Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
1992. júl.- aug. Amerikai Magyar Értesítő 31 tikáját; akkor én is segíthettem volna a szabotáltaknak "szabotálni", az ellenállóknak "ellenállni", a BM-nek...(brrr, micsoda rosszhiszeműség!). Akkor nekem is lehetne igazolásom az ellenzékiségről. így viszont: "nem csináltam semmit!" Néhány tucat, nyomtatásban is megjelent röpi- ratom, versem, cikkem: mind semmi. Egész eddigi életem: mind hasztalan volt. "tisztaságom": gyávaság. Tulajdonképpen mit is akarok vele kezdeni: talán megfordítani a világ rendjét? Én akarok netán főnök lenni? Nem, ennyire "forradalmár" én se vagyok. Vezetőnek születni kell, és én ezt ötvennyolc évvel ezelőtt elmulasztottam. Vezetőnek tanulni kell; és éntőlem ezt a lehetőséget elzárták. Maradok tehát, ami voltam: egyszerű beosztott, szolga, alsóbbrendű lény. A főnökök is maradnak, akik voltak - csak a Világ igyekszik elhitetni velünk, hogy megváltozott... Jász Viktor BAJOK A LÉGTÉRREL Hát nem jobb volt nekünk azelőtt? A tücskök a Hortobágyon vagy ugráltak, vagy muzsikáltak. Darumadár szált az égen. Bárányfelhők legeltek az ég vizében. A békaüzemü gólyák kétségbeesetten köröztek a hon felett, leszállási engedélyre várva. Mi röpült még? Színházban tojás, paradicsom, a téren néha utcakő. De alapjában véve tiszta volt a levegő, érintetlen a légtér. És amit feldobtak mindig visszahullt. Aztán jött egy bolond francia pilóta, Blériot. (Mindössze 1909-et írtak.) Először vált el ember Magyarország talajától ezen a bemutató repülésen. Visszavonhatatlanul elveszett a légtér érintetlen volta. Röpdöstek továbbá fejünk felett a bécsi jóslatok a világ végéről, melyet az üstökös hoz kilencszáztízben, de később nyolcvanhatban. Jött a légtérben és az éterben hadüzenet, rémhír és békeajánlat, kisértet járta be Európát, s pimaszul materializálódott. És mindent belengett a balkáni puskaporszag, a klórgáz Ypernnél és a hullabűz. Ez volt mindjárt azután, hogy Blériot röppentyűjét meggondolatlanul felszállni hagytuk. Hát nem volt nekünk jobb azelőtt? Aztán elkövetkezett Trianon, mely elrendelte a magyar repülőgépipar felszámolását. Magyar kéz, magyar kézi fűrésszel felaprózta tűzifának a büszke magyar propellereket. Egy ideig újra szabad volt a levegő, béke honolt, csak a huzat lett nagy az ország légterében. Kisodort, szertevitt belőle érdemest-érdemtelent, bűnöst-büntetlent, többszöri szélrohamokban. Nálunk persze nagy a huzat, a történelem szele, s e kicsiny ország tíz útirányszögén át egy rakásra hordja, amit ér. (Hiszen mint egy kínai közmondás tartja, szélvédett helyen nő a szemét is.) Vele kezdődött minden, Blériot óta baj van Magyarország légterével. Micsoda nehéz kövek röpdösnek most is (ki tudja hol fognak megállni). Csak győzzük kapkodni a fejünket: a világkiállítás "nemje", kárpótlási törvény, ügynöklista... Hát nem jobb volt nékünk enélkül? Kézi erővel röpülnénk, mint Bagyula Pista. És magyar módra vigasztalódnánk: akár átugrotta a feltett lécet, akár nem, úgyis visszaesik. /Ludas Matyi/ (boogie) PISZKOS FRED MEG A TÖBBIEK Ő, Piszkos Fred volt az, aki - ha nagyon keresztbe akart tenni valakinek - gyorsan mellé állt... Aki akar, emlékszik még rá: Thürmer Gyula csatlakozott a Demokratikus Charta aláíróihoz. Mi tagadás: nemigen örültek neki. Torgyán József is kiállt Göncz Árpád mellett. Persze: Fred tudta, mit csinál. ZOKSZÓJÁTÉK * Szomjas kikiáltó - tikkancs * Családi egyetértés - rokonszenzus * Ritka képesség - gyérzék * Törtető hóhér - nyakarnok * Tökéletes út -- abszolút ♦ Képzőművészeti spekuláció - grafifika * Munkátlan jogász - ügyefogyott * Katonai altatódal - leventente * Hiábavaló csók - sziszipuszi A vak tyúk is talál néha szemet. Ha sikerül két szemet találnia, nem lesz tovább vak... „DEMSZKY GÁBOR AZT ÜZENTE../'- Igyekeznünk kell, mert mintha azt hallanám: el a kezekkel a kukáktól!
