Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
1992. március Amerikai Magyar Értesítő 3 Mert hős ez a nép, de most szüksége van arra, hogy ezt megmondják neki. Szüksége van arra, hogy az állandó szidás, lekicsinylés és lenézés helyett nem hízelgéssel, de az igazsággal erősítsék. Hogy régi nagyságát, becsületét, tisztaságát, küzdeni tudását felemlegessék, erre emlékeztessék, szeretettel, hogy erőt meríthessen belőle. Másra talán nincs is szüksége. A többit már megoldja maga is. Megoldja, mert hallja majd lelkében Petőfi ma is érvényes, vagy már megint érvényes felszólítását:"Talpra magyar, hí a haza!” Megoldja, mert tudni fogja, hogy Gábor Áronra emlékezve ma nem az ágyúöntést kell utánoznia, hanem a győzelemre vivő ötletességére van szüksége; és Kossuth reformakaratára, és Széchenyi megfontoltságára, Bem apó és a többi harcos hősi kitartására és bátorságára. Csak önismeretét és önbizalmát kell hát visszaadni ennek az egyedülálló, hatalmas szellemű népnek, hogy tudja: megbűnhődte már a világ jövő ezredét is, és ha akarja, ha mer akarni, akkor most már a felemelkedés és dicsőség következik. Most van itt a nagy lehetőség, mert most szabad először hazánk mindenféle idegen megszállótól, külső idegentől. Most építhet magának magyar jövőt. De ezt felismerték az ellenségesek is, s most belül gyötörnek, belül bomlasztanak, keserítenek, degradálnak. El akarják ütni e sokat szenvedett népet a nagy lehetőságtől, attól, hogy végre megélhesse önmagát, önmagaként, magyarként. Meg kell hát tanítani arra, hogy ne féljen, mert egy Haza mindenkinek jár, amit szerethet kedvére, amit saját ízlése szerint rendezhet be, amiben jól érezheti magát, mert övé, ő a gazda benne és teljes joggal verheti le bárki fejéről a sapkát, ha szent Himnuszát nem tiszteli meg annak levételével. Joggal odavághat ökle, ha koronás zászlaja előtt nem hajt fejet mély tisztelettel, vagy ha gúnyt űz nemzeti ereklyéiből, ha lenézőn röhög a "magyar" szó hallatán vagy netán holmi "mucsaizásra" vetemedik egy befogadott jöttment. Tudatosítani kell benne, hogy ez nem nacionalizmus, mert ez nem irányul senki ellen. Ez csak olyan jog, amely minden népet megillet saját hazájában, s akinek ez nem tetszik, szabad utazás van, mehet oda, ahol elviselik a honosok moc- skolódását. Kíváncsian várjuk, mely ország mely népe lesz az! Ez a tudatosítás, ez a bátor kiállás és a nép és jogainak védelme ma az igazán magyar, igazán szabad sajtó feladata: a hit, a népbe vetett hit sugárzása, a biztatás és hízelgés nélküli igazmondás, amely erőt ad. Szidalmaztak már minket mások eleget. Semmi szükség arra, hogy magunkat is szidjuk még, hogy szünet nélkül gyónjunk rég elfeledett és jóvátett hibákat. Egyetlen népnél sem vagyunk alávalóbbak! S mint miniszterelnökünk mondta abban a sokat támadott, doni hőseink emlékére rendezett ülésen: Európa egyetlen nemzeténél sem vagyunk bűnösebbek. Ki kell hát mondani mindazt, amit eddig nem lehetett kimondani, amit eltitkoltak, amit el- és lehazudtak! És akkor lesz új 1848, lesz "Új Március", lesz hőseiesség, erő, lesz másfajta, a mai időknek megfelelő, vértelen, de semmivel sem kisebb dicsőségű forradalom, s ezáltal ragyogó Magyar Jövő. Ezért mondjuk együtt, minél többen a bíztatást, a magyar öntudatébresztőt ezen a szép tavaszi napon, ezen az idei március 15-én: Ébredj, ébredj Népem, Te drága Magyar Nép! Negyvennyolc ünnepe új tavaszra szólít. Rázd le a bilincset, még most, idejében, mit új országhódító kalapál telkedre! Most nem hősi kard kell és nem puskagolyó, csak erős akarat és kristálytiszta szó. Űzd ki a hazugot, vesd el a megrontót, az elkeserítőd, Téged szomorítót, ahol nincs, még ott is csak hibát keresőt, Terád átkot szórót, mélységes megvetőd! Emeld fel fejedet és nézz körül! Népek tengerében itt állsz egyedül. Magadra maradtál negyvennyolcban is, külső ellenség jött s támadt a belső is. Ébredj, ébredj Népem, Te drága Magyarság! Negyvennyolc ünnepén folytasd hősid harcát! Mert hős vagy Te ma is, hiába tagadják, népek csillag! közt nincs hasonló hozzád! Emelkedj magasra, szárnyaljon a lelked, hadd lássa a világ: hol van a Te helyed! A KORMÁNY AZT TERVEZI, hogy közalapítványt hoz létre a Magyar Rádió és a Magyar Televízió működtetésére. Ez az alapítvány egyszemélyi tulajdonosa lenne a részvénytársasággá alakuló két közszolgálati médiumnak. Ezzel a megoldással megszűnne a tévé és a rádió közvetlen államigazgatási és költségvetési függősége. Ezt a javaslatot a múlt héten tárgyalta első olvasatban a kormány soros ülésén. A CSALLÓ-KÖZI VÁROSOK ÉS községek társulása a csehszlovákiai alkotmánybírósághoz akar fordulni, mert a szlovák kormány nem veszi figyelembe a bősi erőművel kapcsolatos álláspontjukat. A Csalló-közi polgármesterek tanácskozásukon megállapították, hogy a legnagyobb gondot az ivóvíz és a termőföld szennyeződése okozza. A csehszlovák kormány viszont úgy döntött, hogy minden körülmények között felépíti a bősi erőművet. A MAGA NEMÉBEN EGYEDÜLÁLLÓ árverezésre került sor a londoni Sotheby s központjában. A novemberben elhunyt Maxwell hatalmas adósságaival és hátrahagyott vállalatai kusza ügyeivel foglalkozó csődgondnokok áruba bocsátották a néhai "sajtócézár" luxuslakásának teljes berendezését. Kenyérpirítója jó áron, 120 fontért kelt el és kikiáltási ár fölött vitték el 84 centiméteres televízióját is. "Különleges" darabok is gazdára találtak, így például a Ritz szállóból "emlékbe elemeit" - magyarul: ellopott törülközőkészlet. De az igazán értékes bútordarab a "king size" ágy volt, amit egy dorseti szállodatulajdonos vett meg, aki egy "botrány apartman" központi helyére kívánja állítani - írják otthon. Hát botrányosságban éppenséggel nem szűkölködött Maxwell úr, pénzben is csak halála után!
