Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
20. számtalan más hozzájuk hasonló értelmiségtől egyáltalán nem féltem (ti. "a nemzetet, nemzeti tudatot, a magyarság önvédelmi ösztönének a hagyományát"). Sőt elvárom tőlük, hogy segítsenek". Hanem a "45 utáni kivételes előjogokkal kialakult "politikai nemességtől" félti, amely "a régi nemesség történelmi szerepének fonákjaként az elnemzetlenítést tartotta feladatának, s ezzel olyan roncsoló hagyományt teremtett, amely az oktatástól kezdve a kultúrán át a sajtóig és a televízióig máig is hat." A "Békákból királyfiak" kommunikációs filozófia és humántechnológia szerint egymás erejének és autoritásának tiszteletben kell rendeznünk végre közös dolgainkat. Éppen ezt a le nem gyengített, nem moderált, világkapcsolatai révén számottevő erőt, éppen ennek integrálódása körüli feszültségeket kell — élő, baráti, érdemi kommunikációban! - atomerős energia forássá, a közös orientáló inteligencia - Bölcsesség, jótanács, a Lélek Hét Ajándéka - elektronikus fészkévé avatnunk. /Új Magyarország/ Varga Károly EZ A KÖNYV NEM FOG TETSZENI LANTOS TAMÁSNAK "Ez a könyv a legizgalmasabb beszámoló az Öbölháborúról, amely valaha megjelent. Nagy meglepetésben lesz része annak, aki azt hiszi, hogy Amerikában teljes szólás- és írás szabadság volt a háború idején". így kezdődik a beszámoló a John R. McArthur Second Front c. könyvéről a N. Y. Times-ban. Egy olyan jelenet leírásával kezdi az író a könyvet, amely ökölbe szoríthatja minden amerikai polgár kezét. Azoknak az amerikai újságíróknak, akik haditudósító szerepet akartak vállalni a háborúban, nem a szokásos módon kellett szaudi vizűmért folyamodni, hanem, személyes kihallgatásra kellett menni "őfelsége" Bandr bin Sultan, szaudi nagykövet elé és alázatosan kérni a vizűm kiadását. Hogy egy 280 milliós lakosú ország újságíróinak - amely ország háborúba küldte fiait, hogy megvédje ezt a 16 milliós országot - miért kell könyörögni vizűmért, nem lehet megérteni. Már számos szemle jelent meg a könyvről a N. Y. Times-ban, a Newsday-ban pedig Jim Dwyer külön rovatban foglalkozik vele. Bár mi már írtunk a háború legszégyentel- jesebb epizódjáról, az első világháború propagandájára emlékeztető "kuvaiti csecsemőgyilkosságokkal" kapcsolatban, most ismét felidézzük, mert ezúttal újabb részletek kerültek felszínre, amelyek ismét rámutatnak neves hazánkfia, Lantos Tamás, kaliforniai demokrata képviselő szerepére e háborús propaganda gyártásában. 1990. október 10-én két hónappal Kuvait inváziója után egy 15 éves leány Narija jelent meg egy képviselőházi bizottság előtt, amelynek Lantos Tamás volt az elnöke és elmondta, alig tudja visszatartani könnyeit, hogy ő is látta, amikor iraki katonák jelentek meg egy kuvaiti kórházban, elvitték az inkubátorokat, a 15 kisdedet a hideg padlóra tették és hagyták őket meghalni. Mr. Lantos megmagyarázta, hogy a leány családi nevét nem lehet említeni, mivel családja 1992. szeptember még mindig Kuvaitban van és ha kitudódik tanuságtétele, akkor bajba juthat. Azóta - írja Mr. McArthur - Narija családjának helyzete megjavult és a kisdedek csodálatos módon feltámadtak. Mert nem haltak meg. Mert nem vették ki őket az inkubátorokból, Narija családja pedig nem Kuvaitban volt, hanem Washingtonban, mert Narija a kuvaiti washingtoni követ leánya és a Lantos bizottság előtti megjelenését a Knowlton és Hill nevű reklámügynökség "szerkesztette" több, mint egymillió dolláros fizetés ellenében. Ebből állítólag jutott még Lantos választási alapjára is. Sajnáljuk, hogy ismét Lantos úrral kell foglalkoznunk, de akkor, amikor John R. McArthur, a Harper havilap kiadójának Second Front c. könyvével első oldalon foglalkozik a N. Y. Times könyvszemléje, amikor a szemlét a Northwestern University újságírási fakultásának professzora, Michael Janeway irta, úgy érezzük, hogy az esetre való visszatérés indokolt. /AM.Szól AKIK A MAGYARSÁG HÍRNEVÉT ÖREGBÍTIK Amerikai-magyar tengerésztisztek magas rangú előléptetése. Még 1983 szeptemberében a Washingtoni Krónika hírt adott két fiatal amerikai-magyar tengerésztiszt, ifj. Sisa István és Sisa Péter emelkedő pályafutásáról, (mindketten az Annapolis-i U. S. Naval Academy-nél nyerték el a tiszti rangot, mint az egyetlen etnik testvérpár az Akadémia modern történetében.) A Washingtoni Krónika híradásában megemlékezett arról a kettős kitüntetésről, amit még mint Lt. Commander, Steven A. Sisa kapott kimagasló szolgálata elismeréséül. Az elsőt az U. S. Földközi-tengeri Flotta parancsnoka, William H. Rowden admirális, a másodikat C. R. Bryan tengernagy, az U. S. Naval system parancsnoka adta át a kitüntetettnek. Ezt követően a szülők Sisa István, az ismert közíró (The Spirit of Hungary szerzője) és felesége, Erzsébet, olaszországi útjuk alkalmával a VI. Flotta zászlóshajóján adott vacsorán élvezhették Rowden admirális vendégszeretetét. Néhány évvel később az időközben Commander-ré előléptetett Istvánt maga Reagan elnök tüntette ki a Medal of Merit-tel, írásban kiemelve Commander Sisa "éles eszű vezetői képességét, kitartását és másokat inspiráló kötelességtudását, amivel nemcsak saját magára vetett fényt, hanem az Egyesült Államok legmagasabb hagyományait is híven tükrözte”. Most újabb örvendetes hírekről számolhatunk be. Ifj. Sisa Istvánt Captain rangra, öccsét Pétert pedig Com- mander-i rangra emelték az elmúlt hónapok folyamán. - Ezzel a kettős előléptetéssel a két fiatal tiszt a legmagasabb rangú testvérpár lett az USA haditengerészeténél. — Mindketten kitünően beszélnek magyarul. Ezt Sisa Péter a Für Lajos tiszteletére adott fogadáson a washingtoni magyar követségen bebizonyította a magyar honvédelmi miniszterrel folytatott rövid beszélgetése alkalmával. S. Gy. Amerikai Magyar Értesítő /
