Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

1992. február 18 Amerikai Magyar Értesítő történtekről már az első be­számolómban szót ejtettem, nem állhatom meg, hogy ne említsem: ott éppoly vehemen­ciával utasították el a kádári időkből kövületként megma­radt Újságírószövetséggel való együttműködést, mint ahogy a régi vezetőségű Világszövet­séghez való csatlakozás ellen is tiltakoztak a konferencia részt­vevői. Egyetlen felszólalót kivéve, aki a Magyar Baráti Közösséget képviselte és heve­sen védte a régi vezetést.) Miről kell szólnom még? Talán nem szabadna elfeled­keznem Forrai Kristóf követ- ségi titkárról, aki a magyar kormányt képviselte a Kong­resszuson s elismerésre méltó ékesszólással igyekezett véde­ni és magyarázni a kormány politikáját a helyenként indu­latosabb hangot megütő felszó­lalókkal szemben. Szögezzük le: mindenkit a javító szándék vezetett, ha bírált is, és Nádas János a szombati konferencia kezdetén jó előre leszögezte: ez nem ellenzéki gyűlés, viszont az is áll, amivel a Zárónyilat­kozat kezdődik: „A Magyar Kongresszus elismeri a magyar kormány erőfeszítéseit éá ne­hézségeit. . . (...) Mindazonál­tal a hazai rendszerváltozás ed­digi eredményeit általában nem tekinti kielégítőnek. . ." Nos igen, a zárónyilatko­zat: felelősségtudattól átha­tott dokumentuma az emigrá- ciós magyarság segítőkészsé­gének. Az „érte haragszom, nem ellene" szemlélet megnyil­vánulása. Aki mást hall vagy olvas ki belőle, az süket és vak. Vagy eleve rosszhiszemű az emigráció iránt. Mert a kárta­lanítás, a felelősségre vonás, az elszakított magyarság sorsa, a Kádár-kölcsönök visszafizeté­se, a keresztény erkölcs vissza­állítása, stb. mind olyan kérdé­sek, amelyekről hallgatni vétek lenne és a Magyar Kongresz- szus, mint a nyugati magyar­ság parlamentje, a kérdések fó­ruma kell hogy legyen. Végül még két epizód: a va­sárnap esti kötetlen programú búcsúesten kitűnő Tiangulat- ban mondtak istenhozzádot egymásnak a résztvevők. A rögtönzött műsorból meg kell említeni Bencsik Andrásné Be­regszászi Olga színművésznőt, aki tehetségét csillogtatva egy magánszómmal remekelt. Vasárnap délelőtt 9-kor a szentmisét Kiss Barnabás atya celebrálta és szentbeszédében az aznap kezdődött adventre, a közelgő karácsonyi ünnepekre emlékeztette a híveket, akik a Kongresszus élményeivel gaz­dagabban, hitükben és ma­gyarságukban megerősödve térnek otthonaikba, hogy foly­tassák a közösségért vállalt munkájukat. És ha a szentmi­sére emlékezünk, hadd köszön­jük meg Stirlingné Tárczy Ko­vács Erzsébetnek csodálatosan előadott egyházi énekeit, ame­lyekkel — Neszlényi Judit zon­gorakísérete mellett — emelte az áhítatot. És végül a Him­nusz fenséges akkordjai — ezekkel búcsúztunk Cleveland­iéi és az ígéretet megpecsételő kézfogással: viszontlátásra jö­vőre! . . . Stirling György (KMV) A XXXI. MAGYAR KONGRESSZUS ZÁRÓNYILATKOZATA A XXXI. Magyar Kongresszus, amely az ohiói Cleveland vá­rosában került megrendezésre 1991. november 28. és december 1. között, a kővetkező zárónyilatkozatot adta ki: ja az átalakulás menetét. Nem látjuk biztosítottnak az elszakított magyarság politikai és kulturális helyzetét. Az otthoni kormányzat magatartását e tekintetben engedékenynek találjuk. A külföldi és a hazai magyarság elbírálása tekintetében kü­lönbségek mutatkoznak, amelyeket feltétlenül meg kell szüntet­ni. A kommunista rendszer bűnös kiszolgálóit felelősségre kell vonni és nevüket nyilvánosságra hozni. A nyugdíjazás szabályait egységesen újra kell megállapítani, a régi szabályozás magas és kivételes díjakat megállapító lehető­ségeit meg kell szüntetni. Igazságosabb elbánást kérünk mindazok számára, akiket a letűnt kommunista rezsim meghurcolt, több segítséget az ártat­lanul kivégzettek hozzátartozóinak, úgyszintén a volt politikai elítéltek mellőzésének megszüntetését. A hazai kártalanítás jelenlegi formája elfogadhatatlan. Az elkobzott javakért valóságos kártalanítást kell biztosí­tani. Ott, ahol lehetséges, az elkobzott államosított ingó és ingat­lan vagyonokat természetben vissza kell adni azok jogos tulaj­donosainak vagy leszármazottainak. A Magyar Kongresszus méltánytalannak tartja, hogy a ma­gyar nemzetet terhelje annak a nemzetközi kölcsönnek teljes egésze, amelyet a magyar kommunista rezsim hazánk szovjet megszállása alatt szovjet kényszerre vett fel és annak haszonél­vezője nagy részben a szovjet volt. Kívánatosnak tartja a szovjet megszállás által okozott kár mértékének pontos megállapítását, beleértve a szovjetnek évti­zedeken keresztül jóvátétel címén mélyen világpiaci ár alatt szállított magyar javak és termékek (bauxit, mezőgazdasági ter­mékek, stb.) értékkülönbözetét. Javasolja, hogy az így megállapí­tott tényleges kárnak megfelelő Összeget a magyar kommunista rezsim által felvett nemzetközi kölcsönből írják át a szovjet ter­hére. A magyarság életerejét szakszerű telepítéssel, valamint az idegenek korlátlan betelepülésének megakadályozásával, a be­vándorlási törvény sürgős szabályozásával fokozni kell. Gondoskodni kell a hazai és a külföldi magyar ifjúság nem­zeti öntudatának fokozásáról mind iskolai nevelés, mind egyesü­leti tevékenység révén. A hit és erkölcs keresztény alapokra helyezéséről otthon is intézményesen gondoskodni kell. A magyar nyelv romlását mind otthon, mind a külföldön mindenképpen meg kell akadályozni. A magzatelhajtást a katolikus egyház követelményeihez ké­pest általánosságban el kell tiltani. Minden eszközzel meg kell akadályozni a pusztító AIDS be­tegség elterjedését. Az Európai Ház tagságának és a határok elszellemiesitésé- nek szorgalmazása helyett a Magyar Kongresszus helyesebb megoldásnak tartja a közép-európai államok közötti gazdasági és kulturális szövetség megteremtését és nemzeti kisebbségeik egyenjogosultságának teljes elismerését. A Magyar Kongresszus a magyarországi Világkongresszus összehívását kívánatosnak tartja, de csak a jelenlegi vezetőség demokratikus megújítása után, azzal a megjegyzéssel, hogy 1938 óta a szabad világon élő magyarok még 5 világkongresszust hív­tak össze és rendeztek. A háromnapos Kongresszus tárgyalásai élénk mederben, a kölcsönös megértés jegyében folytak, amelyeket a hazaiakkal va­ló együttműködés óhaja, segítőkészség jellemzett. A Magyar Kongresszus elismeri a magyar kormány erőfeszí­téseit és nehézségeit a több mint 40 évi hazai kommunista uralom erkölcsi, politikai és gazdasági téren történt romboló munkájából való demokratikus átalakításra. Mindazonáltal a hazai rendszer- változás eddigi eredményeit általában nem tekinti kielégítőnek, sok a kommunista rezsimből visszamaradt vezető, lassúnak tart­Cleveland, 1991. dec. 1. Dr. Nádas János a Szabad Magyar Világtanács és a XXXI. Magyar Kongresszus elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom