Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
1991. december Amerikai Magyar Értesítő altiszt, mint Thomson kapitány, az angol titkosszolgálat Magyarországra küldött embere környékezte meg Dóczyt, és kémkedésre, valamint adatok kiszolgáltatására kérte fel a per vádlottait. Sajnos a beugratás sikerült. Dóczy és társai csak lefogásuk után tudták meg, hogy az állítólagos Thomson kapitány a Ktonapolitika legsötétebb agent provocateurja." A Berkesi szájíze szerinti beismerő vallomásokat kiverték a szerencsétlenekből. A vád még így is átlátszó és nevetséges volt. A Katonai Törvényszéken 1949 októberében megtartott tárgyalás egykori jegyzője, Sárközi Endre volt hadbíró ezredes visszaemlékezéséből (Kapu könyvek, 1990. 16. o.) idézek: "A bíróság, a Radeczky tanács előtt nyilvánvaló volt, hogy beugrató provokáció történt. -- A tanácsvezető bíró, Radeczky is tudta? -- Ezt meg is mondta.(...) - Jegyzőkönyvbe vették Berkesi András halálos ítéleteket okozó provokációját? — Természetesen. Legjobb emlékezetem szerint a jegyzőkönyvben a provokáció ténye is benne van és azután az ítélet." -- Dóczy László főhadnagy halál, dr. Sztankóczy László halál, Rákosi Gyula halál, Beéry István őrnagy halál, Dákay István halál, Faludi István halál. A két utóbbi kivételével, akik kegyelemből életfogytiglani börtönt kaptak, az első négyet 1950. július 12-én a Margit körúti Katonai Börtön udvarán bitófán kivégezték. A többi vádlót súlyos fegyházbüntetést kapott. Berkesi András élményanyag-gyűjtésének módszertana utolérhetetlen. Miért? Mert a Magvető Könyvkiadó 15 évvel a krudélis akasztások után, Berkesi András tollából megjelentette a Thomson kapitány című regényt. (ISBN 963 270 013 9). A kézirat születésének és kiadásának etikai viszonylatait ítélje meg az olvasó. ELSZÁMOLÁS SINCSEN? Miután Pozsgay Imre az Ifjúság 200örendezvényen, 1989. június 20-án meghirdette az "Elszámolást, nem leszámolást" jelszót, az ige, mint illékony szivarfüst, elszállt a magyar politikai égboltozatról. Miután a Magyar Demokrata Fórum választási kortéziájában meghirdette a "Tavaszi nagytakarítás" lózungját, és ígéretét nem tartotta be, 1991 nyarán egy vaskos iratcsomag érkezett a Fővárosi Főügyészséghez, melyet a hivatal B.10.457/1991. szám alatt iktatott. A paksaméta Berkesi András élő és az idők során elhunyt áldozatainak vallomásait tartalmazta írásban és saját hangon - még életükben, tanúk előtt - magnetofonszalagra rögzítve. Az iratcsomagot hiteles okmányok egészítették ki. A csatolt kérelem úgy szólt, hogy az ügyészség indítson nyomozati eljárást Berkesi András ellen, aki politikai indítékokból a legsúlyosabb bűntetteket követte el magyar állampolgárokkal szemben mint a Katonapolitikai Osztály és az Államvédelmi Hatóság egykori tisztja. A főügyészségnek a jogi képviselőhöz érkezett válasza utolsó oldalán olvasható az a summázat, aminek alapján megtagadta a nyomozás elrendelését. Az ok: az elévülés. Napjainkban erről vitázik az országgyűlés. Hallgatva a parlamenti vitát, nekem már nincsenek illúzióim. És óva intem mindazokat, akik még reményeket táplálnak az ígéretek, a puffogó frázisok, a választási kortesbeszédek, az országgyűlési orációk nemzeti szín szövegeivel szemben, ne áltassák önmagukat. A veszett fejsze nyeleként esetleg sánta kompromisszum jön létre, körülbástyázva olyan megkötésekkel, amelyek a magyar újkori történelemben először teszik lehetetlenné azokat a megneveztetését, akik hasonkíthatatlan bűnöket követtek el a magyar nép és a magyar nemzet ellen. Ennek okait ne kutassuk, mert az messzire vezetne. Belátásul legyen elég annyi, hogy a mi új demokráciánk története a nemzet előtt ismeretlen paktumok sorozatából áll. Az egy éev húzódó, beváltatlan ígéretet a politikai bűnösök megneveztetésére, mint említettem, ismeretlen a történelmünkben. Szilágyi Sándor tízkötetes Magyar Történelmé-nek liberális és szabadkőműves szerzői - az 1895-98 között megjelent munkájukban - kímélet nélkül felsorolták mindazok nevét, tisztségükkel együtt, akik a forradalmat vérbe fojtó Habsburg-rendszert kiszolgálták. A lista közreadásának szükségességét így indokolták: "(...) ...akik az önkényuralmat kiszolgálták... e tényben van Ítéletük. Nincs olyan indok, mely teljesen menthetné őket. Legkevésbé menthetők pedig azok, akiket nem az anyagi gondok kergettek a zsarnokság szolgálatába, hanem a hitvány becsvágy vagy a hazaszeretet hiánya. (...) az árulóktól és árulkodóktól, kémektől és hóhérsegédektől undorodva fordulunk el" Az 1919-es vörös diktatúra 133 napjának 590 áldozatát és gyilkosait dr. Váry Albert koronaügyész- helyettes nevezte meg, hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján. (A vörös uralom áldozatai Magyarországon, Bp. 1921). Az 1919-es fehérterror lényegesen kevesebb áldozatát és gyilkosát a Munkásmozgalomtörténeti Lexikon sorolta fel (Kossuth Kiadó, Bp. 1976.). MÓKUSKERÉK PATRONÁLVA? A választópolgárok kisebbségének - 46 százalékának - voksaival megválasztott orszgágyűlés most vitázik a megneveztetésről és az elszámoltatásról. Az ellenzék vezérszónokai a körmönfont jogi robulisztikáról rabulisztikára a teátrális, koturnusos dramaturgiáig minden eszközt bevetnek a Ház előtt fekvő törvényjavaslat visszautasítása érdekében. Offenzívájuk lehet, sikerre vezet, hiszen kiváló és edzett mezei hadakkal rendelkeznek. A sajtó, a rádió és televízió segítségére méltán számíthatnak. Eddig sem volt másként. Ha Isten mérhetetlen kegyelméből kifolyólag a honatyák nagyobbik része törvényerőre emelné a két javaslatot, akkor következne Göncz Árpád vétója, majd az Alkotmánybíróság, majd újra a Parlament, stb. És elindulhat a paktum-mókuskerék. Jószerével eltarthat ez a procedura a legközelebbi választásokig. Addig, ha a sors úgy akarja, a letűnt diktatúra áldozatai és gyilkosai kiköltöznek a fűzfalombos temetőkbe. A ma is gazos 298-as parcelláról átterjed a gyom a 301-es parcellára, és a korhadt fakeresztekre meg a kopjafákra felkúszik a folyondár. Addig, a ma már elindított agymosás ügyessége következményeként, a derékhad sem fog emlékezni a diktatőra ezer bitófájára, az óvári, a tarjáni, a Kossuth téri kövekre lőtt mártírokra, és a harangszó sem juttatja majd senki eszébe a 160 meggyilkolt katolikus papot. 9
