Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
1992. december AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 hogy a magát büszkén 50. évfolyamban járónak valló (tehát a Szabad Nép és az 1989 előtti Népszabi korszakot is fenntartás nélkül vállaló) Népszabadság október 22-i "forradalmi" számában megpillantottam egy börtöndokumentumot. Éppen börtönemlékeimet idézgetvén, belevágott a témába, hát elolvastam. Érdemes volt! Márcsak írója miatt is, aki nem más, mint a hazai liberálisok (SZDSZ-FIDESZ-MSZP-vonal) kedvence, az 56-os reformkommunista szabadsághős, akit Kádárék - elvtárs ide, elvtárs oda -- a többi kompromittálódott baloldali íróval együtt 57-ben becsuktak, Eörsi István. Nos Eörsiék Pistije két börtönben írt versét adja közre a Népszabadságban, annak bizonyságául, hogy ő már akkor, előre tudta, mivé fog "fajulni" egy igazi felszabadulás után a demokrácia. Az egyik vers különösen fordulatos és bővelkedik olyan bolsi kitételekben, mint a fehérlovas "Tengerész Miki", "papok és buzgó keresztények", akik "Krisztusban bíznak s legkivált a német Führerekben", majd - így a prófétalelkületű Eörsi - "keresztet vetnek, azután megrohanják a vályút". És ez a jövőbelátó költőóriás már 58-ban kijelentette s éppen Márianosztrán, a kolostorból lett börtön ódon falai között: ő nem kér majd ebből a "megszentelt moslékból". Hát kérem, fogadjuk el, hogy létezik költői szabadság és rímfaragás közbe néha kiszaladnak egy költő tolla alól olyan hatásvadász, polgárpukkasztó szavak, amelyeket higgadt prózában már nem nyomattatna ki, de hogy az olvasó ne maradjon tájékozatlan a versíró nézetei felől, az magyarázatot fűz a versekhez. S ez a kísérőszöveg olyan frappáns, hogy azt szószerint idézni kell. Eörsi István úgy véli, hogy "egyedül az antikommunisták képesek arra, hogy még a kommunistáknál is ostobábbak legyenek." Aztán így folytatja: "Az antikommunizmus színtiszta agyatlanság, mert felment a gondolkodás alól. A forradalom alatt nem találkoztam ilyen élőlénnyel, pedig jártam a várost lankadatlanul." (Sejtelmem sincs, merre járt E.I. a forradalom napjaiban, de én Budapest egymillió lakosából akkoriban hozzávetőlegesen kilencszázezerről tudtam, hogy antikommunista. S.Gy.) Aztán elmondja, hogy a márianosztrai börtönbe vitték, ahol egy zárkába tették efféle "antikommunistákkal" (akikkel úgy látszik, 56-ban elkerülték egymást...) és kegyetlenül gyötrődtek egymástól. S most következik Eörsi elvtárs definíciója az antikommunizmusról: "A hazai antikommunizmus klerikális vagy dzsentroid színezetű volt, skálája az úriembermentalitástól a náci vérvalóságig terjedt. Jórészt öreg fiúk képviselték, akiknek a forradalomhoz nemigen volt közük. Azt hittem, azzal a nemzedékkel a föld alá költözik ez a kísértet. Most azonban feltápászkodnak az öreg fiúk és felveszik a földről a rég lepottyantott stafétabotot. Már suhogtatják is..." Tovább nem folytatom, mert jóból is megárt a sok, hát még Eörsi rémlátásaiból. Szóval ezt jól megkaptuk, megkapta az egész antikommunista világ pápástul úriemberestül, beleértve a külön nem említett kapitalistákat is, akik úgye ab ovo nem lehetnek mások, mint antikommunisták. S ahogy ezt a kört képzeletben tágítgattam, sokminden kezdett megvilágosodni előttem. Elsősorban az, hogy ha ez a mentalitása otthon a magukat felvilágosult és haladó liberális intellektueleknek tartó csoportnak, amihez nyilván széles kör tartozik, 56-os reformkommunistáktól a múltban mindig felszínen maradt és most vezető helyekre került új hatalmi elit tagjaiig, akkor értem már, miért tart ott az ország, ahol tart. Értem már, miért szakadt szét a Történelmi Igazságtétel Bizottság, értem már, miért nincs igazságtétel, miért késik a felelősségrevonás és az elszámoltatás, miért nem görbül meg Péter Gáboréknak és Marosán Györgyöknek a haja szála sem és tudom, miért vannak még kulcshelyeken a volt kommunisták. Mert Magyarországon nem illik antikommunistának lenni. Mivel pedig az "anti" ellentéte a "pro" (vagy a " filo"), hát akkor nyilvánvalóan az a sikk, ha valaki kommunistabarát. Amúgy Eörsi-módra. És még egyvalami megvilágosodott előttem Eörsi nemesveretű szavait olvasva: az t.i., hogy miért vagyunk mi, 1956 előtt kommunistaellenes ügyek miatt elítélt volt politikai foglyok eleve gyanúsak a mai rendszernek. Most már megértettem, miért kezeli a mai rendszer azt a kort, az 1945-től 56-ig tartó időszakot - beleértve még a 48-tól 53- ig tartó tömény Rákosi-terror éveit is -- bizonyos óvatos tartózkodással. Hiszen akik akkor "összeesküdtek", azok csakis tőrölmetszett, megátalkodott antikommunisták (talán fasizták) lehettek - valószínűleg klerikálisok, mint Mindszenty, vagy dzsentroidok, mint az egész Magyar Közösség, de még sorolhatnám az "úriembermentalitás" képviselőit - , akikkel nem tud mit kezdeni a mai rendszer. (Kivételek persze az olyan "dzsentroid úriemberek", akik bele tudtak illeszkedni a múlt rendszer körülményei közé is és soha nem hangoztatták antikommunizmusukat.) És még valamiért nem szeretik a mai hatalmi elit tagjai és némely hangadó intellektuelek bolygatni a forradalom előtti korszakot: mert akkor ők még javában virtigli kommunisták voltak, a párt kiszolgálói és csahosai. Még csak nem is reformkommunisták... Hát hogyan kívánhatnák tőlük, hogy azokról az időkről szívesen beszéljenek?... Csonka Emil azzal vezeti be az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szóló könyvét (melynél jobb még máig sem jelent meg magyar nyelven), hogy az "56-os forradalom akkor kezdődött, amikor az első szovjet katona átlépte Magyarország határát". Mennyire igaz ez! Az 1956-os események nem 1956 tavaszán, mégcsak nem is 55-ben kezdődtek, hanem mindent sokkal előbbre, 1 944/45 telére kell visszavezetni, onnét kell eredeztetni a felkelést. Amikor a magyar nép megismerte a szovjet "felszabadítókat", eldőlt a kommunizmus sorsa Magyar- országon. Ha akadt is, aki addig kacérkodott a lenini eszmékkel, a megvásároltakon és a moszkvai különítmény segédcsapatain kívül akkor mindenki elfordult azoktól. Az antikommunizmus gyökerei hazánkban 1945-re nyúlnak vissza. Vagy Eörsi elvtárs nem hallott az 1945-ös választás 17 százalékos kommunista kudarcáról?... Karácsonyi börtönelmélkedésként indult s lám hová jutott ez a rendhagyó elmefuttatás, aminek különböző elemei azért sok szálon összefüggenek. Remélem, az olvasók megbocsátják nekem ezt a csapongást a különböző
