Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. november erős várrá, hogy a XVI. század közepétől a dunántúli magyar seregek főparancsnoka, a főkapitány közel egy évszázadig itt székelt. 1555-ben Martonfalvai újabb , a tíz év előttinél nagyobb török ostromot vert vissza sikerrel. Ennek hatására került sor a vár végleges kiépítésére, amely még abban az évben negyszabású felméréssel, ezután több száz ember hónapokig tartó palánképítő munkájával kezdődött. A következő évben megszervezett Győri Főkapitányság és a mellette működő győri Katonai Építési hivatal - amelyet a Dunántúl és a nyugat Felvidék várépítési munkáinak irányítására alapítottak - 1568-tól több évtizedes, módszeres munkával, neves olasz építészek bevonásával építtette át Pápa várát. 1594-ben Győrrel, Pannonhalmával, Tatával együtt mégis bevette Szinán nagyvezér és a török három évig birtokolta. Másodszor 1883-ban jutott török kézre, de csak rövid időre. Közben 1653 és 1665 között is erődítették. A belső és a várost magában foglaló külső vár palánk erődítménye 1694-ben, a török kiűzése után is épségben állott, amely valószínűleg annak tulajdonítható, hogy Győr és vele Bécs jelentős elővára. 1705 és 1709 között a Dunántúlt megszállva tartott kuruc seregek főparancsnokainak, Bottyán generálisnak és az őt követő Esterházy Antalnak volt főhadiszállása. A várfalak bontását csak 1752-ben rendelte el Mária Terézia, a földbirtokos Esterházy Ferenc kérésére. A XVIII. század közepén várfalbontással egyidőben építették át a gótikus-reneszánsz várkastélyt barokk stílusban. A kastély helyzete és a város alaprajza ma is világosan mutatja részben középkori, résben a XVI-XV11. századi eredetét, egykori falainak, bástyáinak helyét. A várost nyugatról és délről körülvevő vizesárkot, a Cinca-árkot 1933- ban boltozták át, de a város telekosztásán a helye követhető. A fallal körülvett városban sok szép, ma barokk, vagy klasszicista köntösbe öltöztetett, középkori eredetű műemlékház áll. A központi elhelyezésű Szabadság tér északi részén áll a 180 holdas ősparkkal övezett volt Esterházy kastély A kétemeletes, U alakú kastélyban Művelődési központ, Állami Zeneiskola, Helytörténeti Múzeum, Könyvtár és Ifjúsági Klub van. Különösen gazdag a Múzeum anyaga. Az egykori pápai várból ma már semmi sem látható. Az Irhás utcában némi nyoma maradt, de ez alig nevezhető várfalmaradványnak. A kastély U alakú szárnyában végeztek ásatásokat. Itt a belső vár maradványaira bukkantak. * Enyingi Török Bálint, nagybirtokos főnemes. Születési helye, ideje ismeretlen. 1521-ben nándorfehérvári bán, de mert a várat feladta a töröknek, jószágvesztésre ítélték, királyi kegy folytán azonban birtokait visszanyerte. 1526-ban a mohácsi csatában egyike volt II. Lajos testőreinek. Egyike volt a Mohács utáni anarchiában hatalmaskodó, erőszakosan birtokszerző feudális uraknak. 1527- ben I. Ferdinánd pártjára állt, aki nagy birtokadományokban részesítette. 1536-ban János királyhoz csatlakozott, s ez utóbbitól Hunyad várát és Debrecen városát kapta jutalmul. 1540-ben Izabellával, Fráter Györggyel és Petrovics Péterrel együtt János Zsigmond gyámja lett. 1541-ben kitűnt Buda várának Roggendorl elleni védelmében. Amikor ugyanebben az évben Izabella királynét elkísérte II. Szolimán szultán Pest melletti táborába, a szultán elfogadta, az isztanbuli Héttoronyba záratta, s többé ki sem engedte. Ott halt meg 1551-ben. *Martonfalvai Imre, Lukács, Lacza (Martonfalva, 16. sz.): íródeák. Kora ifjúságában, 1520-ban Török Bálint íródeákja, 1591-ben még említik mint Török Bálint unokájának, Török Istvánnak "főemberi szolgáját". Élete történetét megírta Martonfalvay beteges Imre deák szolgálatjárul rövidedön való emléközet címen. A kéziratot 1866- ban fedezték fel a Felsőbüki Nagy család sitkei levéltárában. Ez az első magyar önéletírás, becses kortörténeti dokumentum a főúri udvarokban elő deákok helyzetéről. Magyarul írta egyszerű följegyzéseit (1528-1585). REZ1 VÁRA (Veszprém megye) Története A Készt helyi-hegység Meleg-hegynek nevezett vonulata hosszú gerinccel nyúlik a zalaszántói medence fölé. 418 m magas, sziklás csúcsán áll Rezi vár romja. A falutól északra, jó egy órányi járásra fekvő vár építésének idejét nem ismerjük. Okleveleink 1378-tól kezdve említik. Akkor a Lackfi család birtoka volt. A Lackfiak, Nagy Lajos király kedvelt főurai, 1346-ban kapták meg Tátika várát uradalmával együtt. Az akkori adománylevélben Rezi vára még nem szerepel. Lehetséges tehát, hogy azt a XIV. század közepe táján a Lackfi család építtette. 1397. február 27-én Zsigmond király *LackfÍ Istvánt - aki erdélyi vajda, horvát bán, majd nádor ispán volt -, az ellene lázadó főurak vezéreként kivégeztette.. A gazdátlanul maradt Tátika - Rezi-keszthelyi uradalom eleinte zálogbirtokosoké volt, 1438-ban azonban Gersei Pethő Péter és László kapták örök adományul a királytól. A két vár és város családjuk tulajdonában volt a XVIII. század elejéig, amikor vásárlással a Festeticsek szerezték meg. Rezi középkori története jelentéktelen helyi események sorozata. Több várnagyának nevét és a környéket fosztogató dicstelen szereplését ismerjük. A XVI. században, a közeledő török veszedelem hatására jutott fontosabb szerephez: Keszthely végvárrá alakítása után a szerteágazó és meglehetősen elszegényedett Pethő család egyes tagjai éltek a várban. Ná- dasdy Tamás nádor utasítására 1561-ben és 1562-ben Rezi- ben ültek össze a család férfitagjai, hogy váraik fenntartásáról tanácskozzanak. Megállapodásuk szerint Pethő János királyi pohárnokmester, pozsonyi és soproni főispán lett a vár gondviselője. Tíz évvel később, 1573-ban utoljára osztoztak a Gersei Pethők Rezi várának birtokában. Pusztulásának okát és körülményeit nem ismerjük. Egyl592-ben kelt oklevél szerint akkor már romos volt. Lehetséges, hogy a Pethők szomszédos várával, Tátikával egyidőben, 1589- ben gyújtották fel a törökök.
