Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
19.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991•szeptember telyeit a Magyarok Világszövetségével kapcsolatban. Valójában ezt a szervezetet nem ismerem közelebbről, de a lapjukról igen rossz véleményem volt. Ha röviden akarnám jellemezni az akkori lapot, azt kellene mondanom, hogy tömény hazugság, rózsaszín propaganda Magyar- országról. A mostani lap még nem került a kezembe, de a "megújult* magyar lapokat ismerve, túlzott reményeim nincsenek vele kapcsolatban. Visszatérve a szervezetre, csak azt tudom mondani, hogy a vázolt elvárásokról és követelményekről semmiképp se mondjanak le. De ugyanígy az igényelt vezetőségi, képviseleti arányokról se. Már csak azért se, hogy a kinti össz- magyarság érdekei ne szenvedjenek csorbát és egyfajta nemzeti összetartozás és egyesülés irányába tolódjanak el, ha lehet. Mert nekünk itt, erre lenne a legnagyobb szükségünk. Mármint arra, hogy külhoni magyarságunk ne legyen olyan osztott, hanem az össznemzeti törekvések egységesüljenek valahogy. Erre az egyik legjobb fórum a sajtókapcsolat ott kinn és idehaza. A világkiállítás (itthoni neve EXPO) huzavonája sajnos már eddig is sok veszteséget okozott nekünk, s maga az ügy még mindig nem halad jó sínen. Ha az eddigi gáncsoskodókat kiküszöböljük, ha a vidék és a társadalom erői ebbe az irányba hatnak, akkor a sikeres megrendezésnek nem lesz akadálya. Ami Demszky urat, a botcsinálta főpolgármestert illeti, magyarellenes pártjával együtt, nos, ezek a jelenségek mind azt iagzolják, hogy amerikai magyarságunk is feleszmélt erre. Felismerte a belső kerékkötőket, akikkel hadakozni épp elég energiánkat emészt fel. Nekik, a liberális-kozmopolita SzDSz-eseknek éppen ez az egyik céljuk. Lekötni, állandóan zavart kelteni, hátráltatni a magyar kibontakozást; a másik céljuk pedig a nyílt, gátlástalan magyarellenes tevékenység, *szabadelvűségükből* következően. Aki erre valamilyen halvány módon szót emel, azt rögtön faji kérdésként tüntetik fel és előbb szélsőségesnek, majd ezt követően antiszemitának, fasisztának bélyegzik meg, nagy nyilvánosság előtt. Az ilyenfajta lejátarókampányok jól ismertek azt hiszem, az amerikai bulvársajtóból. Szándékosan az SzDSz-szel és a Fidesszel kapcsolatban (mert ők is ide tartoznak) nem az ellenség szót használtam, de ettől függetlenül magyarellenes, nemzetellenes tevékenységük, propagandájuk végeredményét tekintve bőven kimerítik ezt a fogalmat is, és akkor még nem is estem az általánosítás bűnébe. Ha van valamilyen "haszna* ennek a kínlódásosan lassú rendszerváltozásnak, akkor az egyik éppen az, hogy a szólásszabadság következtében felszínre kerülnek sötétebb foltok, lehullanak az álarcok és bizonyos liberális-bolsevik érdekcsoportoknál feltűnik az ordas ábrázat és magatartás. Közben ugyanők minket okítanak demokráciára és türelemre. Demszky, a "tettek embere", azért valamilyen módon beváltotta ígéretét. Mindent megtett az EXPO akadályozására és arra, hogy a főváros ellehetetlenüljön még jobban, a közbiztonság tovább süllyedjen. Amíg Budapest Kádár végnapjai korában "csak" szemetes, koszos és bűzös volt, addig mostanra szennyes és mocskos lett, a szó fizikai valóságában is. Ami Könczöl Csaba szemet szúró tevékenységét illeti, ő csak egy a sok tucat acsarkodó közül, akik a Népszabadságtól kezdve, a 168 órán át, a rádió teljes műsorpolitikájáig korlátlanul működhet, egészen a magyarellenes uszításig. Természetesen ehhez a báb Antall- kormány csak statisztál, a rosszul értelmezett demokrácia gyakorlata miatt. Higgye el nekem minden kedves olvasó, hogy most Magyarországon nem demokrácia van, hanem káosz, anarchia és az erőszak legkülönfélébb formái. A SZOMORÚ CSAK AZ, HOGY A DEMOKRÁCIA JOGI, TÖRVÉNYES KERETEI ILYEN TOL- DOZOTT-FOLDOZOTT ALKOTMÁNY ELLENÉRE IS BIZTOSÍTVA LENNÉNEK. Persze, a demokrácia szép, hangzatos szólama alatt aztán a korábbi kiváltságosok tovább művelhetik azt, amit a "szocializmus" alatt is tettek. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy ezeket a sorokat magyar lapokba nem írhatnám meg, hiszen a sajtónk java minden, csak nem magyar! A rádió élén egymást váltják a régi-új bolsevista vezetők, szerkesztők, műsorigaz- gatók, abból kiindulva, hogy a keresztény magyar szellem még véletlenül se férkőzzön be a sterilezett stúdió falai közé. Hogy micsoda célirányos lélekmérgezés, hazudozás, történelemhamisítás folyik a nap 2H órájában, azt csak azok tudják pontosan fölmérni, igazolni, akik rendszeresen hallgatják műsoraikat. Nem véletlen az sem, hogy a könnyebb tudatba hatoló rádió eszközét használják fel, a nyomtatott, ídő- igénylőbb sajtóval szemben. A tiltakozások halvány formái már megjelentek a sajtóban, de minden lehull erről a magabiztos liberalis-bol- sevista gépezetről. Különösen akkor, ha ehhez "föntről" még támogatást is kapnak. Egyszerűen nincs hatásos társadalmi, kormányzati nyomás ennek megváltoztatására. Hanem az átmentés, az átfestés és átkozmetikázás folyik. Ugyanazok az elvtársak és elvtársnők terpeszkednek a székekben és mikrofonok előtt, akik eddig is ismertek voltak. Ilyenformán nehezen valósítható meg az az össztársadalmi óhaj, amit Domokos Sándor úr javasol oly szépen,
