Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
7.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991•szeptember megkésett 56-os vízió! - virágok és nemzetiszín szalagok. Orosz és nem "szovjet* nemzeti színekkel! (Lélekemelő kép, ahogy egy jó hatvanas ember a kettészakított vörös rongy - tegnap még a világ tiszteletére igényt tartó nagyhatalmi zászló! - fakósárga sarló-kalapácsán tapos» sáros cipőjét törölgeti bele, csúnya fekete foltokat hagyva rajta, ám ettől nem lett szememben mocskosabb... Talán Németországban volt.) A katonák nem lőttek saját népükre. Most talán azt is megéljük, hogy elgondolkoznak 1956- on, 68-on s a többin... Bár akkor nem sajátjukra emelték fegyverüket, de ugyancsak védtelen népekre. Olyanokra, akik kissé korábban akarták ugyanazt, amit most, jóval megkésve saját népük akar: szabadon, emberhez méltó életet élni s eltemetni a kommunizmust, mint egy rossz emléket. Halottaink - írtam a címben, ám nem e puccs mindössze három áldozatát akarom siratni. őket elsiratják hozzátartozóik és a moszkvaiak még örülhetnek is, hogy ennyivel megúszták. (Bizonyára nem számolgatják most a baltiak többszázát, sem az örményekét, sem a grúzokat, hogy a többiről ne is beszéljünk most...) De még csak nem is a Szovjetunió, Lenin és tanainak követői miatt eltemetett és te- metetlen sokszáz millióra gondoltam, őket már sokan és sokszor sirattuk és bizonyára még nagyon sokáig fogjuk majd gyászolni és emlegetni őket. Bár ez eddig sem állította meg a gyilkos kezeket... Ma örömtort kell(ene) ülnünk! Meghalt A PÁRT, elpusztult a kommunizmus, temetik a Szovjetuniót. Jelcin a krízis idején végigkérdezte a (tag)köztársaságokat: mindössze 3 akadt a 15-ből amelyik "uniózni* akart. A többi független szabad államként kíván élni. Végre. Ez a három hát Gorbacsov birodalma, - nem határosak egymással, (de a falak emelése, a berlini típusú bezárás nem újdonság) -, ahogyan néhány értelmesebb orosz is mondta. (A korbács- csal-erőszakkal összerabolt Birodalmak, ameddig történelmi elmlékezetünk visszanyúlik, mindig kimúltak!) A baltiak megerősítették teljes függetlenségük igényét. Az ukránok úgyszintén. Az oroszok ismét Oroszországot akarnak, a moldáviaiak Romániát. Kazahsztán elnöke tegnap (aug. 22.) bejelentette, hogy kilépett az SZKP- ből és törvényen kívül helyezték - azaz betiltották - országában a kommunista pártot. Csak reménykedhetünk: mások is rájönnek a régi szenvedők közül, hogy ez az egyedüli út, hogy a többi köztársaság, majd hazánk és a többi volt rabigát nyögő ország vezetése is belátja: csak így lehet! Ahogyan tilos a fasizmus, minden megnyilvánulásával és pártjaival, ugyanúgy tiltani kell ikertestvérét, a bolsevizmust is. (Általában az összes "izmust"!) És irtani tűzzel- vassal, ha élni akarunk! Gorbacsov visszatért, ám kérdés: hová? Kinek-minek az ura és parancsolója lesz ezután? Ki tart még igényt rá és ki fogadja el egyáltalán? A. balti államokból Jelcin parancsára kivonultak a Gorbacsov által berendelt (szovjet) tankok és katonák. Visszás lett volna, ha saját népükre nem, de a rigaira, tallinira, vilniusira lőnek! És Dzserzsinszkij, a lengyel zsidó Lenin-fiú, a CSEKA megteremtője, a hű utód - csak átkeresztelt - KGB épülete, a világ keleti felén hírhedt és rettegett Ljubjanka előtt ledőlt. Lánccal a nyakában rántotta le talapzatáról a nép, s ezzel jelképesen kivégezte a KGB-t is. (A kép kísértetiesen 56-os volt megint, bár a "mi Sztálinunk" talán nem volt 14 tonnás. Talán...) Ám a nagyobb és kisebb leninek még állnak, s az amerikai TV-bemondók a hivatalos Szentpétervár helyett még mindig Leningrádot mondanak. Olyan jól megszoktuk már... S oly konzervatív, "cári* a régi... Örömtort ülhetnénk s én mégis óvok ettől mindenkit. A kommunizmus nagyon régen rothadt már 5 most halottnak tűnik. Ám élnek a kommunisták. Kiváltságosán élnek, egyenlőbben az egyenlők között. Legegyenlőbben. És az önpucs- csot kitervelő Gorbacsov visszatérve a PÁRT megreformálásáról beszélt. Hiába, a halott- maszkírozókat mindenütt jól fizetik! És néha kiváló munkát végeznek. Olyan lesz kezük alatt a hulla, mintha élne... Csak hát a szaga? Figyeljünk! Most nagyon oda kell figyelnünk. Saját sorsunk, a világ sorsa és jövője dől el az elkövetkező egészen rövid időszakban. Minden attól függ, ki az erősebb: a (volt) Szovjetunió 280 milliós, szabadságra, demokráciára, emberi életre vágyó lakossága - megerősítve még néhány százmillió egyéb nemzetbeli ugyanígy élni akaróval; azok-e, akik önállóan, saját szabad államaikban, hagyományaikra támaszkodva, ősi gyökereikből táplálkozva, nemzetként akarnak élni, s éppen ezért békességben ugya- így élő szomszédaikkal vagy az "Új Világrend* önrendelkezést és embert sárba tipró hódolói? Az a New York-i központú szűk kis csoport, amely a pénzt és fegyvert birtokolja s "nagynak* tűnő politikusokat csak érzékelhetően, de láthatatlanul, marionett-figuraként mozgatja a világ színpadán, s amelyiknek érdeke egy egyesült, "mixelt* világ, "spiritualizált* határokkal, ömlesztett emberiséggel, ahol mindenkinek mindegy, hol él, nem kötődik semmihez, mert sem a személynek, sem a népeknek-nemzeteknek nincs karaktere, nyelve, semmije, ami jellemző rá, ami sajátja, hiszen korlátlanul uralkodni emelt fejű,
