Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
1992. május Amerikai Magyar Értesítő 27 A Balaton környékének nádasaiban, erdeiben a Dunántúl ismert vadjai élnek. A tókörnyék növényvilágának legszembetűnőbb képviselői a néhol óriási kiterjedésű nádasok. A partokat az üdülőhelyek, mezőgazdasági területek foglalják el, valamivel magasabban már terjedelmes erdőket is találunk. A somogyi oldalon is vannak nagyobb erdők, Zamárdi, Földvár, Szemes, Lelle, Berény környékén. A BALATON-VIDÉK TÖRTÉNELME A Balaton vidéke ősrégi idők óta lakott hely volt. Az újkőkorszak emlékei: a lovasi festékbánya leletei (agancsból készült bányaszerszámok stb.), a ságvári ősemberi vándortanya és a sümegi kovabánya. A tókörnyék védelmet kínáló magaslatai, erdői, forrásai, vadban-halban gazdag területe kedvező életlehetőséget kínált. Az újkőkor- ban már művelték itt a földet, s találunk veremlekásokat. A kőkori élet emlékei: edények, kőszerszámok, hálósúlyok is nagy számban kerültek elő. A rézkorszakból származnak a balatoninak nevezett népcsoport Keszthely környéki, zsugorított csontvázas temetői. Mig a kőkorszak embere főleg a dombok tetején ütött tanyát, a bronzkor embere már a vízpartok alacsony magaslatain tanyázott, ott, ahol ma a szőlők húzódnak. Főként ez az oka annak, hogy e korból kevés emlék maradt, mert a 2000 éves szőlőművelés nagyrészt megsemmisítette azokat. A korai vaskorból csak Tihany, Keszthely és Za- laszántó vidékén kerültek felszínre urnatemetők. Gazdag leletek szemléltetik a késői vaskor kelta eredetű népeinek életét. Ők hozták hazánkba a vasból készült fegyvereket, az első üvegedényeket, üveggyöngyöket, az első ezüstpénzeket. Holttesteiket elégették, a maradványokat urnába zárták, kőlapokkal vették körül, és föléjük halmokat építettek. A Tátika-hegynél találtak nagy halomtemetőt, de láthatunk ilyeneket Tihanyban is. Augustus császár uralkodása alatt foglalták el a Balaton vidékét, majd az egész Dunántúlt a rómaiak. Négyszáz évig állt fenn a római Pannónia. A római kultúra sok értékes emlékét őrzik múzeumaink. Sok római villát, épületmaradványt hoztak napvilágra a Balaton mindkét partján. A legjelentősebb római telep a Keszthely közelében levő Fenékpuszta helyén elterülő Valcum volt. A déli parton viszont Ságvár (Tricciana) erődje még feltárásra vár. A népvándorlás idején megszűnt Pannónia provincia, és elpusztultak a római élet emlékei. A népvándorlás kori népek közül a hunok után elsőnek a keleti-gótok telepedtek le a Balaton környékén. Nagy királyuk, Teodorik valószínűleg Fenékpusztán, a római erőd területén született. A keleti-gótok után a longo- bárdok, majd az avarok telepedtek le itt hosszabb időre. A közel 250 éves avar uralom után frank fennhatóság alá kerül a Balaton vidéke is. A környék központja ekkor Zalavár lett, ahol a frank barátsága miatt elűzött Pribina a frank érdekek védelmében mocsárvárat építtetett. A szláv egyházak atyjai, Cirill és Metód is jártak itt hittérítő útjaik során. Egyesek szerint a keresztény szláv liturgia és a cirill betűk használatának eredete is Zalavárba vezethető vissza. A honfoglalás után a Balaton mindkét partján Árpád fejedelem és legelőkelőbb vezértársainak nemzetségei foglaltak szállást. Bulcsú vezér apjától, Kál horkától vette nevét a szép Kál-völgy legtöbb falva (Köveskála, Mindszent- kálla, Szentbékkálla). A déli parton megtelepedett Lél vezér neve él valószínűleg Lelle fürdőhely nevében. István király uralkodása alatt a tó környéke, Veszprém székhellyel, az akkori Magyarország kulturális központja lett. Az Árpád-házi uralkodók alatt a falvak szaporodtak, apátságok épültek, a tatárjárás után pedig várakat emeltek a fontosabb helyeken. A Balaton környékén közel 200 olyan község neve ismeretes, amelyeket a tatárjárás nagyjából megkímélt, de a másfél évszázados török világ annál jobban elpusztított. A tó környéki várak a vágvári élet színhelyeivé váltak. Veszprém, Várpalota, Pápa, Devecser, Sümeg, Tihany, Nagyvázsony másfél évszázadon keresztül harci zajtól volt hangos. Kapitányaik, katonáik a vidék népével együtt hősiesen védték a várakat; Tihanyt, Szigligetet, Csobáncot, Zalavárt, Keszthelyt és Sümeget soha sem tudta a török elfoglalni. S hogy az északi part nem került török kézre, azt nagyrészt a Balatonnak köszönhetjük. A Balaton-vidék várai a kuruc szabadságharcok idején jutottak ismét szerephez. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1705-ben Bottyán János tábornokot bízta meg Dunántúl felszabadításával. 1707 februárjában Kenese mellett volt az első komolyabb összecsapás. Béri Balogh Ádám támadta és verte meg itt dandárjával a labancokat. A Rákóczi-szabadságharc leverését követő szatmári béke után a balatoni várakat - azon a címen, hogy a török veszedelem elmúltával rendeltetésük megszűnt - a császári hadvezetőség leromboltatta. A tulajdonképpeni cél azonban az volt, hogy e várak ne lehessenek a fészkei újabb felkeléseknek. Ekkor dőltek romba a tó körüli várak, és azóta csak a romjaik mesélnek a végvári vitézek hősi harcáról. A Balaton-vidék az évszázados harcok során úgy kipusztult, hogy a XVIII. század közepén lakossága nem érte el a tízezret. Az elpusztult, elnéptelenedett falvak egy részében azonban csakhamar új telepesek kerültek, a balatoni szőlőket pedig a távol lakó tulajdonosok is műveltetni kezdték. így a század békés viszonyai közepette újból benépesült a Balaton környéke. A szabadságharc alatt, 1848-ban ismét harcok szintere lett a környék. Jellasics hadai a Balaton déli partján vonultak Buda ellen. A balaton-vidéki nemzetőrök több helyen is súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Balaton-parti fürdőélet kibontakozása a század- forduló körüli időkhöz kapcsolódik: nyaralók, szállodák, penziók épültek ekkor. Az első világháború utáni időben vált általánossá a Balaton "Magyar Tenger" elnevezése, s divatos fürdőhelyei a gazdagok, kisebb települései pedig a tisztviselő osztály nyaralóhelyeivé fejlődtek.
