Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
8 Amerikai Magyar Értesítő 1992. február ezt a zsidóság ma sem felejtette el, hogy a "nácik kegyelméből született az usztasa Horvátország”. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szerbek ma minden különösebb tiltakozás nélkül elfoglalhatják a történelmi Horvátország 1/3-át s legyilkolhatják a polgári lakosság tízezreit, eltüntetve a föld színéről egész falvakat. Ez Bush elnök annyiszor említett Új Világrendje? A II. világháború alatt úgyszólván nem is törődve a többi hadszíntérrel, a szerb csetnikek (Mihajlovich tábornok nemzeti gerillái) és partizánok (Tito kommunistái) egyrészt, másrészt a horvát usztasái úgy irtották egymást, hogy mindkét oldalon felmerült hivatalosan is az az óhaj, hogy a két nép valami egyezményt kössön, mert ha a háború sokáig tart, mindkét nép elvérzik. Erre már nem került sor, mert a II. világháború befejeztével Tito partizán martalócai kétszázezer menekülő horvátot Bleiburgnál egyszerűen a Karszt-hegység mély szakadékaiba eltüntettek (s ráadásnak 135.000 németet és 51.250 magyart gyilkoltak le). Az egykéz sajtó kitartóan terjesztette a hírt, hogy TITO nem más, mint egy Joseph Broznak született horvát (tehát a fasiszta horvátok termelték ki saját anyagyilkosukat). Mit ad Isten, 1985-ben megjelent egy könyv Kaliforniában, "The New Montinian Church" címmel (írója Joaquin Sáenz Y Arriaga), melynek 597. oldalán ez olvasható: "Az igazi Titót, Joseph Brozt még 1941-ben meggyilkolták Moszkvában és az orosz-zsidó LEBEDEV tábornokkal helyettesítették: a két ember megtévesztésig hasonlít egymásra. Joseph Broz családja 1978-ban végre közel négy évtizedes várás után megkapta a húszperces látogatási alkalmat Titóval. Ezalatt a család tagjai azonban rájöttek, hogy ez a "Titó" nem az ő testvérük! Ugyanis, az igazi Joseph Broznak a balkezén hiányzott az egyik ujja; ennek a "Titónak'' pedig mind a két keze épségben volt." Ezekután már könnyebb megérteni, hogy Jugoszlávia miért volt az USA kedvence évtizedekig, azon ürüggyel, hogy Tito a Szovjettől független külpolitikát folytat, mikor ezt a tények következetesen megcáfolták. Évről évre a jugók milliárdos gazdasági és katonai segélyt kaptak s az utóbbi most biztosítja a szerb hadseregnek nyomsztó fölényét a horvát milícia szegényes felszerelése ellenében. Igen jellemző, hogy a tömeggyilkos Titónak Earl Warren, az USA legfelsőbb bíróságának elnöke olyan meghitt barátja volt, hogy Warren szabadságát is néha Titó dalmáciai nyaralójában töltötte. Earl Warrent - minden előzetes bírói gyakorlat nélkül - az az Eisenhower nevezte ki, aki elnökké választása előtt semmiféle egyháznak tagja nem volt. Warren arról nevezetes, hogy minden olyan alkotmányjogi félremagyarázás, amely az amerikai társadalmat elindította a lejtőn lefelé, az ő nevéhez fűződik: így a tanulóifjúság nagymérvű autóbuszoztatása, még az önkéntes iskolai imádkozásnak is betiltása, az alkalmazottak magasabb iskolákba való felvételek kvótarendszerhez való láncolása, az abortusz törvényesítése, a köztulajdonokban lévő területeken vallással kapcsolatos gyűlések tartásának, képek, szobrok elhelyezésének betiltása, stb. Ilyen támogatók mellett nem csoda, hogy 40 év alatt Titoszláviának semmiféle megrázkódtatása nem volt még nemzetiségi alapon sem! Tito halála után a 6 köztársaságból és 2 vajdaságból összetákolt federális Jugoszlávia nem volt a nemzetiségi egyetértés mintaképe s Koszovo vajdaságból az ott uralkodó szerbek néha menekültek az albán gerillák elől. A vörös ''mintabirodalom" összeomlása után nyilvánvalóvá vált, hogy a szerb kommunisták hadserege és terrorja nem tudja összetartani a 10 kisebbségből álló államot, hisz a szerbek száma is csak 50 % alatt van. Először a 2 milliós Szlovénia mondta ki önállóságát, de itt nem volt szerb kisebbség, amelynek szabadságát meg kell "védeni". Horvátország népszavazás alapján 1991. június 25-én nyilvánította ki, hogy önállósul s a félmillió szerb (12 %-a az 5 milliónyi lakosságnak) azonnal elkezdte a fegyveres rebelliót és a szerb vezetésű hadsereg azonnal a történeti Horvátország keleti 3 megyéjének elfoglalására indult. Azonban azt úgy látszik figyelmen kívül hagyták, hogy a tagállamok is beleszólhatnak még. A WASHINGTONI MAGYAR NAGYKÖVETSÉG SAJTÓJELENTÉSE A Külügyminisztérium közleménye szerint 1992. január 15-én a Magyar Köztársaság diplomáciai kapcsolatot létesített a Szlovén Köztársasággal és a Horvát Köztársaság- gal. A Zágrábi Főkonzulátust nagykövetségi szintre emelik és Ljubjanában nagykövetséget hoznak létre. A Magyar Köztársaság Kormánya figyelembe vette, hogy Szlovénia és Horvátország lakossága demokratikus módon, népszavazáson, illetve parlamenti döntéssel kinyilvánította az önrendelkezéshez való jogát, a köztársaságok szuverenitását. A többi, önállóságukat kinyilvánító és a feltételeknek megfelelő köztársaság esetében a diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetőségét megvizsgálja. A magyar kormány döntésénél mérlegelte azt a körülményt, hogy az elismerésüket kérő köztársaságok teljesítik az Európai Közösség által 1991. december 16-án meghatározott feltételeket, köztük az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és garantálását. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a jugoszláviai válság kirobbanása óta annak békés, tárgyalásos politikai megoldását szorgalmazta. Többször is egyértelműen kinyilvánította, hogy elfogad bármilyen politikai megoldást, amelyben az érintett népek és nemzetiségek meg tudnak egyezni. Az elmúlt időszak eseményei azt bizonyították, hogy ennek lehetősége már nem áll fenn. A Magyar Köztársaság abban érdekelt, hogy valamennyi délszláv köztársasággal, köztük az újonnan létrejött államokkal és a Szerb Köztársasággal egyaránt kiegyensúlyozott, kölcsönösen előnyös és jószomszédi kapcsolatokat ápoljon és tartson fenn. Ennek feltétele, hogy a Magyarországon élő horvát, szlovén és szerb, valamint a délszláv köztársaságokban élő magyar nemzetiségiek emberi és kisebbségi jogai érvényesülhessenek abban a szellemben, miként azt az Európai Közösség Jugoszlávia-konferenciáján beterjesztett válságmegoldási terv előirányozza. A Magyar Köztársaság továbbá érdekelt abban, hogy a délszláv államok mielőbb rendezzék egymás közötti viszonyukat, beleértve a jogutódlás problémáit, és helyreálljon közöttük a normális együttműködés. Ez min-
