Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
24 1992. október / Amerikai Magyar Értesítő magas tornya erkélyéről nagyszerű kilátás nyílik a városra és környékére. Dél felé Pannonhalma és a Bakony, nyugat felé a Sopron környéki hegyek láthatók. A Szabadság térről legrövidebben az Aradi vértanuk útján végig sétálva juthatunk el a várhoz. A Széchenyi téren megtekinthetjük a város XVIIXVIII. században épült házait. A Köztársaság térre nyíló Alkotmány utcában áll az Eszterházy palota. Homlokzatán márványtábla hirdeti, hogy ebben a házban szállt meg Napóleon császár 1809. augusztus 31-én. A Köztársaság tér közepén áll a megye szülöttének, Kisfaludy Károly költőnek szobra. A tér baloldalán magasodik a karmeliták híres, XVIII. században épült temploma. A tér északi oldalán, jobbkéz felől szembetűnik a vár hatalmas fala, a régi kazamatákba vezető két kőkeretes, félköríves kapubejárattal. Az erősen boltozott kazamatában hangulatos vendéglőt rendeztek be. Nevét - "Vaskakas" - a város szimbólumáról kapta. A törökök 1594-ben foglalták el a szakértők által bevehetetlennek tartott és korábban külön megerősített várat. A törökök az egyik toronyra szélkakast erősítettek és kijelentették, hogy Győr akkor lesz ismét a magyaroké, ha a vaskakas megszólal. Az 1598-as ostromnál egy magyar vitéz felmászott a bástyatoronyra és hajnalban trombitájával "kukorékolni" kezdett. A törökök ijedtükben felrobbantották a bástyát, visszavonultak és ezzel eldőlt az ostrom sorsa. A Köztársaság tér nyugati szélét a Rába zárja le. A térről betonhíd vezet az egyik kis szigetre. A hídfő és a kazamaták között széles lépcsősor vezet le a vízpartra, a viz és a régi várfalak által közrefogott sétányhoz. A lépcsők mellett állították fel Medgyessy Ferencnek Szent István királyt ábrázoló bronz lovasszobrát. A komor, 10 m magas várfalak előtt a franciáktól zsákmányolt ágyukból öntött díszes lövegcsövek láthatók. A Rába-parti sétányon jókora darabon nyomon követhetjük a vár magas falait és megtekinthetjük a Kastélybástyát, az olasz várépítészet e pompás szögleterőd remekét. Sarkantyúja egészen a Rába vizéig nyúlik le és elzárja a további utat. A sarkantyú egyik hatalmas, kocka alakú kövén az 1570-es évszám van bevésve, jelezve, hogy a bástya akkor épült. A várfalak tövéből átláthatunk a Rába kis szigetére, amely tulajdonképpen félig-meddig mesterséges sziget. A mai Köztársaság térre nyílt a vár Bécsi kapuja, és a védelmére létesített, előretólt három erődmű egyesítéséből alakult ki a sziget az 1660-as években. A várfalak tövében tett séta után üljünk be a kazamata cukrászdájába vagy éttermébe. Ha a terasszon foglalunk helyet (az étteremből nyílik), kitünően áttekinthetjük a védműveket és a falakat. Maga a kazamata a vár fontos része volt. Helyén valamikor az Iván-ház nevű börtön és a rabok kápolnája állt. A kazamata a XVI. században riadók alkalmával a katonák gyülekezési helyéül szolgált. Később raktárként használták. A Köztársaság térről a kazamaták mellett északi irányban egy keskeny, kanyargós utcán jutunk fel a várfalaktól övezett Káptalan-dombra. Itt is több müemlékházat találunk. A Káptalan-domb mesterségesen magasított, a vár egykori katonai védelmének központja, az erőd magva volt. Itt emelkedik magasba a fellegvár csonka tornya. A zegzugos sikátorok, az ostromlók ágyúgolyói elleni védekezést szolgáló vastag házfalak és keskeny ablakok viharos évszázadok beszédes tanúi. Az egész Káptalan-domb műemlékileg védett terület. A dombra vezető keskeny út bal oldalán, házak közé ékelve, a régi várfal belső oldalán hatalmas kőkeretes kapu látható. Ezen, majd a mintegy 15 m erősen lejtős alagúton keresztül a Sforza-félbástya és a várfalak által közrefogott, teljesen zárt, szűk várudvarra érünk. Itt van a Xantus János Múzeum kőtára. A várudvarról jobbra és balra kazamatalejáratok nyílnak. Megtekintésük maradandó élményt nyújt a látogatóknak. Ezekben őrzik a várral kapcsolatos történeti emlékeket. A baloldali kazamatában látható a Fehérvári kapu egyik gerendavázas, kovácsoltvas lemezzel borított szárnya. Másik felét még a XVI. század végén, az ostromnál robbantották fel a magyar katonák. Itt találjuk a Bécsi kaput díszítő címeres faragott köveket is. A Duna kapu megmaradt párkánykövén még ma is jól láthatók a stilizált kőharangocskákat ábrázoló díszítő elemek. A jobb oldali kazamatában az ásatások során előkerült római kori kőtári anyag látható. A vár központi része ma püspöki székhely. A Püspökvárat két kapun közelíthetjük meg. A Köztársaság tér felől vagy az Alkotmány utcából nyíló Sarkantyú köz, Lépcsőköz felől. A Köztársaság tér felől a Káptalan-dombra felsétálva, a kazamaták bejárata mellett elhaladva érjük el a Püspökvárat. Belépve a kapun, szép, dús növényzetű kertbe jutunk, ahonnan jó kilátás nyílik a várfalakra és a vár környékére. A kertből a püspöki palota többször újjáépített épülete mellett érünk el a másik kapuhoz. Boltozatos kapualjat pillantunk meg, amelynek mindkét oldalán faliba süllyesztett, gótikus ülőfülkéket találunk. Bennük régi faragott, püspöki kőcímereket láthatunk. A bal oldali első fülkében egy vörösmárvány emlékkőn pedig Gleiztenköpfler Zakariás, az élelmezési ház tisztje bizonyítja, hogy az élelmezési ház a török uralom alatt összeomlott és azt a vár visszafoglalása után újjáépítették. A boltozatos kapualjon áthaladva kis előkertbe jutunk, ahonnan visszapillantva jól láthatjuk a toronyvár hatalmas tömegét. Valamikor 300 ember élt itt állandóan fegyverben, a torony alsó része, igy a bejárat is, a XIII. századból való. Legrégibb része a torony alatt vezető, úgynevezett menekülő folyosó. Ide a püspöki pincéből egy nagyon szűk, boltozatos lépcsősoron jutunk le, amely egy keskeny folyosóba torkollik. Ebből egy kisebb, gótikus helyiségbe érünk. A teremtől balra, újabb szűk folyosón ciszternát találunk, amely egykor összeköttetésben állott a Rába-parttal. A vártorony mai alakját a XVIII. században alakították ki. Délkeleti sarkán középkori csúcsíves kápolnát találunk, amelynek gazdag hálóboltozata a magyar gótika egyik remekműve. A toronyhoz támaszkodik, vele szervesen összeépült a püspöki palota. A győri vár, sok évszázad történelmi viharainak tanúja, a napóleoni háborúk idején pusztult el. Amikor Napóleon, 1809. augusztus 31-én a városba érkezett, rövid pihenő után megszemlélte a várat, és maga jelölte ki, hogy a védműveknek mely részeit robbantsák fel. A megmaradt részek azonban a maguk komor szépségében is híven idézik
