Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. november Amerikai Magyar Értesítő 13 TISZTELT ÉRTESÍTŐ! Engedjék meg, hogy a legfrissebb események tükrében összegezzem a szeptemberi számban olvasottakat és végül rávilágítsak arra, hogy melyek azok a nehézségek, amelyek meggyötört hazánk feltápászkodását továbbra is megnehezítik. Igen tetszett Stolmár G. Ilona Gorbi értékelése, melyet én is ugyanígy látok. Az amerikai politika viszont továbbra is dédelgeti Mihail atyuskát, hogy a nagy nemzetközi világközpont elképzelései minél jobban megvalósuljanak. Döbbenetes volt látni a TV-ben, hogy a moszkvai emberjogi konferencián a nemzetközi küldöttek felállva tapsolták és ünnepelték a Béke Nobel-díjas tömeggyilkost. Az most már bizonyos, a puccs óta különösen, hogy Gorbi szélhámossági és szemfényvesztési képességei kimagaslóak. Ahogy színészi képességeit bevetve előadta fogságának "hiteles" történetét, ahogy barkácsolt rádión hallgatta a BBC-t és a Szabad Európa Rádiót, meg ahogy "tárgyalt" a puccsisták képviselőivel. A szégyenletes Öbölháború, a balti államok megkésett elismerése és még egy sor világtörténelmi összefüggés kapcsán egyre nyilvánvalóbbá teszi nálunk sokak számára, hogy az USA fennen hirdetett demokráciája mennyire álságos valami, s ha a dolgok lényege mögé nézünk, akkor csak az üres szólamok maradnak. A népek önrendelkezése és az emberi jogok kérdésében kísértetiesen ugyanez a helyzet ismerhető fel. Hasonlót láthatunk a jugoszláviai mészárlásnál, a vörös szerb bosszúhadjáratnál és területhódításnál, hogy a Nyugat milyen nyugalommal tűri ezeket az Európát megrázkódtató eseményeket. Miközben az őket terhelő trianoni összefüggések szóbahozataláról, felülvizsgálatáról hallani sem akarnak, hiszen az "Európa Ház" maszlagjába ez nem illik bele. A nagyhatalmak nemzetállami törekvései "természetesen" jogosak, az európai osztozkodáson belül. Egyre világosabbá válik, hogy Közép-Európának ezt a térségét kísérleti terepnek tekintik, s csak kívülről osztogatják a jótanácsokat, miközben a feltételek megteremtésének a részesei voltak és ma is azok. Most azt látjuk, hogy mindegyik utódállam előáll a nemzetközi színtéren követeléseivel, csak nekünk - a legnagyobb sérelmet elszenvedetteknek - kell szemlesütve, szégyenkezve hallgatnunk a világ közvéleménye előtt. Folytatva a szemlézést, valahogy meg kellene oldani a nyugati magyar lapok itthoni terjesztését. Legalább Budapesten, mondjuk az egyik legforgalmasabb helyen, az Astoria aluljárónál. Az mégiscsak furcsa, hogy a nagy világlapok mindenütt kaphatók, a sokféle szennylappal együtt, míg a hazafias szemléletű lapok nem. Itthon a szélesebb közvéleménynek fogalma sincs a kinti lapokról. Azt hiszem, ez a cél csak a többi lap egyeztetésével és összefogásával érhető el. Gondolom, ennek gyakorlati megvalósításába a Magyarok "megújhodott" Világszövetsége besegít. Nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy a nyugati magyarság szellemi kihatása a belpolitikai történésekre jelentős hatással van, s ezt az egészséges folyamatot csak erősíteni kellene a jövőben. Amit Beke Albert írt Konrád György (SzDSz sugalmazó, ideológus) magyarellenes megnyilvánulásairól, nos, ezek száma az utóbbi időben még növekedett és még nyilvánvalóbbá vált, csak éppen a hazai sajtó nem teszi szóvá, mert az szetségtörés lenne. Konrádnak itthon egy szépen kozmetikázott mítoszt teremtettek, az egyik "ügyeletes zseni", mindenhez értő, PEN Clun vezető, stb. Most éppen óva int bennünket magyarokat a "nacionalizmustól". Szorosan ide tartozik az a gyalázatos interjú is, amit az SzDSz-es Vásárhelyi Miklós adott egy újvidéki lapnak. Nyílt magyarellenes aknamunka. Az ő számlájukra írandó az is, hogy a nagy port kavart fegyvereladásból botrány lett és a szerbek kikezdték bennünket. Újból arra intenek minket, hogy legyünk tekintettel minden vonatkozásban szomszédaink érzékenységére, miközben folyik a magyarirtás, határprovokáció és ki tudja, mi történik a közeli hetekben. Bámulatos az a higgadt türelem és tapintatos hozzáállás, ahogy Domokos Sándor sorról sorra megcáfolja Szalai Pált; ezt a grafomániás gyűlöletszí tót. A hazai sajtóban már régen leírták, senki sem veszi komolyan ellentmondásoktól hemzsegő hazugságait. Azonban kártékonysága kiapadhatatlan. Csak igazolni tudom, hogy a csendőrség témája a hazai sajtóban és könyvkiadásban eddig tabu volt. Helyre kell állítani a csendőrség becsületét, természetesen történelmi kritikával. Néhány hete Sütő András a TV-ben pár mondat erejéig drámai helyzetértékelést adott Erdély sorsáról, amelyben kifejtette, hogy amit Ceausescu nem tudott befejezni, azt most teljes erővel folytatják. John Montgomery emlékiratainak nagyobb nyilvánosságot kellene biztosítani itthon, mert eddig alig hallottunk róla. Bezzeg a náciüldöző Simon Wiesenthal legújabb "mesekönyve" minden könyvesbolt kirakatában ott van, sok más propagandakönyvvel együtt. Berkesin kívül sok más ávóst érdemes lenne "átvilágítani" korábbi tetteiről. Éppen ma Mécs Imre (SzDSz-es) képviselő a történelmi tényfeltárás és úgymond megbékélés jegyében azt javasolja, hogy a hajdani verőlegények és ávósok önként számoljanak be tetteik részleteiről, a kutatások érdekében. Ekkora naívságot! Ha eddig nem tették meg, akkor most miért tennék meg ezt a szívességet? Mécs azzal indokolja meglepő és szerinte kivihetetlen ötletét, hogy a hajdani hóhérok, kínzók és vérbírák - akik szépen éldegélnek - most az MDF által szorgalmazott Justitia-tervek és fehér könyvek hatására félelembe esnek és megriadnak a vallomásoktól. Ezért azt sugallja, hogy ne legyen felelősségrevonásü Ide vonatkozik 56 megítélése is. Most már egyre jobban kibontakozik a kétfajta nézet és álláspont. Amíg a társadalom java úgy gondolja, hogy 56-ot a nép vitte győzelemre, a "pesti srácok" véráldozata, stb., addig a liberálisok és reformkommunisták a hajdani kommunista vezérek számlájára akarják ráírni 56 győzelmét, az akkori megmozdulásokat a rend megdöntésére. Valójában az akkori kommunisták az utolsó percig kitartottak vezetői székeikben és inkább sodródtak az eseményekkel, de az áradást, a nemzeti felkelést a nép csinálta. Ez az, amit most le akarnak hazudni. Ez a két szélső álláspont az idei megemlékezésekre is rá fogja nyomni a bélyegét. A rádiónál továbbra sem akarnak tisztességesen megemlékezni. Tavaly csak a táblákat távolították el nagy keservesen, az idén mi lesz a botrány? Eközben Péter Gábor
