Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
1992. március Amerikai Magyar Értesítő 7 "^HIIRIAP AC* fUGGtlltNStG „.,«8^ ...... . 1-UQGETLENSEG HÉ SZMUSZ HÍRADÓ- A Szabad Magyar Újságíró Szövetség hírei V. M, .EG KEPananc (roil.iliiii |,j. ÍL4PM# rilac u...t '»•“* ‘ vmm A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE NYILA TKOZA TA MÁRCIUS 15. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA alkalmából Mióta 1978-ban megalakult a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége, a tisztikar minden esztendőben kötelességének érezte, hogy Március Tizenötödikét a Magyar Sajtó Napjaként ünnepelje és ebből az alkalomból emlékeztessen a magyar sajtószabadság kivívásának évfordulójára s a nagy elődök példájára hivatkozva ébren tartsa a reményt, hogy a hazai újságírótársadalom még megérheti azt az időt, amikor megszabadulván a diktatúra szorításából, ismét az igazságot írhatja. Évről-évre idéztük a példát, amit a sajtószabadságért 1848-ban síkraszálló reformnemzedék állított elénk és szüntelenül hangoztattuk, hogy amíg Magyarországon nem valósul meg a sajtó szabadsága, a nemzet szellemi sötétségben él és nincs remény arra, hogy visszatérhessen az európai népek demokratikus közösségébe. A hetvenes évek végén megindult erjedés nyomán azután lassan-lassan lazulni kezdtek a bilincsek és a nyolcvanas években már nemcsak a szamizdatok írták meg az igazságot, hanem az újságok hangja is egyre bátrabb lett, mig az évtized végére megtörtént a csoda: a világpolitikai erőviszonyok megváltozása, a kommunizmus összeomlása és a Szovjetunió széthullása révén Magyarországon is megnyílt az út a demokrácia s az azzal járó sajtószabadság felé. Az 1990. tavaszi választások után a sajtószabadság is kiteljesedett hazánkban, ami a demokrácia megvalósulásának záloga s ezt nagy örömmel fogadta az emigráció, mely a maga eszközeivel - főleg sajtója révén - évtizedeken át küzdött a hazai változásokért: reményeink teljesülésében erőfeszítéseink igazolását láttuk. Örömünkbe azonban hamarosan üröm vegyült, mert a szabadságot sokan összetévesztették a szabadossággal és a hazai sajtóberkekben elburjánzott a dudva: egyesek visszaélnek a lehetőségekkel, amelyeket az állami ellenőrzés megszűnése nyújt számunkra és nemcsak ízlésromboló kiadványokkal, pornográf szennyirodalommal öntik el az újságárusok polcait, de a napisajtóban és a folyóiratokban is egyre inkább általánossá válik a durva személyeskedés, az alpári hang, a pongyola nyelvezet, a magyartalan stílus. Visszatetsző annak látása, ahogy mind több magyar újság csúszik át külföldi, idegen tőkések kezébe: elszomorító, hogy magyar újságok puszta létük érdekében kénytelenek árúba bocsátani önmagukat és feladni önállóságukat, azzal együtt pedig néha elveiket is. A hazai sajtóval szembeni legfőbb kifogásunk azonban az, hogy még mindig nem tisztította meg magát a pártállamot kiszolgált kommunista bértollnokok nagy részétől és a mai napig is publikálási lehetőséghez, sőt vezető állásokhoz /főleg a rádiónál és a televíziónál/ juthatnak olyanok, akiket mérhetetlen felelősség terhel a bukott rendszer intézményesített népbutításáért. Hovatovább oda jutunk, hogy az ő hangjuk, az ő írásaik dominálnak a magyar sajtóban és kisajátították maguknak a MÚOSZ-t, a Magyar Újságílrók Országos Szövetségét is. A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége a rendszerváltás első eufóriás hónapjaiban - otthoni kezdeményezésre - felvette a kapcsolatot a MUOSZ-szal és elképzelhetőnek tartotta az egyesülést, de tájékozódván a hazai újságírószövetségben uralkodó állapotokról, elálltunk ettől. Döntésünk helyességét igazolta, hogy a hazai újságírótársadalom jobbik része is új utakat keres és a MÚOSZ szellemével szembehelyezkedő Sajtószabadság Klub megalakítása után most abból kiindulva új, független újságírószövetség életrehívását határozta el, éppen március idusára tűzve ki az alakuló közgyűlést. Örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést és ha a terv megvalósul, az új szövetséggel szívesen együttműködnénk a közös célok, az egységes újságírótársadalom létrehozása érdekében. Washington, 1992. március 15.-én. Stirling György elnök A SZMÚSZ BÚCSÚZIK HÁROM ELHUNYT TAGJÁTÓL Svájcban elhunyt HIERONYMI PÁL, aki Magyarországon az IBUSZ egyik vezetője volt. Az ötvenes évek elején hamis vádakkal letartóztatták, több évet töltött börtönben, majd 1956 után nyugatra ment. Svájcban telepedett le, ahol nyugdíjas éveit élte, de az utóbbi időben sokat betegeskedett. Kitűnő verseket írt, melyekből gyakran közöltek az emigrációs lapok, többek között a VASARNAP és az ÉRTESÍTŐ is. Pár éve a svájci DUNA kiadónál kötetben is megjelentek legjobb versei. Gyászolják felesége és két fia, Gábor és Ottó, akik közül az utóbbi kiváló közgazdász és mint ilyen Antall József miniszterelnök egyik gazdasági tanácsadója. New Yorkban meghalt br. Balajthy Gyula, minden magyar kezdeményezés lelkes és önzetlen támogatója. Akárcsak Hieronymi Pál, ő is tagja volt a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének s távozásukkal megint kevesebben maradtak azok, akik külhonban a magyar betű ápolására áldozzák idejüket, tehetségüket. New York mellett, a festői helyen fekvő catskilli temetőben helyezték örök nyugalomra az Értesítő hűséges olvasóját, Dr. Edy de Nyáryt, aki írás mellett zenetanítással és festészettel is foglalkozott. Diplomás ápolónőként került Amerikába, ahol magasabb képzettséget is szerzett. írásaiban hasznos egészségügyi tanácsokat adott olvasóinak, akik nagyon szerették cikkeit. Halálával nagy veszteség érte az emigrációs magyarságot. Mindhármuk emlékét híven őrizzük szivünkben - nyugodjanak békében!
