Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. szeptember amerikai nemzeti emigráció jelentette. Anélkül, hogy ezzel Jakabffy Ernő alkalmasságát és képességeit vitatnám, az emigráció szívesebben vette volna, ha a világszövetség elnökségében innét jut be valaki. De gyanítom, Jakabffy Ernő éppen a provincializmusának köszönhette, hogy ráesett a választás. Az otthoni vezető körök még ma is ódzkodnak az amerikai emigrációval való együttműködéstől, mert az a hang és a politika, amit mi évtizedeken át képviseltünk, az bántotta legjobban a hazaiak fülét. És ez az érzékenység nemcsak Rákosira és Kádárra, a kommunistákra és az akkori pártállami Világszövetségre vonatkozik, hanem a nyolcvanas évek puha diktatúrájának egyre inkább liberalizálódó légkörében felnövő — a "rózsaszínű akváriumban" nevelkedő — új politikus-nemzedékre is. Az ő fülüket is zavarta ez a hang, az a kommunizmussal semmiféle kompromisszumra nem hajlandó következetes álláspont, amit a nyugat-németországi és az amerikai emigráció képviselt. Ők már abban a mentalitásban nőttek föl, hogy bele kell integrálódni a létező kommunizmusba és belülről kell bizonyos reformokat végrehajtani. Következésképp zavarta őket az éles kommunistaellenesség, mert féltették attól a biztonságukat és annak a csendes, langyos állóvíznek a nyugalmát amelyben ők óvatosan eveztek a céljuk felé, de melynek felkavarása az ő csónakukat is bajba sodorhatta volna. (Ezért mondta egyszer Csoóri, a "leghűbb ifjú katona", hogy a nemzeti emigráció stílusa "nem használ az ő ügyüknek" s ezért tiltakozott vagy tíz évvel ezelőtt, kaliforniai vendégprofesszor korában Jeszenszky Géza egy ottani szabadságharcos beszéd "provokatív" hangja ellen.) Gyanítom, hogy Jakabffy Ernő annak köszönhette alelnöki jelölését, de a levelében említett két kormánykitüntetést is, hogy az elmúlt húsz évben soha egy rossz szót nem szólt a hazai kormányra, nem húzott ujjat a Világszövetséggel, de még az Anyanyelvi Konferenciát se nevezte "trójai falónak", mint tette például e sorok írója, amiért már tizenöt évvel ezelőtt annyira kihívta maga ellen a Benczúr utcaiak haragját, hogy (a vele azonos véleményen lévő néhai Flórián Tiborral együtt) kiszerkesztették őt egy hazai folyóiratban és mindörökre fekete listára tették. Jakabffy Ernő ezzel szemben apolitikus magatartást tanúsított, annál is inkább, mert a svédországi magyar kulturális egyesületi élet fejlesztéséhez Magyarországról kapott támogatást és az Anyanyelvi Mozgalomtól tankönyveket. Ami nem bűn, csak éppen érthetővé teszi, miért ismerték őt a Benczúr utcában és miért irányult a bizalom őfeléje és nem mondjuk Pásztor Lászlóra. Nem véletlenül került a toliamra az AMOSZ elnökének neve: legutoljára, néhány héttel ezelőtt az ő hírszolgálati jelentéséből tudtam meg részleteket a Világszövetség legutóbbi, június 5-i havi elnökségi üléséről. Érdemes ezen végigfutni, mert észrevételei inkább az én cikkemben írtakat erősítik, mint Jakabffy azellen tiltakozó levelének érvelését. Pásztor többek között leírja, hogy amikor Jakabffy Ernő "optimistán jelentett az MVSz költségén tett amerikai (és svájci) útjáról s az azon elért eredményekről", ő kénytelen volt ezt a jelentést több szempontból is helyesbíteni. Pásztor kifogásolta, hogy Clevelandben tett látogatása alkalmával Jakabffy elhallgatta, hogy az MVSZ vezetőségébe Amerikából alapszabályellenesen bekerült urakkal előzőleg lényegileg már meg is alakították az MVSz Amerikai Tanácsát, anélkül, hogy pld. az AMOSZ véleményét meghallgatták volna. A félrevezetés azonban kiderült s így a további együttműködés megnehezült. Pásztor azt is kifogásolta, hogy ez a "Tanács" ahelyett, hogy anyagilag segítené a Világszövetséget, hogy az támogathassa az utódállamok egyTe fogyó magyarságát, a tagdíjak fölött maga rendelkezik. A beszámolóból még kiemelném, hogy Stark Ferenc eddigi irodavezetőt léptették elő ideiglenesen főtitkárrá, a lemondott Mayer helyére, de a kinevezés ellen Stark politikai múltja miatt többen kifogást emeltek. (Hát képtelenek egy tisztamultú embert találni erre a fontos posztra?...) Végül még egy idézet a Pásztor-jelentésből: "A hatáskörök tekintetében élés vita alakult ki annak következtében, hogy Timkó Iván, Csoóri Sándor elnöki tanácsadója (akit az elnökség tagjainak túlnyomó többsége a problémák fő okozójának tart) túl gyakran avatkozik bele az MVSZ egyéb ügyeibe, káoszt és széthúzást teremtve. Érthetetlen módon Csoóri annyira védi Timkót és tehetségét, annyira dicséri, hogy észre sem veszi: az elnökség többi tagjai ezt az ő lenézésüknek és lekicsinylésüknek is vehetik. Pedig Timkónak az MVSZ alapszabályát többszörösen is megsértő tanácsai és félrevezető intézkedései elsősorban okai annak, hogy a Világszövetséget támadások érik." Hadd tegyük hozzá ehhez még azt a legfrissebb Pestről érkezett hírt is, hogy az elnökség tagjai aláírásokat gyűjtenek arra, hogy nem vesznek részt a jövőben olyan üléseken, ahová Timkó is meghívást kap... Ilyen belső összhang mellett nem lehet csodálkozni, hogy a Világszövetség nem képes igazán produktív munkát végezni. Ezt szögezi le egyébként Pásztor László is Csoóri Sándorhoz május 11-én intézett levelében, melynek csak egyetlen mondatát idézem: "Annak ellenére, hogy a nyugati régió legnagyobb tömbjének, a másfél millió magyart képviselő amerikai delegációnak arányosabb delegátusi és vezetőségi pozíciókat sem biztosítottak s ezzel az amerikai magyarság ellen diszkriminálták, az AMOSZ és az MVSZ- ből kiszorított szervezetek mégis tovább keresik a lehetőséget arra, hogy egy megújult és megtisztult Világszövetséggel együttműködhessünk." Pásztor még számos kifogást sorol fel levelében, melyek az MVSZ alapszabályellenes működését bizonyítják, de ezekre már helyhiány miatt sem térhetek ki. Ám ha mindez nem elég Jakabffy Ernő meggyőzésére, hogy cikkem megállapításai nem légbőlkapottak, akkor valóban nem tudok számára más utat javasolni, minthogy keressen orvoslást "jogi úton". Hátha úgy többre megyünk, mint azzal, hogy közösen keressük a hibákat és közösen próbáljuk azokat kiküszöbölni. Ez a cél vezetett mindkét cikkem megírásában és ha a konstruktív kritikát Jakabffy Ernő "bemocskolásnak" érzi, mélyen sajnálom.
