Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
1993. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 21 KÖNYVISMERTETÉS Rendkívül érdekes kötetet hozott a posta Magyarországról. A fedőlapon egy lángoló Molotov-cocktail képe ragadja meg az ember szemét és emlékezteti 1956-ra. A könyv címe: Hódoltságban és anyagát sokan állították össze. Mindazok, akik résztvettek és felszólaltak az elnyomatás évtizedeiről tartott 1. magyar történelmi konferencián. Ezt 1992 február l-2-án rendezték az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Budapesten. Az összeállítás az 56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség és a Lakitelek Alapítvány munkáját dicséri, míg a kiadást a Zrínyi Kiadó végezte. Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Mintegy negyven beszéd, felszólalás, visszaemlékezés szövegét gyűjtötték össze a szerkesztők, ahogy azok hazai, megszállt területi és külföldön élő előadók szájából elhangzottak ezen a konferencián egy olyan témakörről, amit érzékletesen határoz meg a hátsó borítólapra nyomott szöveg: "Ez a könyv az első olyan elemző összefoglalás, amelyben a történelem alakítói, résztvevői, áldozatai, megkínzottai kimondják, tanúsítják, hogy a magyarság 1956-os őszi forradalma a megelőző történelmi és társadalmi folyamatok egyenes és elkerülhetetlen következménye volt. Ha azt kérdezzük, hol is kezdődött 1956 előtörténete, a válasz csakis ez lehet: a csírái a magyar történelem mélyén rejlenek. Ezek bizonyos sápadtsággal napfényre kerültek a Trianonban történtek után, majd 1945-öt követően, amikor folytatódott a magyarság elleni megtorlás, többféle bosszúvággyal tetézve..." Ez egyezik az emigrációban elfogadott és Csonka Emil 1956-ról szóló kiváló történelmi művében megfogalmazott tétellel, hogy az ötvenhatos magyar forradalom már 1944 őszén elkezdődött, akkor, amikor az első szovjet katona átlépte a magyar határt. A magyar nemzet ellenállása ettől a naptól kezdve szüntelenül tartott a szovjet megszállás éveiben, egészen addig míg 1956 őszén bekövetkezett a robbanás és a kitört forradalom elsöpörte az előző nyolc év minden mocskát, szemetjét. Akik ezekben az években, mint politikai foglyok szenvedtek az ország börtöneiben,, munkatáboraiban, Recsken, a kitelepítés poklában, azok végső fokon mind a magyar ellenállás névtelen harcosai és a forradalom előkészítői voltak s éppolyan tiszteletet érdemelnek, mint a forradalmi szabadságharc hősei, áldozatai és mártírjai. Erről szól ez a kötet: a magyarság szenvedéseiről a hódoltság éveiben, 1945-től 1956-ig, meg az utána következő esztendőkben. Szerepelnek benne a trianoni elszakított területek kisebbségi sorba kényszerített magyarjainak megpróbáltatásai is, hiszen ők kettős elnyomás alatt éltek: a kommunizmus és az idegen államhatalom járma alatt. Tanulságos és megrázó olvasmány a Hódoltságban. Köszönet illeti azokat, akik összeállításán és megjelentetésén fáradoztak, mert ennek a könyvnek küldetése van. Az, hogy megörökítse a hódoltsági korszak szenvedéseit és hirdesse a magyar élniakarást. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam az ÉRTESÍTŐ februári számában Haynalné Kesserü Zsuzsanna magyarországi beszámolóját s abban a Magyarok Világszövetségével foglalkozó részt. Mivel én résztvettem azon, szeretnék a cikkhez hozzászólni és kiegészíteni egy s mást. "Igazoltatás csak a legvégén volt". Ezzel szemben kezdettől fogva csak bizonyos színű igazoló lappal lehetett belépni a tárgyalási körzetbe és nehéz volt ilyen kártyát kapni. Amit Haynalné nem említ, de sokan kifogásolták, hogy a sajtót az elejétől fogva kizárták, bár a delegátusok nyugodtan beszélhettek a sajtó képviselőivel. "Kezdettől úgy volt beállín’a, hogy nagy az egység, kivéve az USA részéről" (mert két szövetség küldöttei képviselték az USA magyarságát.) Az MVSZ szabályai szerint volt egy határidő (július 15) és csak e határidő előtt felvett egyesületek dokumentált delegátusainak lett volna szavazati joga. Mikor ezen az alapon jelentkezett a megengedett számú dokumentált delegátus, megjelent egy másik delegáció, akik nem képviseltek hivatalosan felvett tagegyesületeket. így a vita a jogos és a későn jött, tehát jogtalan delegáció közt folyt. Míg az MVSZ vezetői minden felelősséget elhárítva maguktól a szabályok betartásáért, azt állították, hogy ez az USA delegáció belügyc, ügyes manipulációval támogatták a pucesosokat és végülis, MVSZ áldással, a puccs sikerült. Az USA nemzeti emigrációt képviselő vezetői közül egyetlen egy sem került be a választmányba. "Mégis, a legvégén a jelöltek listáját vitatva, legelőször az USA és a nyugat egyezett meg". Ez úgy igaz, hogy a közgyűlés határozata ellenére (hogy t.i. a választást régiónként kell megtartani), a nyugat, nem akarván az USA-vila középpontjába kerülni, megegyezett a puccsosokkal, hogy az USA-delegáció külön választ, ezzel lehetővé téve a puccs teljes sikerét. Ez a nyugat részéről érthető kompromisszum azonban az USA delegáció nemzeti szellemű küldötteit áldozatul dobta a puccsosoknak. Meg kell jegyeznem, hogy a puccsisták csoportja sem volt teljesen homogén, kivéve azt a elhatározást, hogy bennünket ki kell zárni. Voltak köztük a régi rendszer támogatói, kozmopolita liberálisok és szereplési viszketegségben szenvedők. Soraim közlését köszönve maradok tisztelettel: Dr. Balogh Sándor az AMOSZ I.B. elnöke, volt MVSZ delegátus-------------------*---------------A müncheni Szabad Európa és Szabadság rádiók elnöke, Eugene Pell bejelentette, hogy költségvetési okokból 1995. október elsejével a fenti rádiók beszüntetik adásukat.
