Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 11 DR. POLGÁRGY GÉZA: KÁRPÁTALJA, 1992 ŐSZÉN Határátkelés Záhony-Csap felé, vagyis a magyar-ukrán határhoz tartva soha nem látott sorban állnak az autók. Az út szélére leszorultan külün sorban a kamionok. Mellette egy másik sor, autúbuszok és személygépkocsik vegyesen. E sor végére kellene besorolnunk, de buszunk vezetője "benfentes", aki nem először jár erre. "Tudják mióta állnak ezek itt? Az eleje négy napja!" A hír nem lep meg, mi utasok is tudjuk, hogy itt mindkét irányban ez a módi. A rengeteg csencselő miatt. A turisztika errefelé ugyanis nem múzeumlátogatást jelent, hanem minden rendű-rangú portéka eladási szándéktól vezérelt átvitelét a határon. Közben a két várakozó sort megelőzve beérünk a határállomáshoz. Útlevélvizsgálat, vámellenőrzés. Húsz perc, s már gördülünk is át a Tisza hídján. Az ukrán határállomásnál már várja buszunkat a neves fotball-menedzser Ungvárról, aki négy napos utunk során idegenvezetőnk és pártfogónk lesz. Hála az ő közbenjárásának itt mindössze tiz perc a formaságok elintézése, s már megyünk is Ungvár felé. Itt, az ukrán oldalon is kilométer hosszú a várakozó autók sora. Sándor barátunk megerősíti: valóban négy napig tart egy normál határátkelés, mivel szándékosan lassítják a forgalmat, hiszen a "magán- export-import" így is embertelen méreteket ölt. Ungvár A város legjobb szállodáját a Zakarpatszkoje Hotelt nyíregyházi kivitelező építette, de itt csak dollárért, márkáért, fontért lehet szobát kapni. Étterme ugyancsak konvertibilis valutáért üzemel. De még az emléktárgyárus a képeslapért is dollárt kér. Buszunk igy az Avantgárd Sportkombinát felé veszi az irányt: itt 300 forint egy kétágyas szobában egy személyre az ár /nem egészen négy dollár/. Mert itt a forintot is elfogadják. A berendezés persze igen szerény, de tiszta. Ungvár látnivalói közül előbb a skanzent tekintjük meg. Ez 1970 nyarán nyílt meg a látogatók előtt, s közel három tucat feépülete a soknemzetiségű Kárpátalja minden népcsoportjának kezemunkáját magán viseli. A közeli és távoli vidékekről ideszállított házikók mind az eredeti berendezésekkel és felszerelési tárgyakkal láthatók, legszebb talán a hagymasisakos, szoknyástornyu, pagodasze- rü tetőzettel ellátott XVIII. századi szélestói fatemplom. Mindjárt a skanzen tőszomszédságában áll az ungvári vár. Udvarára lépve a hidraölő Heraklész bronz szobra fogad, távolabb az ősmagyarok iránytmutató legendás madara, a turul ugyancsak bronzból. Barbár kezek a kardot csőréből kitörték. A vár első formájában már a honfoglalás idejében is létezett, majd IV. László 1288-ban Amadé nádornak ajándékozta, később a Drugethek kezére került, akik négy évszázadon át voltak a környék urai. A vár termeiben ma múzeum és képtár kapott helyet. A bolhapiac Ungvár üzletei konganak az ürességtől. Végre egy helyen találunk sört, mely fillérekbe kerül ugyan, ám csaknem ihatatlan. Rossz. Az üzletekben egyébiránt egész Ukrajna területén a "kupon" nevű pénzhelyettesítőt fogadják el. Mást nem. Az orosz rubel például Ukrajnában nem használható. Kupont szerezni nem ügy. Száz forintért négyszáz kupont kínálnak úton-útfélen, s ha nem hamis a beváltott kupon, lehet vásárolni. Ha van mit. Mert rendszerint nincs mit. Valóságos rejtély, hogy itt hol zajlik a kereskedelem. Végre megtudjuk. Szállodánk mellett az Avantgárd Sportkombinát pályáin nem a labdát rúgják, hanem árulnak. Ez a bolhapiac Ungváron, ahol aztán minden kapható. A kapunál a belépésért száz kupont kell fizetni. Bent aztán leírhatatlan látvány fogad. A nyáron Tunisz város Kasbah negyedében jártam, van hát fogalmam arról, hogyan is fest egy piac. Itt a szabad ég alatt, a földre terített újságpapíron és nejlonon minden megtalálható ami szem-száj ingere. A több ezer árus kezében számológép /nem úgy mint az üzletekben, ahol tizszer-tizes fagolyós "gyerek-számítógépeket" használnak mint a falusi iskolákban gyerekkoromban/. Ez nélkülözhetetlen kellék, mert a kuponon kívül itt a forint és az összes nyugati pénz is elfogadott fizetőeszköz. Hét-nyolc nyelven folyik a vásár, cserélnek gazdát a filléres kacatok /kések, bizsuk, illatszerek, stb./ a nagyobb értékekig/ színes televíziók, aranytárgyak, stb/. Munkács Városnézésünk az itt született nagy festőművész, Lieb, vagyis Munkácsi Mihály szülőházának helyénél kezdődik. Az eredetit réges-rég lebontották, a ma helyén álló modern épület falán ukránul és magyarul hirdeti az emléktábla az egykori jeles eseményt. Majd az un. "fejérház" következett, azaz II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem itteni kastélya. Mint a titkár, Beniczky Gáspár naplójából megtudható, a fejedelem szívesen és gyakorta tartózkodott itt. A szabadságharc bukása után a hatalmas Rákóczi-birtok e kastéllyal együtt a Schönborn grófok tulajdonába került. Városi sétánk a katolikus templomnál ér véget, melynek külső falába több munkácsi kiválóság emléktábláját helyezték, így a város neves történészének, Lehoczky Tivadarnak is. A munkácsi vár a hős Zrínyi Ilona emlékét hordozza. Persze csak az ide felkapaszkodó látogató gondolatai között, mert tárgyi emlék ugyan nem utal rá. A vár restaurálása vontatottan, csiga lassúsággal halad. /De halad- e egyáltalán./ Magyarország többmillióval kívánta megtámogatni az itt folyó építkezést, és a helyi hatóságok e nagyvonalú gesztust elhárították. Ök tudják miért...Mi azt hallottuk rebesgetni, hogy az ok: remekül rálátni fentről a hatalmas kaszárnya udvarára, ahol a katonaság gyakorlatozik. Ez pedig hétpecsétes titok volt és az is maradt. A vár udvara végül is helyreállítást nyert. A falba vésett felírat szerint ez a Kákóczi-udvar. Két teremben némi kiállítás. Igen szerény látnivalóval. Beregszász Kárpátalja ma is legnagyobb városa, állítólag több
