Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

1991•szeptember Amerikai Magyar Értesítő 21.oldal Független Magyar Hírszolgálat . .Szerkeszti: Stirling György-----------------------­A MAGYAR TÁVIRATI IRODA július 23-i hire szerint Göncz Árpád köztársasági elnök Tollas Tibornak» a müncheni Nemzetőr főszerkesztő­jének - a nagyvilágban élő magyarság összetar­tása és az óhazával fenntartott kapcsolatai erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért - a Magyar Köztársaság babérkoszorúval éke­sített Zászlórendjét adományozta. Az elisme­rést a köztársasági elnök felkérésére dr. Horváth Balázs tárcanélküli miniszter adta át az Országházban. Jelen volt dr. Alexander Ar- not, Németország budapesti nagykövete» vala­mint a hazai politikai élet több vezető szemé­lyisége. - Tollas Tibor kitüntetésével olyan em­ber részesült hazai hivatalos elismerésben, aki mind irodalmi, mind közéleti működésében a nemzeti emigráció soha meg nem alkuvó állás­pontját képviselte 1956-tól mind a mai napig. Tollas Tibor munkásságának megbecsülése az egész nemztei emigráció erőfeszítéseinek meg­becsülését is jelenti, ami már régen esedékes volt. A nyugati magyarság sajtójának minden munkatársa örömmel regisztrálja a megtisztel­tetést, amelyben részesült Tollas Tibor és jó­kívánságait fejezi ki a kitüntetettnek. KÉRI KÁLMÁN NYUGALMAZOTT vezérezredes­nek, a magyar Parlament legidősebb képviselő­jének 90- születésnapja alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság ba­bérkoszorúkkal ékesített Zászlórendjét adomá­nyozta. Göncz Árpád a kitüntetés átadásakor meleg szavakkal méltatta Kéri Kálmán érdeme­it, s azt, hogy "volt ereje megvédeni a hadse­reg becsületét*. SÜTŐ ANDRÁS ÍRÓ, AZ ÉRDÉLYI magyarság •tárca nélküli minisztere* nyilatkozott legutóbb egy magyar újságírónak. A marosvásárhelyi otthonában lávadozó író elmondja, hogy a ta­valy márciusban elszenvedett sérülések mosta­náig gátolták a munkában, de reméli, hogy ha­marosan visszatérhet Íróasztalához. A kisebb­ségi sors legriasztóbb jelenségének napjaiban az egyre fokozódó menekülési hullámot tartja és az igazi vérveszteséget az erdélyi magyar fiatalok tömeges elvándorlásában látja. Sütő András nem bízik az erdélyi magyar iskolahely­zet javulásában, amit alátámaszt, hogy az öt­ven százalékig magyarlakta Marosvásárhelynek máig sem sikerült egyetlen magyar tannyelvű líceumot kiharcolni. A Romániai Magyarok De­mokratikus Szövetségének munkájáról szólva az Író elismeri annak nehézségeit, de kifogásolja az esetenként megmutatkozó bizonytalanságot és néha indokolatlan kompromisszumokra való készséget. Dicséri a Polgári Szövetség nemrég közzétett nyilatkozatát a ksiebbségek jogairól, ám keserűséggel állapítja meg, hogy még ebből sem hiányzik az a képtelenség, hogy a nemzeti­ségeknek kötelességük elsajátítani a román nyelvet. A GENFI KISEBBSÉGI ÉS emberi jogi konferen­cián elmondott beszéde miatt államellenes uszítással vádolja Tőkés Lászlót a Dimineata cí­mű román kormánylap. Az újság szerint a re­formátus püspök tagadja az egységes román állam gondolatát és vitatja Románia határait. Idézi a beszédből azokat a részeket, melyek Kolozsvár, Brassó, Nagyvárad, Temesvár és Marosvásárhely elrománosltására vonatkoznak, aláhúzva, hogy Tőkés szerint 3-4 millió románt telepítettek Erdélybe a Regátból. Szóvá tette Tőkés László, hogy az egységes nemzetállam áldozata lett a görögkatolikus egyház is, ame­lyet felszámoltak, noha híveinek száma megha­ladta a kétmilliót. A román lap kifogásolja, hogy Tőkés László a nemzetállam kulturális és szellemi téren gyakorlatba átvitt népirtó poli­tikájáról beszélt, amely - szerinte - egybee­sett az unif ormizálásra törekvő kommunista ideológiával, aminek minden útjában volt, ami nem román. - A Dimineata szerint mindez azt bizonyltja, hogy Tőkés László románellenessége az eddiginél is agresszívebb formát öltött: 6 úgy látja, hogy románok számára nincs hely a nap alatt... FIGYELMEZTETÉS LEHET mindenki számára az a hir, amely arról szól, hogy Kádár János ha­lálának második évfordulóján több ezer ember tartott tüntető megemlékezést a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjánál. A vörös sarló-kalapácsos zászlókat magasba emelő tö­meg sűrűn skandálta, hogy “éljen a párt!* és dübörgő taps fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt odaérkező elnökét. A tömeg hosszan éltette Kádár János özvegyét, akit alig lehe­tett kiszabadítani az embergyűrűből. Benke Valéria, az MSZMP KB titkára ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta, hogy pártja mindazt vállalja a kádári örökségből, ami előremutató és ma­radandó érték. Úgy vélte, véget kell vetni az állami politikai rangjára emelt gyűlölködésnek, végül azt állította, hogy a rendszerváltás nem más, mint a szocialista vívmányok megsemmisí­tése, miközben - úgymond - *egy horthysta te­

Next

/
Oldalképek
Tartalom