Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. december újságokat feladat is vár rájuk. Más mint eddig, a kommunizmussal való szembenállás idején, de kulturális, konstruktív kritikai, a hazai demokratikus kibontakozást támogató, a külföldi magyarságot összetartó és hazafelé kapcsolatot jelentő szerepük mindenképp lesz és ezek megfogalmazására még szentelnünk kell egyszer néhány sort. Végezetül néhány száraz, de sokatmondó statisztikai adat: az 1944 és 1964 között eltelt húsz év a alatt összesen 800 magyarnyelvű lap indult nyugaton s ha ezeknek nagyrésze csak gépelt, sokszorosított egyesületi vagy egyházközségi közlöny volt is, akkor is a múlt dokumentumai, amelyeknek a maguk idejében megvolt a maguk fontos szerepe. Ebbe a húsz évbe beleesik 1956 is, ami természetszerűleg nagy fellendülést hozott az emigrációs sajtó életében (közel 200 ezer új potenciális olvasót jelentett!) és a forradalom utáni időben több olyan lap is indult, ami még ma is hangadó szerepet visz az emigráció életében. 1964 után és a hetvenes évek elején kb. felére csökkent a nyugati magyar lapok száma (ezekben az években egyesült és vált hetilappá az addig létező két magyar napilap is) s aztán a régi olvasóközönség lassú fogyatkozása, az öregamerikások elhalálozása és a fiatalok (főleg az ötvenhatosok nagyrészének) elfordulása a politikától és a magyar ügyektől, egy részüknek a befogadó ország nyelvéhez, társadalmához asszimilálódása miatt a magyar újságok száma egyre csökkent. Jelenleg mintegy 30-35 nyomdai eljárással készült magyar heti- és havi lapot, folyóiratot tartunk számon a négy kontinensen s ezekhez számíthatunk még kb. kétszer- annyi kis példányszámú, "házilag" előállított egyesületi, egyházközségi értesítőt. Becslések ez kb. nyolcvan-százezer példányt jelent, aminek olvasóközönsége -- az emigrációban általános egymásközti cserélgetés, továbbadás révén -- nyugodtan megszorozható öttel. Tehát hozzávetőlegesen még félmillió nyugati magyar olvas rendszeresen vagy alkalomszerűen magyar újságokat, ennyien kíváncsiak még a magyar betűre. Sok is, kevés is. Ahhoz, hogy a nyugati magyar sajtó életét meghosszabbíthassuk, a második és harmadik generáció érdeklődését kellene felkelteni a magyar újságok iránt. De ez már egy külön program, külön fejezet, mely -- a jövő kérdéseivel együtt -- másik cikket érdemel... Addig is csak annyit, hogy mi emigráns toliforgatók nyugodt lelkiismerettel nézünk a történelmi megmérettetés elé, mert nekünk nem kell magyarázkodnunk vagy mentegtőznünk amiatt, hogy mit miért írtunk az elmúlt évtizedek alatt. De Göncz Árpád kitüntetésére sem számítunk, mert azt nem azoknak osztogatják, akik Mindszenty József hajthatatlanságával tartottak ki mindvégig és sohasem tettek engedményt a kommunistáknak. Nekünk az a fontos, hogy ha egyszer letesszük a tollat, tiszta szívvel mondhatjuk a költővel: ez jó mulatság, férfimunka volt! PÁRTOLJA HIRDETŐINKET! TERJESSZE LAPUNKAT! A FORRADALOMMAL CSENCSELŐK Balhé van a televízióban. Az ember már oda sem figyel, a televízióban mindig balhé van. Az egy ilyen hely, a Magyar Televízió. Azért néha belénk vág a döbbenet, mégha nincs is semmi illúziónk a Szabadság téren beszállásolt sajátságos seregletről. Most éppen hat "tévéalkotó” - nem alkotott. Három műsort nem készítettek el adásra a kiadott program szerint. Fegyelmit, illetve a külső munkatársak kitiltást kaptak ezért. Persze, meg vannak sértve, alkotói (nem alkotói) szabadság, működési szabályzat, törvényesség, stb. És olvassuk az újságban az egyik nem alkotó alkotó tiltakozó nyilatkozatát, s benne szószerint a következőket: "Feledyvel a rovatnak volt egy megállapodása, hogy itt elkészül az ötvenhat perc "56-ról, cserében békén hagyják a Krétakört és a filmsorozatunkat." Tessék mégegyszer elolvasni ezt a mondatot. A szövegösszefüggés ezúttal tényleg nem érdekes, a szokásos perpatvar. De ezt kérjük tudomásul venni: 1956 mint alku tárgya. Cserealap. Bartercikk, akár egy üzbég piacon a farmernadrág. Jól van na, megcsináljuk nektek azt az ötvenhatot, ha már úgy odavagytok érte, de akkor a mi sorozatunk oké! Valamit valamiért, ugyebár. Micsoda szívvel, micsoda átéléssel alkothatják meg ezek az alkotók azt az ötvenhat percet! Tőlük bizonnyal megtudja a magyar ifiuság milyen is volt az igazi "56. Cserebere alapon. Azt mondja a másik tiltakozó: "Ez egy nagyszerű csapat volt, igazi alkotó műhely". Ilyen nagyszerű csapatok, ilyen alkotó műhelyek formálják ennek a nemzetnek az önképét. Magyar Televízió, k.u. 4-ben. A kommunizmus utáni negyedik esztendőben. (jász) LÉLEKBEN VELED VAGYUNK Elmúltak az emlékezés napjai. Koszorúztak a temetőben hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink sírjánál. Koszorúztunk a hősök sírjánál is. Azokért, akik "56-ban életüket adták a szabadságért. De megemlékeztünk azokról is akik az önkény, a megtorlás áldozatai lettek. Sok kopjafára került nemzetiszínű szalaggal átkötött koszorú, és pislogott a gyertya, az emlékezés gyertyája. Oly sokszor és oly sokan elmondták, soha nem feledkezünk meg rólatok. A szomorú ünnep alkalmával koszorúzott a Munkáspárt is. Friss virág került Kádár, Biszku, Marosán, Münnich és Sziklay sírjára. Nem panaszkodhatnak ott a pokolban a hóhérok, róluk sem feledkeztek meg. Talán csak egy ember van akiről a Munkáspárt hálátlanul elfeledkezett. Ő Haynau. Pedig milyen szép lett volna, ha a kommunisták az ő sírjához is elzarándokoltak volna, hogy ennél a hóhérnál is lerójják tiszteletüket. A koszorúra rálehetett volna írni: Lélekben veled vagyunk.-S.G.-
