Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. november Amerikai Magyar Értesítő 11 PUCCS A HÁGI SÖRÖZŐBEN Hogyan született az SzDSz? Szerkesztő kollégáim és az olvasók nézzék el nekem, ha olykor - mikor emlékezéseimet írom - a bevezető mondatok néha hosszúra sikerednek. Ám egyrészt rá kell hangolódnom az "otthoni hullámhosszra" - másrészt bátorságot kell gyűjtenem ahhoz, hogy semmiképpen se térjek le a magam elé rajzolt útról. Nem túlságosan távoli ifjúkoromban (ejtőernyős sportolóként) ugyan megszoktam a halál állandó közelségét, de most, ezekben a békeévekben, a demokrácia mindenkit elsöprő győzelme után sem merném teljes bizonyossággal állítani, hogy sok-sok részletével meg tudnám még ismertetni az Olvasókat történelmünk legújabb kori kalandjával. Az "ördög" ugyanis nem alszik, híradásokból tudom: nemigen van ínyére az élénk emlékezet... Az tehát, hogy melyik lesz az utolsó megismert részlet - egyrészt kollégáim tisztességén, bátorságán - másrészt az "ördög" területén múlik. Eddig: névvel, sőt, címmel vállaltam minden írásomat, ezt követően sem óhajtok a névtelenség fedezékéből harcolni. Ha e bátorságnak ára lesz - akkor valóban kár volt élni. Meglehet, sőt valószínű, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége komoly sikereket ér el a demokrácia még hátralévő idejében - de megalakulásának körülményeit (amelyről az SzDSz mélyen hallgat!) ők sem tudják már meg nem történtté tenni. Igen, tízmillió magyar plusz a fél Európa előtt ismeretes a legenda egy valamikor élt "Demokratikus Ellenzékiről, azok hőstetteiről - de Európa, a tízmillió magyarság számára sem titok: mennyit ért mind ez idáig a mondabéli fehér ló és a turulmadár legendája. - Igen. Jólétben, kandallók barátságos melege mellett az "istenadta egyszerű nép" bizonyára nagy élvezettel olvasta volna e hősregéket - azonban a jelen ködös szürkesége, a Holnap bizonytalansága érzéketlenné tett bennünket. Ellenzékiek pedig nincsenek! Ennek ellenére mégis a "hősrege" az úgynevezett Demokratikus Ellenzék boncolgatásával kell, hogy kezdjem - azon oknál fogva, mert a kutya ott van elásva. Adva volt Kőszeg Ferenc, Demszky Gábor, Somogyi László és Erzsiké, meg még néhányan, ám összességében hét-nyolc személynél nem több ember, akik írták, szerkesztették a "Beszélőit. Ha egyáltalán szervezetről beszélhetünk - ez volt az egyetlen tényleges csoport. Igaz, Kőszeg Ferenc két lakása egyikében (vagy valamelyik belvárosi presszóban) összejöttek olykor többen is - azonban e találkozások esetlegesek voltak, szó sem esett semmiféle konspirációról. Ezek az urak - az országos átlaghoz képest! - meglehetős jómódban éltek, találkozásaikról, ellenzéki magatartásukról a politikai rendőrség tudott mindvégig. Hogy miért nem csaptak le rájuk azonnal...? - Súlyos oka volt: e fiatalok és idősebbek nagy többsége "mi kutyánk kölykei" címszó alatt voltak bejegyezve a III/III. ügyosztály aktáiba, igazán kínos lett volna az ifjabb Rajk Lászlót nyíltan bíróság elé állítani. (E tény nyilvánvalóvá tette volna a diktatúrában egy valamiféle ellenzék létét - ezt azonban, pontosan veszélytelenségük okán - a pártállam nem tartotta szükségesnek, megelégedett az állandó figyelésükkel.) Ha az olvasó veszi magának a fáradságot és belekotorászik az SzDSz jelenlegi vezetőinek előéletébe, pláne, ha családi vonatkozások után kutat - azt hiszem, több mint meglepő hátteret fedezhet fel. E szó szerint kis társaság tagjai sohasem voltak üldözöttek, elnyomottak - polgári jómódban éltek. Valóban igaz, olykor (de csak néha!) korlátozták őket szabad mozgásukban: elvették az útlevelüket (mert nekik már akkor is volt nyugati útlevelük!), beidézték őket a Szalai utcába - ebben azután ki is merült az "üldözöttség" fogalma. Hálózatból politikai párt Rövidre fogva: a "Demokratikus Ellenzék" kiagyalói egyetlen napot sem töltökket Kádár börtöneiben, de még Grósz Károly börtöneiben sem. Tőlük teljesen függetlenül megalakult ellenzéki csoportosulások szövetségéhez - a Szabad Kezdeményezések Hálózatához (SZKH) csapódtak, amely ezerkilencszáznyolcvannyolc március tizenhetedikén alakult meg. A "Hálózat" többezer (!) aláírója olyan Felhívást írt alá, amely munka különböző független szervezetek összehangolását helyezte kilátásba - de nem irányítaná őket. (Ez rendkívül fontos, ne felejtsük el a későbbiekben sem!) - A már akkor nagyra tűrő célokat valló, lényegében a "Beszélő" szamizdat újság megjelentetésében érdekelt, egy előszobában kényelmesen elférő csoportnak természetesen nem tetszett a Felhívás eme pontja (ez ugyanis védte a "Hálózat" szervezeteinek, mozgalmainak demokratikus jogait - "egy szervezet - egy szavazat" alapján). A "Beszélő" szerkesztői 1988. május 1-én (!) néhány ellenzéki magatartású személlyel kiegészülve titkos megbeszélést tartott a "Hági" Sörözőben. E dicstelen emlékű összejövetelen a Belvárosi Fiúk (Kőszeg Ferenc és Társai) keresztülerőszakolták egy jó előre összeállított lista Tanács rangjára emelését. Bár az így, tanácstagoknak kikiáltott személyek legnagyobb része soha nem vett részt a Tanács munkájában - önmagukon kívül ugyanis senkit és semmit nem képviseltek! - a "Beszélő" szerkesztői lapjukban a Tanács (mint a Szabad Kezdeményezések Hálózatának legfelsőbb szerve) megalakítását tényként tárták a fővárosban, valamint a vidéki ellenzéki csoportok elé. S bár közleményükben úgy tüntették fel, hogy a Tanács ülései nyilvánosak lesznek - ez ugyanis akkor még divat volt az Ellenzék köreiben - e tanácsülések idejét és helyét (hasonlatosan a Hágibeli összejövetelekhez) soha nem hozták nyilvánosságra, arról csak szóbeszéd, terjedő pletyka alapján lehetett értesülni. Nos, e fondorlatosán életre hozott "Tanács" tagjai között már felfedezhettük mindazokat, akik később "befutók" lettek, nagy részük írószobából, igazgatói székből üzente meg ötleteit - hogyan is kell csinálni vértelen forradalmat... - Magyar Bálint, Kenedi János, Szabó Miklós, stb., de még vagy két tucat MSZMP-tagkönywel rendelkező (ám azért másként gondolkodó!) ekkor még háttérből
