Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
1991.szeptember zagy vaságnak nevezi, a harmincas évek nagy magyar íróit populista hordószónokoknaks Munkájuknak nincs szellemi, erkölcsi értéke. A harmadik oldal csak tévtanokat hirdetett. Shylock ismét fejeket akar. Az ő humanistának álcá.zott feje legjobban illene a magyar törzshöz. Ez a tét. Ezért szítják az antiszemitizmust, ezért mocskolják a magyar szellemet. Jobbold a liság-baloldaliság, liberalizmus-konzervativizmus csak szavak. Kérdés, hogy milyen érdekek húzódnak meg mögöttük. HUNNIA Forod János Ezt a cikket a szerző eredetileg a Népszabadságnak küldte be. De az nem közölte. ÜNNEPLŐ HARANGOK Zúgjatok boldog, ünneplő harangok hirdessétek magyarok örömét... Ma teljesült nemzetünk vágya: ördög viszi pokolba seregét! Nézzünk az égre hálát rebegve, köszöntsük áldott napját az Úrnak! Negyvenöt év után - a gyűlöltek... fajtánk gyilkolói kivonultak! Elhagyták Hazánkat amit letaroltak... legyen átkozott a távozók emléke! Akasztófák, börtönök, véres csillagok... maradjon a kommunisták"dicsősége"! Az ö “érdemük", hogy Sztálin hordái kifosztották védtelen Hazánkat s a zabráló részeg vadállatok, megfertőzték a magyar Anyákat... Az ö bűnük honvédeink halála! Szibériába hurcoltak ezrei! Újra feldarabolt csonka Hazánk! S az árván maradtak százezrei! Óh, 'dicsőséges szovjet hadsereg'... Magyarország nem feled titeket! Millió az áldozatok száma - száradjon ki fertőző véretek! Zúgjatok boldog, ünneplő harangok! Hirdessétek a Szabadság diadalát! Vigyetek reményt a világ rabjainak: Megváltónk elhozza mindenki igazát! Nézzünk az égre - kulcsolt kezekkel... Áldozzuk e napot az Úrnak! Mert megáldott minket kegyelme - falkánk gyilkosai kivonultak! U.S.A., 1991. június 30. 15.oldal DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): Az igazság kedvéért A Hadak Útján 1991 májusi számából értesültem arról, hogy a Magyar Hírlap március 28-i számában megjelent Szalai Pál cikke, mely a Ludovikás szellemet erősen és gúnyosan elmarasztalja. 1992 júniusában történt hadnaggyá avatásom óta, kivéve a rövid két évet 1945 februárjáig, másban sem volt részem, mint ilyen és ehhez hasonló erkölcsi felelősségrevonásokban és kioktatásokban. Ma mindenki tudja, mit kellett volna tenni, még Szalai Pál is. Az első kérdésem az ilyen elfogultatlan bírálókhoz az, hogy ő hol volt 1944. március 19-én? Ha gyermek volt, vagy nem volt felelősségteljes beosztásban, akkor nincs joga Ítéletet mondani. Ha viszont vezető beosztásban volt, ahol a döntéseknek súlya volt, akkor hősi halottnak illene lennie ahhoz, hogy megfeleljen a maga szabta erkölcsi mértékeknek. Szalai cikkében Perjés Gézának a Hitel c. újságban megjelent cikkét kifogásolja. Kijelenti, hogy torkig van már a Horthy rehabilitációjával és a Ludovikás szellemmel. Ezen a két ponton szeretném én ellenvéleményemet kifejteni. A Ludovikás szellem hibájául rója föl a •feltétlen engedelmességet, a hősi életszemléletet, a katonás fellépést, a kemény fegyelmet’*. Ez egy olyan megjegyzés, mely figyelmen kívül hagyja a kort és annak követelményeit. Az 1930-as években más volt a követelmény a katonával szemben, mint a második ezred utolsó évtizedében. Olyan megjegyzés ez, mint mikor valaki Mátyás király igazságos voltát azért vonja kétségbe, mert eltűrte a jobbágyságot. A második világháborút megelőző idők katonai szelleme más volt, mint ma. Akkor az egész világon a •fegyelem’’ volt a hadsereg alapja. Ha Szalai Pál ezt a tényt figyelmen kívül hagyja, légüres térben mozog. Majd a történelem fogja megmondani, milyen katona-szellem a jobb. Az Öbölháborúban azok az alakulatok, melyek a legnagyobb sikereket érték el, a résztvevő nemzetek *elit alakulatai* voltak, amelyek szellemében ugyanazok az erények érvényesültek, amelyeket Szalai mint hibákat sorol föl. Melyik az elfogadhatóbb katonai szellem? Az olyan, amely eltűri a vandalizmust, a fegyverek eladását és a környezetük kifosztását, vagy az, amelyik ezt ha kell, katonás fellépéssel megakadályozza? Mert ha körülnéz, ma is talál ilyen hadsereget, amelyre az előbbi jellemző. Sajnálatos, hogy még csak meg sem próbál tárgyilagos ítéletet alkotni. Gúnyos élcnek szánja, de Amerikai Magyar Értesítő
