Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. november kai autokr atikusabb volt mint XVI. Lajos uralma. Lenin már egyenesen proletár diktatúrával kezdi» amely hamarosan Sztálin véres totális terrorjához vezet. A francia gárda épp olyan elszántsággal harcol a francia gloárért a nyolcszázas évek elején» mint az orosz katona harcolt a második világháborúban az orosz anyaföldért. Egyikük harcát sem az őshüllő iránti lojalitás ihleti, hanem annak az ellentéte, a nemzete iránti hűség lelkesíti. Amikor a nagy őslény a maga durva pikkelyes páncélzatában, mindent szétroncsoló fogazatának vicsorgatásával és atomtüzet okádó fenyegetésével a világ színpadára lépett, sokan voltak olyanok, akik félelemből, mások pedig mert legyőzhetetlen erőt láttak benne, csodálói, vagy egyenesen bálványimádói lettek ennek az életre kelt szörnyetegnek. Akkoriban volt egy másik szörnyeteg is a színpadon, mely a fasizmus hasonló páncélzatát öltve magára, masírozott föl-alá. A számító okosság e két óriáshüllő összecsapásától és egymás kölcsönös elpusztításától várta a saját jómódja megőrzését, nem ismerve föl, hogy bármelyik is fog felülmaradni» az csak szörny marad. Nem számítottak arra, hogy a győztes olyan erős lesz, hogy a világ számító okoskodóit majd ő fogja sakkban tartani. Ez be is következett. Az elvtelen ravasz- kodók annyira föltáplálták ezt az őshüllőt, hogy alig végzett a másik szörnyeteggel, még le sem nyelve azt egészen, máris az őt tápláló számítók ellen fordult. És a számítók csak ekkor döbbentek rá, hogy nincs többé egy Szent György lovagjuk, akit zsoldba lehetne fogadni, hogy megszabadítsa őket az óriássá nőtt tűzokádó sárkánytól. Az őshüllő ekkor élte fénykorát. Hozzálátott az egész földgolyó erőszakos bekebelezéséhez. Célja a boldogság erőszakkal történő megvalósításának utópiája volt. Ezzel a fából vaskarika ötlettel számtalan társadalom kísérletezett már a történelem során és mindig nagy áldozatok után be kellett ismernie kudarcát. De a fanatikusok nem tanulnak történelmet. Nem tudták, hogy a boldogság úgy viszonyuk az erőszakhoz, mint az olaj a vízhez. A vékony olajréteg rátelepszik a víz szintjére és bevonja azt hártyájával. Mivel felül van, úgy néz ki, hogy dominálja a helyzetet. Pedig csak a szabad levegőt zárja el és minden életet megfojt. A felületes szemlélőnek mégis úgy hat, mintha a viz tiszta lenne és minden rendben volna. Ezt tette az őshüllő lehelete az egész világgal, amit dominált, mert ez hozzátartozott eszméje lényegéhez. Akik ebben a légkörben 23 kényszerültek élni, úgy fogalmazták meg a helyzetüket: »nálunk nagyon keveset szabad, de amit szabad, azt kötelező*. Ez volt az a kénköves levegő, amit az őshüllő lehelete árasztott. Az egész léte ellentmondások sorozata volt. Születése napját, a dicső októberi forradalmat is novemberben ünnepelte. A békét annyira szerette, hogy a világ legnagyobb atomarzenáljával őrködött felette. A legfőbb értéknek az embert tartotta és ezért börtönökben és szögesdrótokkal elzárt táborokban őrizte. Akik szabadok voltak, azoknak mozgására aknazárakkal vigyázott. A világ legnagyobb búzatermelésével dicsekedhetett, ugyanakkor gabonából állandó behozatalra szorult. Az emberiség szebb jövőjének érdekében lázasan dolgozott, mit sem törődve az erdőségek kipusztulásával, az elszennyezett levegővel, a megmérgezett folyókkal és tengerekkel. A szöny kimúlása maga is egy ironikus ellentmondás. A Szönyszelíditő elnök, akit Németországban könnyen megválasztanának a Bundestagba, de otthon még helyi titkárnak sem, csupa olyan megbízható férfit ültet hatalomba, akiknek az első dolga volt egy államcsínyt elkövetni ellene. Így őt legnagyobb politikai ellenfele menti ki a csávából, hogy visszahelyezze arra a trónra, ami mögött már nincs hatalom. Végül 6 maga, a kommunista párt titkára oszlatja föl azt a pártot, amely hatalomba helyzete őt. Mindezt betetőzi azzal, hogy mint elnök, megjelenik azon három ifjú temetésén, akik életüket áldozták a szörny hatalmának megtöréséért és ezért őket a Szovjetunió hőseivé léptetik elő, hogy Leninnel és Brezsnyevvel együtt élvezhessék a halhatatlanságot. Szegény Gorbacsov a szörny összeomlott burkán ülve megmarad elnökéül annak a Szovjetuniónak, ami már nincs. Ezzel talán el is mondtam minden elmondhatót századunk Szörnyéről, amit a hazugságok meleg levegőjével fújtak föl naggyá. A szörny meggondolatlanul megcsóválta a farkát és a saját bőrét lyukasztotta ki. A hazugságlevegő elszállt és a nagy sárkány üres hüvellyé zuhant össze. Mert az ilyen fölfújt szörnyetegek összeomlásához elég egy meggondolatlanság. A burok kipukkan és a nagy illúzió elröppen. A történelem csak azt fogja följegyezni erről a korról, hogy egy fölfújt szörnyeteg tartotta rettegésben. Az egész világon hallani lehet a megkönnyebbülés sóhaját, mellyel búcsúztatják ezt a kimúlt ősszörnyeteget. Terjessze lapunkat! / Amerikai Magyar Értesítő'
