Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
1992. március Amerikai Magyar Értesítő 17 “■"'■-•■FEKETE LEXIKON DR. KOROM MIHÁLY DR. KOROM (KELEMEN) MIHÁLY napszámos, r. politikai nyomozó hadnagy, ezredes, a határőrség országos parancsnoka, r. vezérőrnagy, az MSZMP KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, igazságügyminiszter. (Mindszent, 1927. október 9. Korom Eszter) Apja Kelemen Mihály volt, akit soha nem ismert. Édesanyja mezőgazdasági cselédként és háztartási alkalmazottként dolgozott egészen 1945-ig. Anyai nagyszülei nevelték egészen 10 éves koráig. Iskolai végzettsége ismeretlen. Gyerekként libapásztor, kanász, majd mezőgazdasági béres volt. 1945 után a csongrádi Tisza-híd újjáépítési munkáin dolgozott. 1945. július 12-én nevezték ki a Mindszenti Járási Rendőrkapitányságra nyomozó alhadnagynak. 1945 októberétől 1946 februárjáig katonai szolgálatot teljesített Szegeden és Békéscsabán a II/1-es vasútbiztosító zászlóalj 2. századánál honvéd rendfokozatban. Leszerelése után visszatért a mindszenti rendőrkapitányságra, ahol a politikai rendészeti osztályra osztották be nyomozó alhadnagyi rangban. 1948 januárjában a megalakult Rendőr Akadémia hallgatója lett. Ezt elvégezve rendőr hadnagyként a központi kiképző zászlóalj egyik századához vezényelték politikai helyettesnek. 1950 szeptemberére, átmenetileg a Budapesti Rendőrfőkapitányság állományába került, de már októberben öthónapos pártiskolára irányították. A pártnak 1945. március 9-én lett a tagja. A pártiskola befejezése után 1951 márciusában a párt központi vezetőségénél, az adminisztratív alosztályon felügyelte a rendőrségi, bírósági, ügyészségi ügymenetet. Később a belügyi alosztályon dolgozott egészen 1954 márciusáig, amikor megválasztották a Központi Vezetőség pártapparátusa függetlenített titkárának. 1955 augusztusától - megszakítással - 1958 júliusáig elvégezte kiváló eredménynyel az SZKP KB hároméves pártiskoláját. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt Budapesten tartózkodott. Október 30- án, nem tudható, hogy honnan és kinek a parancsára, 100 fegyveressel Budapestre jött. November 4-ig részben a lakásán, részben a Jászai Mari téri épületben (akkor a BM birtokában lévő központ. K. F.) tartózkodott. November 4-én délután egy szakaszra való fegyveressel a Parlamentbe ment, ahol a Kádár-kormány védelmét látták el. Korom az egység parancsnok-helyettese volt. December hónapban a hazatért pártfőiskolai hallgatók otthagyott csomagjaiért visszaküldték Moszkvába, mivel akkor még bizonytalan volt, hogy kik és mikor térnek vissza a főiskolára, sőt az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a magyar hallgatók folytat- ják-e tanulmányaikat. Egy hónapig, 1957 januárjában, az Országos Rendőrfőkapitányság Elnöki Személyzeti Osztályának vezetőjeként tevékenykedett, majd visszatért Moszkvába a pártfőiskolára. Ettől az évtől kezdve Korom Mihály volt a pártfőiskola magyar hallgatóinak az MSZMP-titkára. Befejezvén tanulmányait, 1958. december 1-ig az MSZMP Központi Bizottságának a párt- és tömegszervezeti osztályán dolgozott, majd a Belügyminisztérium Vizsgálati Osztályának vezetője lett, ezredesi rangban. A Vizsgálati Osztály a Gyorskocsi utcában lévő börtön és a hozzá tartozó épületkomplexum volt. 1989 májusában, a személyét ért támadásokra kijelentette: „Tisztán politikai nézetei miatt, osztálya senkit nem vont felelősségre.” Az azóta feltárt történeti tények némiképpen módosítják az ezredes akkori kijelentését. 1959-ben, levelező hallgatóként „summa cum laude” fokozattal, elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi fakultását. 1960 júliusában a BM Határőrség országos parancsnokává nevezték ki. Kiváló szolgálatai jutalmául 35 éves korára, 1962-ben elérte a tölgyfalombot, azaz rendőrtábornokká léptették elő. Még ebben az évben az MSZMP VIII. Kongresszusán a Központi Bizottság tagjai közé választották. A KB 1963 decemberi ülésén a párt adminisztratív titkára lett. A legnagyobb hatalom összpontosult a kezében. Felügyelte a rendőrséget, ezzel együtt a biztonsági szolgálatot és a határőrséget, a néphadsereget, az igazság- és a jogszolgáltatás intézményeit, de még a vadászegyesületeket is. Ezt a legmagasabb tisztséget a IX. Kongresszusig töltötte be, amikor beosztásából visszahívták és 1966. december 7-én igazságügy miniszterré választották meg. A Központi Bizottság 1978 áprilisi ülése felülvizsgálta korábbi visszahívását, és úgy tűnik Korom Mihályt nélkülözhetetlennek tartotta előző beosztásában és ezért újra a KB adminisztratív titkárságával bízták meg. Ezután érkezett el Korom Mihály karrierje csúcspontjára, annak a testületnek lett a tagja, mely az országot irányította. 1980-ban az MSZMP XII. Kongresszusa a párt politikai bizottságának tagjává választotta meg. A következő kongresszusra azonban már elvesztette a bizalmat, valószínűleg azért, mert a „kemény elvtársak” kora lejáróban volt. Ez lehetett az oka annak, hogy 1985- ben minden tisztségéből visszahívták és nyugdíjba helyezték. 1989-ben a Magyar Demokrata Fórum helyi csoportja, mint Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselőjét, felszólította mandátumáról való lemondására. Dr. Korom Mihály 1989. május 16-án a felszólításnak eleget tett. Tizenkét medáliája között megtalálható a forradalom leveréséért adományozott „Munkás-Paraszt Hatalomért” kitüntetés. /Magyar Fórum/ így járhat... Egész oldalas hirdetés a Magyar Hírlapban, a Nép- szabadságbun. Surányi György bankelnök fotója, fölötte öles betűkkel: „ÍGY JÁRHAT MINDENKI...” És: „A hirdetést Fizette 100 hazai közgazdász és más értelmiségi.” Nyomorogni aligha nyomoroghatnak, ha a közel 1 millió forintos hirdetési díjat csak úgy'kicsapták az asztalra. Surányi György is aligha szorul majd munka- nélküli segélyre. Mi nem tudunk egész oldalas hirdetéseket megfizetni a pártállamból átmentett nagy napilapokban. Ha tudnánk, Csókást György fotóriporter fényképét közölnénk egész oldalon. A szegedi fiatalemberét, uki négy hónapot töltött a szerbiai börtönben, magái\- zárkában. Csupán azért, mert átkerékpározott a jugoszláv határon és riporteri buzgalmában lefényképezett néhány vörös csillagos tankot. A kép Fölé ezt írnánk: „ÍGY JÁRHAT MINDENKI... aki nem bankelnök, hanem csak egy kerékpáros szegénylegény, s ezért ügyet sein vet rá 100 hazai közgazdász és más értelmiségi.” (k. cs.)
