Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
1992. június Amerikai Magyar Értesítő 9 Domokos Sándor: RÁKFENE Koestler Artur valamelyik könyvében úgy beszél az emberiségről, mint a föld rákfenéjéről. Úgy érvel, hogy amikor a beteg sejt elkezd a szervezeten belül az egészséges egészet képviselő "genetikai rend" elrendeltetése ellenére szaporodni, akkor lázadásával nem csak azt a szervezetet pusztítja el, melynek része hanem azzal együtt önmagát is pusztulásba viszi. Mint a túlburjánzó fagyöngy előbb-utóbb az őt tápláló tölgyet is tönkreteszi, hasonló módon pusztítja el a rákos daganat magát az egyént akinek szervezetén élősködik. Mert a ráksejt nem vesz részt a szervezet egységének munkájában. Nem segít a metabolizmusban, csak a kész táplálékon élősködve önérdekét elégíti csak ki. Az emberiség is a föld lelkiismeretlen kizsákmányolásával a rákos daganat szerepét tölti be ma globális viszonylatban. Ennek az előrebácsátásával lehet csak helyesen megítélnünk a Los Angelesben, több amerikai városban és Torontóban történt ésszerűtlen fosztogatást és pusztítást. Mindezen tettek mögött nem annyira az úgynevezett "King- ügyben" hozott igazságtalan ítélet felett érzett erkölcsi felháborodás játszotta a döntő szerepet, mint a társadalomtól való elidegenedés. Az "elidegenedés" fogalmát modern értelemben az exisztencialista filofózusok alkalmazták először. Ők ismerték fel azt a lelki űrt ami futószalagon dolgozó munkás és társadalma között előbb-utóbb szükségszerűen be kell következzen. Ez még fokozottabban áll a munkanélküliség krónikus tétlenségében felnövő ifjú nemzedékre. Az "arcod verejtékével keresd kenyered" bibliai intelem nem egy képletes beszéd csupán. Nem véletlen, hogy lelki betegségek gyógyítására "munkaterápiát" írnak elő. A munka az életünk sója, mely nélkül csak létezni lehet, de méltóságteli életet élni nem. Az esztelen rombolás és a lelkiismeretlen fosztogatás csak azok részéről képzelhető el, akiknek nincs szoros kötődésük ahhoz a társadalomhoz amelyben élnek. Ezek az egyéni rákcellák, melyek élik a társdalmat romboló és kihasználó életüket, de ha egy ürügy alkalmat ad arra, hogy gennyes gócokba tömörülve helyenként rákos daganatokká formálódva ellenséges ösztöneiket kiélhessék, akkor megragadják azt az alkalmat. Ez a tipusu ember minden társadalomban jelen van. De sajnos ott, ahol gettókba tömörülve egy-egy városnegyedben többségre tesznek szert, ott elkezdődik a rák pusztítása. A keleti blokk országaiban ma már éppúgy, mint Sao Paulóban, ahol a kereskedők fejvadászokkal vadásztatják le a túlszaporodott utcagyermekeket, vagy a volt Szovjetunióban, ahol már Solzhenitsyn mutatja be őket, mint a Gulag vérszopó gengsztereit, akik lelkiismeretlenül veszik el az utolsó falatot rabtársaiktól. "Minden nagyváros, minden nagyobb társadalom megszüli azokat a periféliális rákcellákat, akikből aztán kialakulnak a társadalom rákos daganatai" — vontam le a magam következtetését... És ekkor megdöbbentem. Ez az állítás nem igaz! Emlékezetemben visszaidéztem az 1956-os pesti utca kitőrt kirakatait... Ott nem volt rablás! Miért? Ott volt a papírdobozokban az elesettek számára gyűjtött pénz és nem kellett őr mellé! Miért? A felelet roppant egyszerű. Minden elidegenedésünk 56-ban egy idegen rendszernek szólt és nem a magyar nemzetnek. Mi nem züllöttünk rákfenévé, mert volt egy központi összetartó erőnk, egy nemzeti öntudatunk, mely megakadályozott bennünket abban, hogy a magyar tölgyfájának kiszipolyozói, kihasználói, elrothasztói legyünk. És érdekes módon erre senki sem mutat rá. Sem az emigráns, sem a hazai sajtó nem említi ezt a példamutató emlékét 56-nak. Vagy ma már nálunk is felütötte a fejét a rákosodás? Ma már itt kinn is csak hiúságból, érdekből akarjuk szolgálni a nemzetet? Az otthon élőkben is elrothadt volna a nemzeti közösséghez fűződő kötelék? Ott is az elidegenedés következtében elszaporodtak volna az öncélú élősködők? Vegye tudomásul minden magyar, aki nem érzi azt a közös magyar öntudatot, mely 1956-ban a nemzetet áthatotta, az ne merje kiejteni a száján, hogy tiszteli 56 szellemét. Ezért nem adhatjuk fel a "nemzeti gondolatot" mert anélkül önző kis egyéni rákcellákra esünk szét, mely előbb vagy utóbb nemzeti pusztuláshoz vezet. Csak egy erős közös nemzeti öntudat tarthatja fenn 56 szellemét, mely nekünk ugyanúgy a nemzeti fennmaradásunk biztosítéka, mint volt a zsidóság számára Jeruzsálem. Nekünk ez a nemzeti szellem kell erőt és hitet adjon ahhoz, hogy el ne idegenedjünk, hanem 56-hoz hasonlóan szorosra fűzzük magyarságunk összefogó eszmei öntudatát. MEGALAKULT A KÁRPÁTALJA ALAPÍTVÁNY Az Alapítvány célja az Ukrán Köztársaság területén /Kárpátalján/ élő magyarság támogatása, s ennek révén az ott élő népek együttélésének elősegítése fajra, felekezetre való tekintet nélkül, melynek keretében:- az iskolák, egyházi és kulturális intézmények működésének támogatása, technikai feltételeinek javítása.- a pedagógusok, kulturális szakemberek továbbképzésének segítése.- irodalmi, társadalmi és egyéb lapok, folyóiratok, könyvek megjelentetésének támogatása.- a művészek magyarországi szerepeltetésének, bemutatkozásának támogatása.- az ifjúsági szervezetek működésének, ezek magyarországi kapcsolatteremtésének segítése.- az ifjúság nemzeti tudatának fejlesztése, a történelem hiteles megismertetése.- a gazdasági kapcsolatok, információcserék elősegítése, magyarországi és ukrajnai vállalkozások között. Az Alapítvány anyagi támogatást kér céljaik megvalósítására. Cím: Kárpátalja Alapítvány, H-3526 Miskolc, Gyóni Géza u. 4. Tel./Fax: (46) 321-253 (Mankovits Tamás ügyv. igazgató) Ugyanitt lehet bővebb felvilágosítást kapni. RÁKÓCZI NÉPEINEK TALÁLKOZÓJA Immár harmadszor ültek össze Kárpátalja magyarjai a Tiszaújlak melletti turulmadaras kuruc emlékműnél, hogy megemlékezzenek a Rákóczi-szabadságharcról, a nagyságos fejedelemről.
