Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel: 410/242-5333 - Tel./Fax.: 410/242-6216 Szerkeszti: Soós József - Főmunkatárs: Stirling György Előfizetési díj egy évre 16 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 13 dollár. Kanadába 17.50 doll. Tengerentúlra 18.50 dollár, légipostával 28.50 dollár. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg. Javítás jogát fenntartjuk. sebbnek azt vélem, hogy hangszalagról teljes egészében ismertetem az elhangzottakat, legfeljebb időnként néhány hozzászólással szakítom meg az összefüggő szöveget. így egyetlen mondat se megy veszendőbe ebből a kitűnő beszédből, ami megéri, hogy teljes egészében foglalkozzunk vele, mert programot ad. Magyar programot. És ezt a programot azoknak is ismerniük kell, akik nem lehettek ott Clevelandben és nem hallhatták a szónokot. — Előadásomnak azt a címet adtam — kezdte szavait Dr. Hasznos Miklós —, hogy "Menetelés a jövő felé". A témában rögtön rejlik két kérdés is: ki mit ért jövő alatt? Van, aki csak az idő múlását, van, aki bankszámlája gyarapodását és vagyunk még néhányon, akik a keresztény nemzeti Magyarország megvalósítását tekintjük jövőnek. Hogy pedig mi a menetelés? Ezt azok tudják, akik soha nem tették le a fegyvert a vörös rém előtt s akiknek jelvényét, ezt a kitüntetést büszkén viselem: a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének tagjai Ok tudják, mi a menetelés: zárt, fegyelmezett, egy irányba, összetartva és erőt mutatva menni előre. Úgy, ahogy bevonultunk Erdélybe. Az volt a menetelés! És most, amikor centiméterről centiméterre kell véres verejtékkel harcolnunk, amikor ocsmány módon vetnek gáncsot a lábunknak, amikor egy egész világot próbálnak beszervezni ellenünk, a nemzeti keresztény magyar gondolat ellen, akkor mondhatjuk-e ezt menetelésnek? Lehet, hogy nem mondhatjuk, de vállalnunk akkor is kell. És azért van szükségünk arra, hogy eljöjjünk időnként egy ilyen fáklya közelébe melegedni Itt az Egyesült Államokban, a hazától sokezer kilométerre lobog egy fáklya, a magyar nemzeti tudat, a magyar nemzeti büszkeség fáklyája s annak a lángja mellett nekünk is jólesik alkalmanként melegedni Az akkumulátort fel kell néha tölteni, mert ha ezt nem tesszük, nincs erőnk a további küzdelemre. Hasznos Miklós szavait gyakran szakította félbe a taps: hallgatósága az első percek után szívébe zárta a szónokot, aki így folytatta:- Mert harc ez kedves hallgatóim, higyjék el. Harc azért, hogy lesz-e Magyarország kétezerötszázban? Vagy ne is menjek olyan messze: lesz-e 2050-ben olyan Magyarország, ami megfelel a mi fogalmainknak, amelyik szerintünk Magyarország. Lesznek olyanok, akik erre azt mondják, Magyarország az egy közigazgatási egység, megvannak a maga határai, de mi azt kérdezzük: tudnak-e ott majd magyarul, imádkoznak-e az emberek, megdobban-e a szívük akkor, amikor látják a piros-fehér-zöld zászlót? Hát egyesek szemében ezek avitt ócskaságok, nem versenyképesek a modern világpolgár felfogásával és vannak olyanok, akik azért dolgoznak, hogy ez mind elfelejtődjék. De hadd idézzem Vörösmartyt, aki ezeket írja "Gondolatok a könyvtárban" című versében: "Nem vagyok egyedül. Testvérim vannak számos milliók. En védem őket, ők védnek engem s akkor nem félek tőled sors." Ezért van szükségünk egymásra.- Ha valaki ma hazamegy Magyarországra, bekapcsolódik a politikai életbe, olvassa az újságot, figyeli a televíziót, hallgatja az utca emberét, akkor valamit nem ért? Miért van ez így? Miért van az, hogy aki most megy haza és azt hiszi, hogy azt a Magyarországot találja otthon, amit elhagyott 45-ben, ki 48-ban, 56-ban vagy később, az csalódik. Óriási csalódást jelent, hogy már nincs az a Magyarország. Nem az a Magyarország van ma otthon, még a rendszerváltás után sem, ahonnét eljöttek. Vajon mi ennek az oka? Elhoztam önöknek egy statisztikát a magyar társadalom összetételéről, hogy ezt megértsék. Ezek rendkívül fontos adatok mindnyájunk számára, hiszen meg kell húznunk egy vonalat ebben az országban, hogy hol végződik az a generáció, ami még olyan iskolába járt, ahol a falon az volt, hogy "Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában." Ez a generáció nem a Lenin-képek alatt nőtt fel, ez a generáció nem Oleg Kosevojt és az Ijjú Gárdát tekintette példaképének. Ez a generáció még azt tanulta, hogy a Trianon azt jelenti, hogy "Nem, Nem, Soha!" és nem azt, hogy az egy megváltoztathatatlan, örökérvényű valami, aminek kötelesek vagyunk netán még tapsolni is, hogy olyan kegyesek voltak hozzánk a nagyhatalmak, hogy a történelem során nemcsak egyszer, 1920-ban Trianonban csonkítottak meg bennünket, hanem ugyanezt megerősítették az 1945-ös párizsi békeszerződésben is.- Ez egy rendkívül fontos szempont a magyar történelem és a magyar társadalom értékelésében. Soha nem szabad elfelejteni, hogy 45-ben, 49-ben, de még 56-ban is azok a generációk voltak erejük teljében, amelyek még a keresztény nemzeti nevelést kapták, akik még tudták, mire megy ki a játék és merték a bőrüket vinni a vásárra, a hazáért, a magyar szabadságért, a nemzeti egységért. És ha megnézzük a mai magyar társadalmat, akkor a következő kép alakul ki: nullától 24 évesig 3 millió 575 ezer, 25 és 50 év között 3 millió 611 ezer, 50 és 60 év közöttiek egymillió 195 ezer és 60 feletti egymillió 974 ezer ember. Tehát ha ezt százalékra levetítem, akkor 50 év alatti a magyar társadalom 69,3 százaléka, akiknek nem biztos, hogy az a fogalom, hogy haza, hogy az szó, hogy Magyarország vagy magyar nemzeti tudat ugyanazt jelenti, mint a maradék harmincvalahány százaléknak De ez megmutatkozott az eredményekben és megmutatkozik abban, amit úgy hívunk, hogy politikai közömbösség. És Hasznos Miklós itt elmondott egy legutóbb történt esetet, amikor egy kisgazda képviselő halála miatt az egyik vidéki választókerületben időközi választást kellett kiírni. Ebben a körzetben 45 ezer 600 választásra jogosult
