Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
1992. október 7 r Amerikai Magyar Értesítő STOLMÁR G. ILONA (Budapest) TOM LANTOS CEAUSESCUNÁL Adalékok egy életúthoz Bizonyára nem voltam egyedül, aki döbbent csodálkozással hallgattam Tom Lantos amerikai képviselő - és nem szenátor, mint azt néhány hazai újság az agyakba betáplálni igyekezett! - fenyegetését arról, hogy rendkívüli kongresszust hívat össze, hogy megtárgyalják a Csurka- tanulmányt. Igaz, ez az állítás gyorsan módosult, talán azért, mert a képviselő maga is rájött: itthon is kiderülhet, hogy neki éppenséggel nincs is joga egy rendkívüli ülést összehívni Amerikában (sem). Dörnbach Alajos SZDSZ-es képviselő, az Ország- gyűlés alelnöke egy reggeli NAP-TV adásában már arról beszélt, hogy Tom Lantos "emberi joga" az, hogy igaz, nem rendkívüli ülésen, de még csak nem is a rendes ülésen, csak UTÁNA, - vitatémaként felvesse a magyarországi "szélsőjobboldali" előretörést, ám ez már nem ugyanaz, mint amiről Tom Lantos úr beszélt a "nemzetközi sajtótájékoztatóján", amelyet "magánemberként" tartott. Vagyis egy egyszerű amerikai polgár fenyegetőzött, mégpedig egy magyarországi országgyűlési képviselő leírt véleménye miatt. Dörnbach úr azt is elmondta, hogy ennek a vitának azért mégis nagy súlya lesz, hiszen ott a sajtó, a média, a közönség. Ez így igaz. Ám kevesen tudják Magyarországon, hogy Amerikában sem a képviselőházban, sem a szenátusban nem kötelező, így nem is járnak be naponta a képviselők és szenátorok. Csak az ezért fizetett titkáraik, a sajtó, a tévéadók és rádióadók, meg a turisták ülnek a termekben, no és az a képviselő vagy szenátor, akinek mondanivalója van. Magnóra mondja véleményét, javaslatát, amit a titkárok később legépelnek, és ha fontos, főnöküknek kivonatolva átadják. Ha viszont szavazási nap van, akár rendőrséggel is elővezettetik a többször hiányzó honatyát. Ám tekintsünk most el ezektől az apróságoktól, és nézzük Tom Lantos amerikai tevékenységét, még pedig az amerikai lapok és politikusok véleménye alapján. Nem volt még oly rég az ÖBÖL-háborúnak nevezett borzalom, hogy elfelejthettük volna. A HÁBORÚNAK AMERIKA NÉPE NEM ÖRÜLT, mint általában nem örülnek a népek, ha fiaikat fegyverek elé kell vetniök. De történt egy "borzalom", ami felháborította Bush elnököt, és ő felháborodását átvitte népe tudatába. John R. Porter és Tom Lantos képviselők a kongresszus emberjogi bizottságában kihallgattak egy szemtanút, egy fiatal leányt, aki Kuvaitban látta, amint az iraki katonák a kórházak inkubátoraiból kidobálják a csecsemőket és a hideg földön hagyják meghalni! Ezt egy bizonyos Nayirah keresztnevü fiatal lány vallotta a bizottság előtt, akinek teljes nevét azért nem közölték, hogy ne érje bántódás Kuvaitban élő családját. Nayirah 15 kis újszülöttet látott, mégpedig az Al- Adam kórházban, Kuvait városában. A vallomás után a felháborodás általános és óriási volt Amerika-szerte. A bizottság kihallgató társelnöke Tom Lantos volt. Az csak később derült ki, hogy Nayirah az emir rokona, a kuvaiti amerikai nagykövet leánykája, és már nagyon hosszú ideje nem is járt Kuvaitban. Tom Lantos mentegetőzött, az újságok pedig felháborodva kommentálták az ügyet, "Egy szörnyűség hamis vallomásai vezették a szenátust abban, hogy a Golf-háborút jóváhagyja", "Vigyázz a rémtörténetekre!" címek alatt jelentek meg cikkek, és a CBS News "60 perc" adása is foglalkozott az üggyel, amely nagyban segített a háború megindításában. Ez nem magyar ügy. Az már annál inkább, hogy Tom Lantos Romániában is járt, mégpedig a legvadabb Ceausescu korszakban. Erről az akkori amerikai nagykövet, David B. Funderburk "Pinstripes and Reds" c. könyvében meg is emlékezett, és azóta is emlékezik mindenütt, ahol előadást tart. Funderburk 1981 és 1985 között volt bukaresti nagykövet, konzervatív politikus, és azért szakított az amerikai külüggyel és politikájával, mert nem értett egyet a Romániának nyújtott kedvezményekkel. A Wall Street Journal egyik korábbi száma írta, hogy "a State Department - amely 5 éven át támogatta "románia mészárosát" - még mindig bocsánatkéréssel tartozik a Román népnek és David Funderburk-nek." Funderburk eredménytelenül próbálkozott meggyőzni Washingtont, hogy Ceausescu, gyilkos, zsarnok, nem érdemes az USA jóindulatára. A volt romániai nagykövet nemrégiben azt is kijelentette, hogy az USA rossz úton jár, ha támogatja Ceausescu utódját, a Nemzeti Megmentési Front kormányában. SOK ÁLLAMFŐ ÉS ELNÖK LÁTOGATOTT EL A SUSZTERDIKTÁTORHOZ, ennek ellenére nagyon kevés képviselő jutott el Romániába. Mindössze két fontos kongresszusi delegáció járt ott ezen idő alatt, az egyiket Tom Lantos magyar származású képviselő vezette. A Lantos-delegációhoz tartozott még két képviselő, feleségeikkel és Polvel Moore, a kongresszusi kapcsolatok asszisztenstitkára "Mrs. Lantos (a feleség, - S.I.) elvolt bűvölve Romániától és Bukaresttől. Fogalma sem volt a minden- naői élet nyers realitásáról. Lantos képviselő kijelentette: ha felajánlanák neki Brüsszel és Bukarest nagykövetségét, Bukarestet választaná. A delegációnak két órás megbeszélése volt Ceausescuval, 1983. január 19-én. Ceausescu a szokásos módon viselkedett. - Maguknak nagyobb szükségük van rám, mint nekem magukra. Ha kell egyedül is megvagyok - mondta. Kijelentette, hogy semmiféle feltételt nem hajlandó elfogadni a vámkedvezmény megtartásáért, sőt az USA lesz a vesztes, ha megvonják. (Szóval nagy volt a mellénye.)" - írja visszaemlékezésében. Tóm Lantos hangsúlyozta Ceausescu vezető szerepét a nemzetközi politikában... Dicsérte Románia független külpolitikáját; "Szerinte a magyarokat nem kezelték rosszabbul, mint a románokat. Panaszuk kulturális kiirtásuk miatt nem volt indokolt."
