Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. november Amerikai Magyar Értesítő 17 MAGYARORSZÁGI LAPSZEMLE Szerkeszti: Stolmár G. Ilona MÉLTÓSÁGTELJES ÜNNEPLÉS és aljas csúsztatások jellemezték 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc évfordulójának megünneplését. Az MDF már 22-én ünnepséget rendezett, amelyen felszólalt Antall József miniszterelnök is és jelen volt Pongrácz Gergely a Corvin köziektől, Lassan György a Tűzoltó utcaiaktól és még nagyon sok, külföldön élő szabadságharcos és személyiség. Az MTI közlése szerint az 56-os Szövetség kétnapos kongresszusát is megtartották, majd azt követően megalakult az 1956-os Magyarok Világszövetsége. Ennek elnöke Pongrácz Gergely lett. A szervezet célja, hogy békés úton győzelemre vigye az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszményeit. E hír után szinte érthetetlen az a telefonon szerzett értesülés, hogy tegnap az ünnep alkalmából kitüntetettek: Király Béla!, Kopácsy Sándor! és Vásárhelyi Miklós — többek között, ám ezekután a többekről sem lehetnek reményeink. Talán egységesen követelnünk kellene annak mielőbbi hivatalos közlését, hogy KI ÍTÉLTE oda ezeknek az "uraknak" a bármilyen kitüntetést. Név szerint kik voltak? KI döntött ezügyben? Csak nem a köztársasági elnök? A Magyar Rádió épülete előtt - mint 35 évvel ezelőtt - most is tüntetés volt. Gombár Csabának, a rádió hithű bolsevikliberális elnökének lemondását követelték kórusban és követelték tőle, hogy a 76 pontot olvassák be a délutáni hírekben. Erre semmiképp nem volt hajlandó az elnök úr, csak már akkor, amikor éppen csak be nem törtek a tüntetők az épületbe (az ávós lövöldözés - most még — elmaradt!). A nagy nyomásra az 5 órai hírekben megtörtént a fanyar beolvasás, ám a nyomás enyhültével, a 6 óraiban már csak egy megcsonkított valami volt hallható! Itt tart ma hazánk, 35 évvel a hős forradalom után. Szomorú. Nagyon szomorú! A Széna téren összegyűlt emlékezők a felelősségrevonást követelték kórusban skandálva, a Gyűjtófogház faláról viszont eltűnt (!) az előző nap oda elhelyezett emléktábla 23-ára. Vajon kinek volt rá szüksége? S vajon miért bántotta ennyire az emlékezés? Volt azután mulatságos, a nép vágyait és érzéseit kifejező "story" is. Boross Péter belügyminiszter, mint tudjuk, kissé megkésve adta ki azt a körlevelet, amelyben kérte az önkormányzatokat, hogy még a 23-i emléknap előtt távolítsanak el minden olyan köztéri szobrot, műalkotást és utcanév táblát, amely az előző rendszerre utal és sérti a magyar nép érzéseit. Ezt néhány nap alatt természetesen már nem lehetett kivitelezni — reméljük, nem ez volt a cél a késői intézkedéssel! —, így pl. a Vérmezőn lepedőkkel takarták le teljesen láthatatlanra Kun Béla szobrát az egész csúfos tanácsköztársasági emlékművel együtt. S ha már bebugyolálták, a magyar humor is föléledt, hiszen erről voltunk híresek és szerencsénkre, ez segített túlélésünkben a legtragikusabb időkben is: 'láthatatlan kezek egy bohócsapkát húztak az elleplezett gyilkos, Kun Béla fejére! (Nem is merek a holnapokra gondolni Megint fasiszta-antiszemita nép leszünk! De most már majdcsak kibírjuk, nagy gyakorlatunk van már. Megszoktattak bennünket.) A megemlékezések - az Uj Magyarország közlése szerint - tovább folynak országszerte. Külön megemlékezés lesz Győrött és Mosonmagyaróváron, ahol Rokop József és felesége immár másodszor osztja ki azt az egymillió forintot az 56-os meghurcoltaknak, az áldozatok hozzátartozóinak, amelyet az általuk alapított Szigethy Attila Alapítvány alapszabálya szerint minden évben támogatásul — és nem alamizsnaként — nyújtanak. Erről és a további megemlékezésekről következő számunkban számolunk be bővebben, hiszen az ünnepnap, 23-a tegnap volt és az újságok már lapzárta után érkeznek meg a nagy távolság miatt. A hazaiaknak még az tűnt fel és váltotta ki nemtetszésüket, hogy a Magyar(nak mondott) Televízióból kizárólag "Árpi bácsi" folyt ki egész nap, míg Antall József beszédét csak az Operaházból közvetítették. Ezenkívül csak reformkommunista "ünneplések" voltak láthatók, mintha más nem is történt volna október 23-án. Gondoltuk, hogy így lesz, mégis mást reméltünk. VÉDELMET A GYŰLÖLET ELLEN! címmel közli az Uj Magyarország a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom memorandumának részleteit, amelyben felvázolták a szlovákiai magyarságot érintő problémákat és felvetnek néhány megoldási javaslatot. A memorandum megállapítja, hogy a szlovák nemzetállam megteremtését célzó törekvések és a kisebbségek jogállásának megváltoztatására irányuló kisebbségi érdek ütközései során kemény politikai harc alakult ki. Emlékeztet arra, hogy a 2. világháború után a csehszlovákiai német és magyar nemzetiségű lakosságot diszkriminatív módon fosztották meg elemi állampolgári jogaitól, majd a kommunista puccs után általános kisebbségellenes politikai gyakorlat következett. "A rendszerváltozás két éve alatt nem javult az új hatalom politikája a kisebbségek iskolaügyében a kommunista rendszer elképzeléseihez képest." Elvetették az önálló magyar felsőoktatási intézményről szóló javaslatot, miniszteri körlevélben tiltották be a szlovák-magyar összevont iskolák kettéválását. Nyelvtörvényt fogadtak el, amely a kommunista időszakhoz képest lényegesen korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát. A kárpótlási törvény megszavazásakor a törvényhozók zöme elutasította az 1945- 1948 közti időszakra esett sérelmek utólagos mérséklését, az érintettek rehabilitását. (Bezzeg a magyarországi! Az 1938-as zsidótörvényekig megy vissza a hangos követelésre, pedig a nyugatnémetek rég és többszörösen busásan kifizették azt is, ami el sem veszett!) Duray Miklósék memoranduma szerint a folyamatban lévő alkotmány-előkészítésben "kizárólag a nemzeti elv uralkodik". Az okmány szól még az idegengyűlölet már-már szervezett kereteket öltő jelenségeiről, a magyarok kitelepítését — a XX. század végén!! — oly gyakran emlegető szlovákok intoleranciájáról. Udvarias fogalmazás. S vajon meddig tűri mindezt és a többi "utódállamban" zajló magyarüldözést az a nagy, demokratikus, emberi jogokért sokszor szónokló világ?
