Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
15.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. január nokot, hogy jöjjön a városba» és adjon parancsot az ellenállás beszüntetésére. Király visz- szautasította Bata indítványát, és a harc mellett tette le a voksát. Állításában csak annyi a hiba, hogy Bata István már október 28-án több prominens vezetővel együtt Moszkvába repült. Azután Király Béla elhagyta az országot. Távozásának időpontja homályban maradt. Amerikai tevékenysége már egy másik történet, mint ahogyan magyarországi visszatérése is. Isten hozta a magyar parlamentben, (vezérőrnagy úr! (Vége) (Fenti 3 részes írá.st s. RING c3 h 0. z 8. i folyóiratból vettük át.) A Duna-federáció lélektani előfeltételei A VLACH (oláh) nép őstörténetét s a románok által kitalált dákoromán elméletet illetően csak néhány észrevételt teszek. Boldogult Halmos Milán Dr. egyik nagyszerű cikkében a XVI. századbeli Ali Gelibolulu török írót idézi: "A havasalföldiek és a moldvaiak egyformán hűtlen természetűek. Egyesek szépek, mások gonoszak és csúfok.* Reichersdorfer György német császári követ ugyanebben az időben írja róluk: “Durva nép, amely pásztorkodásból» marha- és lótolvajlásból él és semmiféle emberi törvénynek nem engedelmeskedik.* A félhold uralmának kiterjesztésével a törökök Konstantinápoly fanarióta görögjeiből származó fejedelmeket ültettek rájuk s az azok által meghonosított korrupt, megvesztegethető és kegyetlen szellemiséget nemzeti sajátosságaik közé iktatták. Újkori történelmük mindezt igazolta. Az első balkáni háborúban (1912-1913) megvárták, amíg a bolgárok, görögök, szerbek és albánok megverték a törököt s amikor a Macedónia miatt kitört második balkáni háborúban Bulgáriát a három fegyvertárs legyőzte, a románok hátba támadták Bulgáriát s a bolgár többségű Dobrudzsát elragadták tőle. Ugyanebben az évben a románok megújították szövetségi szerződésüket a központi hatalmakkal, de 1914- ben kötelezettségeik teljesítését különböző ürügyekkel megtagadták, 1916-ban pedig - a hadüzenet előtt - áttörtek a Kárpátokon. A második világháború előtt, Észak-Erdély és Besszarábia elvesztése után behívták a német úgynevezett tankcsapatokat s elsőkként csatlakoztak a szovjet elleni háborúhoz, de 1944 őszén ugyancsak elsőkként támadták hátba a németeket. És ezt az árulást olyan titokban készítették elő, hogy a német hadvezetőség ezzel 300-000 katonát és rengeteg hadianyagot vesztett, amellyel hónapokon át feltartóztathatta volna a vörös haderőt a Kárpátokban. Velünk, magyarokkal szemben a románok mindig ádáz gyűlöletet tanúsítottak. Károly Róbert királyt (1307-1342), akinek vajdájuk, Ba- sarába előbb térden állva esküdött hűséget, tőrbe csalták. A király alig tudott megmenekülni. Egy másik vajda, Vitéz Mihály 1600-ban elismerte Habsburg Rudolf császár fennhatóságát, megverte Báthori Endrét, aki a székelyekkel torzsalkodott s mint Rudolf által kinevezett kormányzó, egy évig sanyargatta Erdély magyarságát, míg Basta György német tábornok meg nem ölette. 1784-ben Hóra Nikoláj, egy körözött bűnöző, hamisított császári leirattal az erdélyi románokat magyar uraik ellen lázította. Két alvezérével, Kloska Juon és Krisan Ghe- orgheval együtt 132 nemesi udvarházat pusztított el és 62 magyar falut égetett fel, miközben a románok 4-000 magyar férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak le. II. József császár kénytelen volt a lázadást leveretni. A főkolomposokat saját híveik fogták el és vérdíj ellenében kiszolgáltatták őket a katonai hatóságoknak; Krisán a börtönben öngyilkos lett, a másik kettőt kivégezték. A románok nemzeti vértanúnak tekintik őket, akiket állításuk szerint a magyarok gyilkoltak le. Az igazság ezzel szemben: mi vesztettünk legkevesebb 4-000 magyart és sok milliót anyagi károkban, ők pedig vesztettek három gyilkost, akiket védnökük, a császár végeztetett ki, mégis mi, magyarok vagyunk a kegyetlen elnyomók. Az 1848-as szabadságharcban az erdélyi mócok nem a honvédséget támadták meg, hanem a védtelen magyar lakosságot. Sok ezer magyart mészároltak le. Vezérük Avram Jancu és Axente Sever volt. (Jancu sok éven át eszelősen a magyar udvarházak alamizsnáiból tartotta fenn életét.) A második világháború vége felé a Maniu- gárda olyan gyilkolást és terrort honosított meg Erdélyben, hogy a szovjet parancsnok kiparancsolta onnan őket. A saját családjuk szeme láttára fejszével lefejezett 13 székely földműves és az egy versért felakasztott Kárpáti Piroska véres árnyai, a Duna-delta mocsaraiban halálra dolgoztatott magyar férfiak és nők ezrei s a kínzókamrák falain szétloccsantott agyú testvéreink kísértő szellemei évszázadok múlva is visszajárnak. Tegyük fel, hogy Erdélyt kantonokra osztanák fel úgy, hogy minden kanton lakossága túlnyomó többségében az egyik vagy a másik nemzetiségből tevődnék össze. A múlt és jelen ta-
