Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
18 1992. január / Amerikai Magyar Értesítő Független Magyar Hírszolgálat-----------------------Szerkeszti: Stirling György-----------------------A KÖZPONTI STATISZTIKAI Hivatal jelentése szerint az év első háromnegyed évében az ipari termelés értéke 1.457 milliárd forintot tett ki, az értékesítés 1.405 milliárd forint volt, ebből az export 312 milliárd. A múlt év azonos időszakához képest a termelés 6,6 százalékkal, az értékesítés 7,2 százalékkal, az export közel 20 százalékkal esett vissza. Az ipari dolgozók létszáma meghaladta az egymilliót, de idén 9,5 százalékkal kevesebben voltak, mint tavaly. Összmennyiségben az ország termelése 30 százalékkal csökkent. A bányászat, a kohászat és a gépipar teljesítménye körülbelül a felére esett vissza, legkisebb az élelmiszeripar termelés-visszaesése, ami 10 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Az ipar rendelés-állománya nem bíztat sok jóval a jövőre: a kohászat 55, a gépipar 40, az építőanyag-ipar 30, a vegyipar 27 és a könnyűipar 45 százalékkal kevesebb rendelést kapott, mint az elmúlt év azonos időszakában. Mindez a munkanélküliség emelkedésének veszélyét hordja magában. A KOALÍCIÓS PÁRTOK DÖNTÉSE alapján nem kerül sor kollektív felelősségrevonásra Magyarországon a volt párttagokkal szemben. A hajdani MSZMP-funkcionáriusok tehát nem veszítik el automatikusan állásukat, pusztán párttegságuk miatt. Ha ez megtörténik, megrendült volna az egész magyar gazdasági élet: ugyanis 1987-es adatok szerint abban az évben a huszonéves gazdasági vezetők fele, a negyvenes vezetőknek pedig majdnem 80 százaléka volt tagja a kommunista pártnak. Egy ilyen méretű megrázkódtatást nem bírt volna el a magyar gazdasági élet, ezért nem lehet mást tenni, mint szemet hunyni a párttagság fölött és feledni a múltat. Mindez persze nem zárja ki azt, hogy a magyar társadalom jobbik része nem vonja le a párttagsággal érvényesülni akarókról az erkölcsi konzekvenciát. Érdemnek semmiképp sem tekinthető a párttagságért tülekedők magatartása, de hacsak más bűnök nem terhelik valakinek a lelkiismeretét, azért nem érheti hátrány, mert a piros könyvecske a zsebében lapult. A MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM becslése szerint ötszázezer munkanélküli várható 1992-re Magyarországon. A jelenlegi 6 százalékkal szemben ez 10-11 százalékos munkanélküliséget fog jelenteni, ami aránytalanul magas megterhelést ró majd a magyar társadalomra. A munkanélküliek számának ugrásszerű emelkedése után — úgy jósolják - 8 százalék körül állapodik majd meg a tartós munkanélküliség aránya, ám a kapitalista országok mércéjével mérve ez még mindig igen magas. 5-6 százalékot minden egészséges gazdasági élet elvisel, sőt ennyi még serkentőleg is hat a munkaerőpiacra, de efölött már arról árulkodik, hogy valami baj van a gazdasági mechanizmusban. A magyar társadalmat amúgy is felkészületlenül érte a munkanélküliség jelensége, amihez a biztonságot és kényelmet nyújtó kommunista világban nem volt hozzászokva. Az utcára kerültek most a társadalmi szolidaritás hiányára és a munkanélküli segély alacsony voltára panaszkodnak, a vállalatok pedig az őket sújtó hozzájárulás nértékét kifogásolják. A MAGYAR HATÁRŐRSÉG SZÓVIVŐJE különösen nagy "fogásról" tájékoztatta a sajtót: november 19-én éjjel egy 49 főnyi Magyarországra igyekvő "afrikai csapatot" sikerült lefülelni az orosházi határszakaszon. A csoportban nigériai, Szomáliái, libériái, lesothói, ghánai, egyiptomi és líbiai állampolgárokat találtak, vezetőjük két magyar és egy szíriai embercsmpész volt, akiket őrizetbe vettek, a többieket pedig visszairányították Romániába. Ugyanazon az éjszakán a csehszlovák határon hét kínai, öt török, két szíriai és két iraki állapolgárt tartóztattak föl a magyar határőrök és velük együtt hat csehszlovák embercsempészt kísértek be az őrsre. Ez a csoport már kifelé igyekezett az országból, hogy Csehszlovákián át nyugatra jusson. Élénk "idegenforgalom" van a magyar határokon... AZ SZKP ARCHÍVUMÁNAK átvizsgálása közben adatok kerültek elő arról, hogy a szovjet párt az utolsó tíz évben összesen 24 millió dollárt juttatott a francia kommunista pártnak. A külföldi testvérpártok közül a második legnagyobb támogatást az Egyesült Államok kommunista pártja kapta, összesen 21,5 millió dollárt, míg a harmadik helyen a Finn Kommunista Párt állt, 15,6 milliós dollártámogatással. A "guruló rubelek" előteremtéséhez — mint azt egy másik megkerült kimutatásból tudjuk — a szovjet elvtársak igénybevették a csatlós országok pártjainak anyagi erejét is: mintegy évi adót vetettek ki "szövetségeseik" pártjaira. A nyugati világban működő kommunista mozgalmak támogatására minden hűbéres évente bizonyos összeget volt köteles befizetni a moszkvai pártkasszába, ahonnét aztán arányosan osztották szét a nyugati kommunisták között, akik ebből a pénzből folytatták bomlasztó tevékenységüket a szabad világ tönkretételére. Hogy ezek a milliók kidobott pénznek bizonyultak, az nem Moszkván múlt... A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDÁBAN cikket publikált Vitalij Fomin szovjet történész és vitába szállt azzal a budapesti állítással - amelynek a most lezajlott ötvenhatos ünnepségeken többen is hangot adtak --, hogy a magyar forradalom oldalára átállt szovjet katonákat tömegesen végezték ki a budapesti szovjet nagykövetség udvarán és laktanyákban. (Pesten most emléktáblát is avattak ezek tiszteletére.) Fomin azt állítja, hogy Magyarországon 1956 őszén több mint kétezer szovjet katona vesztette életét, de nem végezték ki őket, hanem "terrornak vagy harci cselekményeknek estek áldozatuF. A szovjet hadtörténész -- aki azokban az időkben a magyarországi különleges hadtest politikai tisztja volt - úgy véli, ez azért is lehetetlenség, mert a szovjet nagykövetség udvarára minden oldalról kitűnően be lehet látni. Nagyobb számú dezertálás esetén a politikai tiszteknek is fejét vették volna -- írja Fomin, de végülis
