Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
26.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. március Bélyeggyűjtők rovata Szerkeszti: Körmöczy Zoltán A SZABADSÁGHARC Évenként megemlékezünk Március 15-ról Kossuthot, Petőfit ünnepeljük boldogan, büszkén. Nemzetiszinü kokárdákkal, Talpra magyarral. Ünnepeljük az oly régen áhitott, remélt független szabad Haza ujraszületését. Évenként könnyezve emlékezünk Október 6-ra. Rövid ideig tartott reményeink gyásznapjára, sirba hullására, vérrel megszentelt vágyaink megsemmisülésére. Sirva idézzük a 13 vértanú hőst. Az osztrák mundérba kényszeritett rabszolgákat, a névtelen elesettek emlékét, akik életükkel fizettek a megnem valósult álomért. Ezzel a kis Írással szabadságharcunk legragyogóbb szakaszát akarom feleleveníteni. Átélni a hónapokat, amikor az ellenséget az ország határáig visszaüzó hajrás csatákban, a honvéd szuronyok döntötték el a küzdelem sorsát, 1849- év kora tavaszától az év őszéig. GÖRGEY ARTUR. Vegyeskoru, -ruházatú, -fegyverzetű embereiből a bányavárosok kacskaringós, meredek utjain, visszavonulása közben nevelt jólkiképzett katonákat. Közben kisebb csatározások zsákmányaiból fel is szerelte őket. 1949. február 6-án győzedelmesen bevonult Eperjesre, miután szétszórta Branyiszkó- nál a szorost elzáró osztrák haderőt. Tavasszal Tápióbicskénél, Isaszeg- nél, Vácnál mért súlyos csapásokat a kegy enc Windischgraetz sokkal nagyobb, alaposan felfegyverzett seregére. Április 19-én, Nagysarlósnál, újra súlyos verességet szenvedtek a császáriak. Ezzel megnyílt az ut Komárom felszabadítására és Buda visszafoglalásáraBEM JÓZSEF, a székelyek Bemapó-ja, akire Kossuth az erdélyi hadsereg fővezérletét bízta, 1848. december lo-án érkezett Erdélybe. Mindössze 15,000 főt számláló seregét három részre osztva, bemutatkozásul Csúcsánál, Zsibónál és Désnél szétverte, az oláh lázadók ezreivel felhizlalt császári csapatokat. Ur- bánt, őfelsége a magyar király ezredesét, hasonló összetételű seregével, Bukovinába zavarra. Puchner fővezér csak orosz segítséggel menekült meg Vízaknánál Urbán sorsától. De február 9-én már visszaszorította a fővezért Nagyszombatig és 11-én innen is kiűzve, Oláhországba űzte az egyesült osztrák-orosz sereget, (l.ábra) DAMJANICS^JÁNOS a 3- zászlóalj parancsnoka^ főként újoncokból álló zászlóaljával megnyerte az alibunár-lágerdorfi csatát. Mint tábornok hadtestével, 19^9- március 5-én, egy osztrák dandárt semmisített meg. Oroszlán része volt a tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysar- lósi harcokban. Az aradi várat, melynek parancsnoka volt, csak Világos után adta át az orosz Buturlin tábornoknak(2.ábra). PERCED MÓR 1949. március 22-én, a szerbeket verte ki, megerősített szőregi táborukból. A bevehetetlennek tartott Szenttemást is elfoglalta. A menekülő lázadókkal Theodorevich tábornok saját seregét erősítette meg, szembe szállt Percellel, de elvesztette a csatát. Serege felszerelését eldobálva, fejvesztetten menekült a Dunán keresztül, Szerbiába, Percei pedig bevonult Pancsovára. KLAPKA GYÖRGY az egyetlen 48-as tábornok, aki feltételeket diktált fegyverei letételére. Komárom volt az egyetlen hadszíntér, melyet az ellenség nem tudott elfoglalni. A hatalmas túlerővel szemben nemcsak, hogy megtartotta a várat, de több sikeres kirohanással élelmiszert, hadianyagot zsákmányolt. Honvéd csapatokkal erősítette a védelmet. 1-949- augusztus 1-től, szeptember 27-ig több ajánlatot utasított vissza, vára megadására. Végül is az ő feltételeit fogadta el, a sikertelensége miatt szégyenkező "kétfejű sas". Ezek szerint a tisztek fegyvereiket megtartva vonulhatnak ki a várból. Senki ellen eljárást nem indítanak. Aki az országot elakarja hagyni, 30 napon belül útlevelet kap. A tisztek egy hónapi, a legénység egyhavi fizetését osztrák bankókban kapja meg. Emlékezetünkbe kell még idéznünk Aulich, Dessewffy ,:Kiss, Knézich, Nagy Sándor, Vécsey tábornokok, Czetz, Ma- despach, Riczkó és a többi főtiszt érdemeit a győztes csatákban. Gábor Áronról, az ágyúiról. A diákgyerekekből álló tüzérségről. A vörössipkások, a bécsi, a lengyel légió dalolva rohamozó tréfás- kedvű hőseiről. Fel kell idéznünk az arányszámot az osztrák, később az orosz- szál felduzzasztott, minden esetben létszám és anyagi fölényben lévő hadsereg és a veszteségeit alig pótolni képes honvéd sereg között. Igen, emlékezzünk ezeknek a hónapoknak biztató ígéreteire, melyekben fényesen ragyogott szabadságunk felkelő napja.
