Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1992. december DR. NANA Y ENDRE: A BÉKE EGYRE TÁVOLODIK Egyes szatírák azt állítják, hogy a politikával foglalkozó jólkeresők száma megközelíti a világ munkanélküliek létszámát. Azt is tudnivélik, hogy a legtöbb efféleszakmabeli Amerikában él, sőt azt is papirravetik, hogy az amerikai szakemberek semmit sem értenek a világpolitikához, azt csak gazdasági keretben, bevételi - dollárokban regisztrálják. Mi magyarok főleg európai térképen mérjük fel nemcsak a múltat, de a jövőt is. Dehát a népvándorlás eredményeként az ezerévek nekünk ezt adagolták. Ebben az évszázadban is erre vagyunk predesztinálva, s úgy néz ki, a világjövőt is ez alakítja. Az elmúlt két világháborúban - holott európainak indult -, közel az egész világ részt vett. Most újra és ismét fekete felhők gyülekeznek öreg Európa felett. Ugyanott, talán ugyanolyanok vagy a szelektált gyűlölet és a komplikáltabb barátságtalanság miatt kiterjedtebbek. A szláv méretek nagyok, összefonódtak, tengereken túliak. Ha a felhők tornyosulását Amerikából figyeljük, Fehér Ház-i átszinezéssel látjuk, na meg az egyszínű sajtó titokzatos tálalásában mindazt, mely a magyar határon is (ismét) nyomort és pusztulást okozhat. A szerbek ma már nem is titkolják, hogy saját "nemzeti" érdekükből lángbaborítják a Balkánt, vele közvetve Európát s talán az egész világot. Az 1912-13-as Balkán háborút követte a Balkánon (Szerbiában, Boszniában) az osztrák-magyar trónörökös-pár meggyilkolása miatt beindított első világháború. A második világháború után a Balkánon Tito összeeszkábálta a déli szlávságot Jugoszláv tető alatt egységes (?) országgá. Ez az egység azonban halála után lesántult. A szerbek 36 százalékot, a horvátok 20-at, az albánok 8-at, a boszniaiak (mozlemok) 9-et, a macedónok 6-ot, a montenegróiak 3-at tesznek ki a kb 24 millió lakosból (miután sem a magyarokat, sem a levált szlovénokat stb. nem számítjuk). A vallás-faj és az írásmód-nyelv is szétválasztja a birodalmat. Egy része kb. a fele keleti ortodox és ciríllbetüs. Fekvésileg meseszép ország, hegyes (ezért nehéz a hadviselés). Az Adriai tenger mellett fekszik (főleg horvát parton). Hosszadalmas történelme, ezúttal kivonatolva, azt az időszakot is kihangsúlyozza, amikor 1914 előtt a többféle nevű balkáni királyság az osztrák-magyar adminisztráció (majd Dalmáciával Bécs) alatt boldogan élt, mig az állandóan lázongó szerbek felborították a jó békeidőket. Akárcsak ma. A jelen helyzet azt mutatja, hogy a szerb diktátor, Milosevic provokálja a háborút, talán a világháborút is. A többféle igény tűzfészek közül a legveszélyesebb Kosovo, mely tartományrészben 1,7 millió albán lakik. Kosovonak még Tito adott függetlenséget, de az albánok "valóban" függetlenséget szeretnének. Maga Albánia egy félig izlám kis ország, 3 milliós a Balkán legdélibbje. A kosovoiak csak a szerbektől való teljes elszakadást és függetlenséget követelik, mert a kis Albánia nyomorban él. A szerb diktátor azzal is dagasztja a vérfolyam veszélyét, hogy személyes okokból nem "adja" Kosovot, mert szerinte ez a középkori szerb nagyság (és királyság) zenitje, itt született a Balkánt uraló szerb nacionalizmus, s a szerb uralom bukása is itt venné kezdetét. Csupán 200 ezer szerb lakja Kosovot, de azok rémuralmat tartanak fenn, olyan albán-gyűlöletet, mint a románok a magyarok ellen. Ibrahim Rugóvá a "független" Kosovo elnöke hiába panaszolja mindezt mindenhol, főleg az US-nél, na meg az UN-ben. Rugóvá, aki francia nyelvű röpirataiban körülírta a szerb kegyetlenkedés részleteit, sehol sem talált meghallgatásra. A röpírat-vádírat tartalmazza a Balkánra vonatkozó tudnivalókat. Albán kisebbség, azaz, az Albánián kívüli albánok élnek Macedóniában, Bulgáriában is, és mindez Görögország és a mozlem Törökország határain van. A szerb Milosevic-féle terjeszkedés egy szerb külön birodalmat akar kiépíteni. Ennek gátja vagy akadálya a horvátok (az azok által elfoglalt tengerrész), az albánok, de veszélyesség szempontjából különösen a mozlem bosnyákok (Bosznia-Hercegovina). Mindez újabban meghazafiasodott, mert a kis görög határon, délen fekvő mozlem Macedonia lett a központ. Itt született ugyanis Nagy Sándor (Alexander the Great) az ismert világhódító. Ezt viszont külön a görögök üldözik. A görög kijárók (lobbysták) nemcsak az UN-ben, de az US- ben (ma már az új elnöknél) is próbálgatják, hogy a már megadott függetlenséget vonják vissza vagy legalább is Macedónia országnevet változtassák át. Európa ez a fele robbanás előtt áll. Ezt a huzavona politikát nem lehet semlegesíteni, legalábbis addig mig a szerb hatalmi tébolyt ki nem iktatják. Az amerikai idevonatkozó politika közönséges hintázás. Ez befolyásolja az egész nyugati hatalmi hozzáállást. Az amerikai külügyi mellébeszélés lényege az lenne, hogy a bosnyák-mozlem ügy "kényes". A hírfaragók azt hangoztatják, hogy a törökök (a muzulmánok) már túlidegesek mozlem hittársaik tömeggyilkolása miatt. Viszont a görögök (törökökkel határos ország) egészen más vizeken labbyznak. Ám, mind a két ország NATO tag. így Amerika ez okból is halogatja a balkáni közbelépést, na meg az UN is. A tárgyilagosabb világsajtó figyelmeztetésül a történelmet idézi. Három amerikai elnök indult azzal, hogy az amerikai békegazdálkodás lesz alapprogramja, de mind a három "belekényszerült" békegazdálkodás helyett a háborúba. A három: Wilson (az első világháborúba), Roosewelt (a másodikba), Johnson (a vietnámiba). Mind a háromba való beavatkozás előzményei ma már nagyon homályosak. Ennek a sajtó kifejezést is ad, különösen Pearl Harbor ügyében. Van sajtó, mely a jelenre és Clintonra vetítve azt tudósítja, hogy "Problems Abroad may Force Clinton to Alert Agenda" (New York Times), azaz a balkáni problémák lehet, hogy megváltoztatják Clinton belpolitikai menetrendjét. Ez tragédia lenne Clintonnak és Amerikának egyaránt. És...szegény Magyarország?
