrációnk tisztulási folyamatát máris elősegítette, mert egynéhány, eddig sem építő és egységet előmozdító hangoskodó aláírt egy Csurka ellenes angol nyelvű nyilatkozatot, amely egyes magyar lapokon kívül, mint például a Los Angeles-i Amerikai Magyar Hírlap, még a Congressional Record-ban is megjelent a nyilván félrevezetett, de egyébként becsületes, emberi jogokért dolgozó Hoyer képviselő jóvoltából. A nyilatkozat Csurka írását teljesen félremagyarázza és a magyar nemzet érdekeinek rengeteget árthat, különösen a Kongresszusban. Bár az aláírások után megjegyzik, hogy az egyes nevek mellett a csoportok megjelölése csak azonosítás célját szolgálja, mégis bizonyos fogalmat kapunk, hogy kik és milyen csoportok vezetői árulták el nemzetünk egyik legjobbját! A leközölt 14 aláíró közül, Gereben István értelmi szerzőn és szervezőn kívül az ismertebbek a következők: Czene Ferenc, a Délkaliforniai Magyar Szervezetek Tanácsának elnöke /és Göncz elnök kebelbarátja/. (Nicsak, nicsak, a kaliforniaiak kedvenc "kerekferkó"-ja "tanácselnök" lett? Otthon már kiment a divatból ez a hivatal és titulus.Szerk.), Dolinszky János, a Los Angeles-i szabadságharcosok alel- nöke, Mózsi Ferenc csikágói lapkiadó és Dr. Pogány András, az USA Szabdaságharcos Szövetség tb. elnöke. Meg kell jegyeznem, hogy az újságokban megjelent kimutatás szerint a Czene vezette Tanácsnak 25 tagja van (lelkészek, szervezeti vezetők, művészek), de ezek fele biztosan nem írná alá ezt a gyalázatos nyilatkozatot, nem is beszélve egyháziak, illetve szervezeteik tagságáról! Ez az írás nem hivatalos beszámoló a kerekasztal értekezletről, hanem a legöregebb emigrációs delegátusnak az értekezlettel kapcsolatos egyéni kiértékelését ismerteti. Ebédidő alatt Tollas Tibor, a Nemzetőr c. lap alapító-felelős szerkesztőja és kiadója ismertette az emigráció előtt álló hatalmas feladatokat és szívből üdvözölte a megjelent emigrációs vezetőket. A délutáni nagygyűlés megnyitására és bevezetésére felkért Dr. Wass Albert, egyetemi tanár, századunk halhatatlan élvonalbeli írója súlyos influenzája miatt nem jött el, így a MVSz-nek három alelnöke közül a nyugati régiót képviselő Jakabffy Ernő mondott megnyitó beszédet. A Svédországból érkezett alel- nök, aki mint az MVSz meghívott hivatalos megfigyelője volt jelen, megállapította, hogy "az emigráció feladata még nem fejeződött be", majd Teller Edét idézve buzdította a jelenlevőket: "A jövőt nem lehet a véletlenre bízni! Azt meg kell alkotni!" Jakabffy MVSz alelnök megjegyzései óriási sikert arattak a vagy ötven jelenlevő emigrációs vezető körében, akik lényegében azért jöttek össze, hogy egy szebb magyar jövőt segítsenek elindítani. Meg kell említeni, hogy Jakabffy Ernő nagybátyja, Dr. Jakabffy Elemér a két világháború közt az Erdélyi Magyar Párt képviselőjeként a román országgyűlésben küzdött az elnyomatás ellen. Ezután Kiss Gábor, az MHBK USA főcsoportvezetője és az AMOSz egyik újonnan választott társelnöke, aki az értekezlet egyik szervezője volt és a gyűlés alatt mint elnök szerepelt, bejelentette, hogy Lőte Lajos - az Erdélyi Bizottság elnöke - egészségi állapota miatt nem jöhetett el (már második szívműtéten esett át és ezúton is jobbulást kívánunk Lajos barátunknak). Az "Erdélyi Magyarság Jövője" címen küldött négy oldalas helyzetjelentést. Dr. Chászár Ede professzor, a Cseh-Szlovákia-i Magyarok Nemzeti Bizottmánya Külügyi Bizottságának elnöke küldött beszámolót "A szlovákiai helyzet és a magyar külpolitika" címmel. Purger Tibor ugyancsak küldött gépelt beszámolót a délvidéki magyarság helyzetéről. Az írásban beküldött beszámolókat minden delegátus megkapta. Különleges figyelmet érdemel a Washington DC- ben székelő Magyar Amerikai Koalíció (MÁK) levele, amelyben a meghívásra válaszolva üdvözölték az értekezletet és udvariasan közölték, hogy azon nem tudnak résztvenni. Nem minden olvasó tudja, hogy a MÁK kb. két éve alakult, otthoni hivatalos kezdeményezésre, amint azt Stirling György annak idején megírta. A Koalíció vezetőségének névsora 1992-ben jelent meg először a sajtóban. A mostani levélpapíron már vagy húsz tisztségviselő van feltüntetve, de nem mondhatom, hogy ezek mindegyike népszerű az emigráció kilencven százaléka előtt. Elsősorban az ITT-OTT-osokra gondolok, akik a vörös labancok szerepét játszva együttműködtek Kádár elvtárssal, az "anyanyelvi" konferenciákon való részvételtől marxista tankönyvek kihozataláig s közben a nemzeti emigráció vezetőit, irodalmárait, köz- és újságíróit nem éppen hízelgő jelzőkkel illették. Szerepük illusztrálására a Nemzetőr 1987. október 15-i számából idézek: "Éltető és társai ezt a demokratikus eszmét valló nemzeti emigrációt "hőbörgő, légvárakat építő, begyöpösödött" jelzőkkel illetik, csak azért, mert megtagadja az együttműködést a hazai szervekkel." ebben a szellemben ők javasolták például Kádárnak az USA-ba való meghívását is. A bejelentések után a megjelent szervezeti vezetők kaptak szót jelentéseik és javaslataik megtételére. Elsőnek a két éve Ausztráliából hazatelepült Dr. Endrey Antal, az otthoni Magyar Keresztény Mozgalom elnöke és a Nemzeti Újság szerkesztő-kiadója, drámai hangon ecsetelte az otthoni kritikus helyzetet. Megemlítette például, hogy a külföldi érdekeltségek nagy része nem azért vett meg magyar gyárakat, hogy ott a magyar munkással dolgoztasson és magyar gyártmányokat exportáljon, hanem hogy a gyárakat lezárja és a piacot a saját részére átvegye! Forrai Kristóf és bájos felesége nem mint delegátusok, hanem a washingtoni magyar nagykövetség részéről vettek részt. Kristóf többször is felszólalt az értekezleten. Első felszólalásában elismerte az ország kritikus helyzetét, de a szélsőséges megoldásoktól óvta az emigrációs vezetőket. Meg kell jegyezni, hogy egykét honfitársunk jelenlétében élénk eszmecserét folytattam Kristóffal, aki jómodorú, jó fellépésű, derűs, nem túlzottan
