Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január Amerikai Magyar Értesítő 27 A mosoly országaSZÉKEL Y SZABÓ ZOL TÁN (Bécsi Napló) Olaj a tűzhelyre NARRÁTOR: Tisztelt közönség! Mint köztu dott: hitelünk elfogyott, a segélyszállítmányok privatizálódtak. Az államkasszából nem telik díszletre és plakátra. Nekem kell hát röviden elmondanom, kik és mi áll Önök előtt. Amit nem említek, gondolom el tudják képzelni. Előadásunk címe: OLAJA TŰZHELYRE Tragikomédia - egyfolytában Szereplők: KORMÁNY SOVINESCU FőSRIkus BÁNYÁSZ dr. DECEMBER 22. életsz/nvonal NARRÁTOR A színpad sötét. A szereplők is. Rajtam kívül. A zenekari árok fölött hevenyészett palló. Az árokban cigánybanda. Hangol. A Kormány ellen. A zsinórpadláson ázsiai barbárok. Függő helyzetben. Háttérben: a Nagy Nemzeti Múlt. Festve. Frissen. Hozzáérni tilos. A játékteret ősi szőnyeg borítja. Háromszínü. A falon kormányprogram. Kétszínű. Középen Tűzhely. Az egészet a Dny észt er és a Tisza foglalja keretbe. Elővetítve. Függöny ára fel. KORMÁNY: Mint saját akaratomból megválasztott Kormány, testvéri összejövetelünket ezennel megnyitom. Miként látni fogják, nem ijedtem meg a mások árnyékától: az ellenzék képviselőit is meghívtam. No, de nézzük, ki hiányzik. Kérem a SRIkuritáté jelentését. FőSRIkus: Alázatosan jelentem: hiányzik a Demokrácia. KORMÁNY: Ugyan, kérem! Már régen kitelepedett. Önnek igazán kellene tudnia. FőSRIkus: Bocsánat. Úgy látszik, összetévesztettem a Nemzetiségi Kérdéssel. Erről jut eszembe: hiányoznak a barbárok. KORMÁNY: Nem látja, hogy a fejünk fölött csüngenek? Damoklész-kardként. Pedig semmi keresnivalójuk közöttünk. Fölöttünk meg különösen. Egyébként: nemzetiségi kérdés nincs — és főleg nem is lesz. Tovább! FőSRIkus: Hiányzik a Külföldi Megfigyelő. KORMÁNY: Ami itt folyik, az a mi bel- ügyünk. FőSRIkus: És végül: hiányzik a Jövő. KORMÁNY: Nélküle is megteszünk. FőSRIkus: Akkor nem hiányzik senki. KORMÁNY: Tehát kezdhetjük. dr. DECEMBER 22. Bocsánat, engem zavar ez a sötétség. Nem lehetne legalább gyertyát gyújtani? ÉLETSZÍNVONAL: (a falnak támaszkodva, erőtlenül) Nincs gyufa. BÁNYÁSZ: Nekem van kovakövem. SOVINESCU: Fölösíeges, uraim. Világit a Tűzhely. KORMÁNY: Apropó: maga kicsoda? BÁNYÁSZ: Bányász vagyok, kérem tiszelet- tel. KORMÁNY: Magát nem ide hívtam. Hanem az Egyetem térre. SOVINESCU: Azért hadd maradjon. Még hasznát vehetjük a gumibotjának. Ha netán ezek a korcs jövevények meg akarnák gyalázni szent Tűzhelyünket. Mert mi nem vagyunk olyan naivak, mint áldott emlékű őseink, akik kenyérrel és sóval fogadták őket. ÉLETSZÍNVONAL: Iszaggatottan felsóhajt) Isttenem, akkor még volt só! dr. DECEMBER 22.: És szabadság! KORMÁNY: Miféle hülyeséget motyog? Inkább nézzen tükörbe: már csak önmaga árnyéka. Pedig milyen nagy hős volt. Örvendjen, hogy még szóba állunk magával. SOVINESCU: Sunyi hungarofil! BÁNYÁSZ: Szájba vágjam? FőSRIkus: Elvigyem? KORMÁNY: Egyelőre hagyják... dr. DECEMBER 22.: Én hungarofil? SOVINESCU: Maga bizony! Hisz maga rendt zett itt idegen cirkuszt, amikor ádáz barbár terroristákkal lövette a felbujtó barbár ügynököket. KORMÁNY: Ha nem vagyunk résen, drága Erdélyünket is szépen átpasszolja az ázsiaiaknak. SOVINESCU: De mi résen voltunk. Mert mi bármikor készek vagyunk az életünk árán is megvédeni édes Erdélyünket az idegen hordáktól. dr. DECEMBER 22.: Milyen kár, hogy ezt annak idején nem üzenték meg a törököknek... SOVINESCU: Revizionista ügynök! BÁNYÁSZ: Szájba verjem? FőSRIkus: Elvigyem? ÉLETSZÍNVONAL: Kérem, ne bántsák a doktor urat. Én így is hálás vagyok neki. Kitűnő receptet írt nekem. Nem ő a hibás, hogy nem válthattam be. (feje előre bicsaklik) KORMÁNY: Bízza csak rám, ón majd elintézem őkéimét. Addig is hallgassuk meg Sovinescu barátomat. SOVINESCU: (megigazítja trikolór nyakkendőjét, torkát megköszörüli a nemzeti dallal, bal szeméből a gerendát átteszi a jobb szemé be) Uraim, őszintén be kell vallanom: sorainkban továbbra is elképesztő az ideológiai tájékozatlanság. Még mindig vannak, akik azt hiszik, hogy nekünk a barbár kisebbséggel van bajunk. Ez óriási tévedés, kérem. Nekünk nem a kisebbséggel, hanem igenis az ázsiai jövevények többségével, sőt egészével van bajunk. Hogy szent harcunk átfogóbb lehessen, nemrégiben megalakítottuk Tűzhelyünk ifjúsági szervezetét a 16 éven felüli fiatalok számára, továbbá szervezzük a pionír- és sólyomtagozatot. ÉLE TSZ IN VON A L: (térdre roggyan) Szegény gyermekek, mit fognak majd enni? KORMÁNY: Kérem, ne szakítsa félbe a Kormány szóvivőjét! BÁNYÁSZ: Szájba vágjam? FőSRIkus: Elvigyem? SOVINESCU: Következetes harcunkkal sikerült kiprovokálnunk, hogy a barbárok elhagyják Parlamentünket. A közeljövőben azt kell elérnünk, hogy országunkból is kivonuljanak, dr. DECEMBER 22.: De mi lesz akkor a vegyesházasságokkal és gyermekeikkel? BÁ N YÁSZ: Szájba vágjam ? FőSRIkus: Elvigyem? SOVINESCU: Az egyik fél megy, a másik marad. A kölyökből meg határőr lesz. Hogy megakadályozza a két fél esetleges újraegyesülését. FőSRIkus: Bocsánat, hogy közbeszólok, de mintha barbárszagot éreznék. Bozgor van a közelben. Talán éppen Hajdú Győző... KORMÁNY: Csárdás a maga orrára! Victor Haidu nem barbár-, hanem Páunescu-szagú. Számunkra a legkellemesebb illat. Haladó hagyomány. Amit maga érez, az a zsinórpadlásról jön. Nehéz bűz, alászáll. SOVINESCU: Befejezésül hadd fohászkodjak Istenhez szent harcunk sikeréért. Sőt: mivel Isten köztudottan a mi nemzetségünkből való, ezennel felkérem, legyen izzó parazsú egyesületünk tiszteletbeli tagja. KORMÁNY: Remek ötlet. Megkérem, személyesen vigye el neki a díszoklevelet. Az Úr valóban segíthetne az ügyünkön. Például adhatna egy kis olajat a Tűzhelyünkre. ÉLETSZÍNVONAL: Rajtam viszont már ö sem segíthet... (kinyúlik) BÁNYÁSZ: FőSRIkus: (kérdő mozdulatot tesznek a Kormány felé) KORMÁNY: Hagyják, uraim. Saját halottam nak tekintem. NARRÁ TOR: Függöny le. Ha még megvan. A szerző Dákok a nyitott égbolton c. megjelenés előtt álló kötetéből
