Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
4 Amerikai Magyar Értesítő 1992. április és ki nagymultú egyesületeket és egyáltalán: kinek van érvényes megbízólevele? Aki ott volt, szavazott, jelöltette magát és hangulatot teremtett, aki nem volt ott, magára vessen...Ez a Pál-utcai fiuk gittegyletére emlékeztető ügyrend kiábrándító pespektívákat vetít előre a jövőbe és kérdésessé teszi sokak számára, hogy érdemes-e idejüket, pénzüket áldozni az augusztusi Világtalálkozón való részvételre? Mert mondjuk ki nyersen: most is, a jövőben is az vehet részt az ilyen hazai rendezvényeken, akinek pénze van. Ha "tőkeerős" szervezet áll mögötte, ahol nem okoz gondot egy-két köldött útiköltsége, ott lehet, szavazhat, beleszólhat az ügyekbe, ha nincs mögötte üzleti vállalkozás és csak tagdíjakból élő egyesületről van szó, bizony annak gond előteremteni a tengerentúli utazásokhoz szükséges anyagi fedezetet. így pedig olyan helyzet teremtődhet, hogy a közelebb lévő európaiak fognak dominálni a Világszövetségben, illetve a tengerentúliak közül azok, akiknek tele a bukszája. És éppen a nyugati magyarság politikailag legharcosabb és legbefolyásosabb része, az amerikai emigráció képviselete és részvétele lesz csonka. /Emlékeztetek arra, hogy a pénzzel elérhető, ill. megvásárolható többséggel kapcsolatosan van már egy-két keserű tapasztalata az amerikai magyarságnak: a pénz beszél, a kutya ugat alapon már sikerült itt szétrobbantani nagymultú egyesületeket és tönkretenni önzetlen elődök munkáját — ennek megis- mélődésétől tartunk most világszövetségi vonalon és ennek kell még idejében elejét venni./ Végezetül szükségesnek tartom ismét leszögezni: a világszövetség elsősorban a külföldi magyaroké és csak másodsorban a hazaiaké. És a határokon túl élő magyarság is élesen két csoportra különül: mások az érdekei és meglátásai a trianoni elszakított területeken többé kevésbé egy tömbben élő kisebbségi magyaroknak, mint a világban szétszóródott nyugati magyarságnak, az emigráns sorsot politikai okokból önként vállalt magyaroknak. Ez az elkülönülés, a problémák kölünbözősége megmutatkozott most is, a rendkívüli közgyűlésen, mind elvi, mind gyakorlati kérdésekben, pld. a személyi alkalmasság megítélésében is. Ami természetes. És amennyire helyes, hogy a két csoport egy szövetségben tömörüljön és egyesítse erejét, annyira fontos az is, hogy a Világszövetségen belül bizonyos szervezeti önállóságot kapjon mindkét csoport, aminek tükröződnie kell a vezetőség összetételében is. Nem tartom jónak, hogy az elnökségben egyenlő arányban vannak képviselve a hazaiak a nyugatiakkal és a kisebbségiekkel. Az előbbiek részvétele csak jelképes - mintegy tiszteletbeli - kellene legyen, szemben a másik kettővel. így nem történhetne meg, hogy az egyébként /mint író/ általam sokra becsült Sütő András, az "átmeneti" csonka elnökség feje, a megújulás előestéjén lemondjon az elnökségről és ezzel szolidaritást vállaljon a régi kollaboránsokkal. Sütő András lehet kiváló író és az erdélyi magyarság gond- . jainak szószólója, de attól még fogalma sincs, milyen erők dolgoztak évtizedeken át a Benczur-utcában a nyugati magyarságsemlegesítésén, az emigráció tönkretételén... Én a magam részéről legszívesebben látnék egy volt /hazatelepült/ emigránst a Világszövetség elnökségi posztján, mert csak ez biztosíthatná a kettős szemléletet, a megértést az emigrációs problémák iránt és az otthoni látásmód egyeztetését mindezzel. Személyre vonatkozólag hirtelenében nem tudnék javaslatot tenni, de - ha elvállalná - megfelelőnek tartanám a feladatra Varga László volt képviselőt, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnökét. Ezen érdemes lenne talán gondolkozni, mert egy ilyen megoldás mind elvileg /politikailag/, mind gyakorlatilag /szervezetileg/ biztosíthatná a Világszövetség működését, bizalmat keltene irányában és megnyitná az utat a megújulás felé. Aminek közös akarattal és valódi, arányos képviseletekkel történő végrehajtása az augusztusi Világkongresszusra vár. Kormánygyámkodás nélkül. BÚCSÚ KÖNNYŰ LÁSZLÓTÓL Pótolhatatlan veszteség érte az emigrációt, a nyugati, de egyben az egyetemes magyar irodalmat is; 77 éves korában St. Louis városában hirtelen elhunyt Könnyű László író, költő, újságíró, az amerikai magyarság köztiszteletben álló személyisége, a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének tagja. Dr. Könnyű László társadalomkutatói tevékenységet is végzett, szülőhelyéről, Tamásiról kiváló monográfiát írt. Magyarul 28, angolul 12 kötetet publikált, verseket, tanulmányokat, többek között az amerikai magyar bevándorlás történetéről. Összesen több mint ötven kötet, fordítása és kiadása fűződik nevéhez. Az angolul megjelent "Hungarians in the Mississippi Valley" című 1976-ban publikált kötete az egyetlen történelmi mű a régi magyar telepesekről az amerikai középnyugaton. Első verseskötete, az Útszéli Fák 1936-ban látott napvilágot, 1991-ben újkiadást ért meg Budapesten. Könnyű László a háború után először Ausztráliába került, majd 1949-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol katonai térképészként dolgozott évtizedeken át. Ő alapította lakóhelyén, a Missouri állambeli St. Louisban a város nagy szülöttének, T.S. Elliotnak emlékét ápoló társaságot. Pályáját otthon mint pedagógus kezdte és mindig is megmaradt tanítónak: szépre, jóra oktatta környezetét és az egész magyarságot, tudását szívből osztva meg mindenkivel. Esszéinek stílusa és mondanivalója a magyar irodalom gyöngyszemei közé sorolta e műfajban született írásait. 1989-ben a budapesti Eötvös József Tudományegyetem doktori címmel honorálta élete munkáját és doktori disszertációját. Gyászolják hitvese, Erzsébet és két fia, akik közül Ernő néhány évvel ezelőtt az amerikai Kongresszus képviselője volt. Könnyű László földi maradványait február 27-én helyezték örök nyugalomra St. Louisban. Drága szeretett jóbarátunk, László, búcsúzunk tőled az Értesítő munkatársai, küzdőtársaid a földi létben, mi, akik mindig becsültük a telkedből sugárzó emberi jóságot, csodáltuk nagy tudásodat és értékeltük azt a hatalmas munkát, amit magyarságod belső parancsára utolsó percedig önfeláldozóan végeztél. Életművedet gondozni fogjuk és emlékedet szívünkben őrezzük Nyugodjál békében! S. Gy. TERJESSZE LAPUNKAT!
