Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
10. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. május KUBINYI FERENC: A nagy átverés Tizenkét éve gyűjtöm a harmadik és negyedik kötélkor áldozatairól és bűnöseiről szóló dokumentumokat* adatokat és az élők meg az időközben elhaltak magnetofonszalagra rögzített emlékeit. Ebben a gyűjtőmunkában felvilágosításaikkal támogatnak azok* akik megjárták a Katonapolitikai Osztálynak a Zalka Máté laktanya pincéjében elhelyezett vizsgálati celláit, az Andrássy út 60., a Fő utcai vizsgálati osztály börtöneit. Nem csupán itthonról, hanem a szórványban élő emigrációs magyarságtól is folyamatosan érkeznek az adatok vagy a számitógépes feldolgozások leporellói. Más kérdés, hogy két lexikon-szerkesztőséget leszámítva, Magyarországon ez az adathalmaz senkit nem érdekel. A haza, — Csurka István igéjével ellentétben — nem p i n c é r, hanem s ö p- rögető nemzet lett. Minden halovány elszámoltatási igényt a kötsei kaszinó kormánya a liberális ellenzékkel szoros kontextusban besöpör a szőnyeg alá. Ennek az aprólékos gyűjtőmunkának a során ismerkedtem meg Dr. Lovas Istvánnal, az "Alapítvány a kommunizmus áldozataiért" nevezetű társadalmi szervezet magyarországi igazgatójával. Teljes bizalommal voltam irányában, hiszen az igazgató megjárta a Kádár-kor börtönét, és az Alapítvány szponzora az a Méhes Csaba amerikai pénzember, akinek öccsét 1956- ban gyilkolták meg. Dr. Lovas és közöttem a kapcsolat csupán arra szorítkozott, hogy általa a hozzám irányított hajdani kárvallottakat — szigorúan altruista módon — elláttam azokkal a felvilágosításokkal, amelyekhez egy Magyar Köztársaságban élő állampolgár ma kevésbé jut hozzá, mint a puha diktatúra utolsó éveiben. Dr. Lovas István február végén azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy az alapítvány szeretné ismereteit bővíteni a negyvenes évek Katonapolitikai Osztályának vezetőiről, elsősorban Kardos György hajdani őrnagyról. Nem volt okom megtagadni a kérését. Átadtam neki az éppen elkészült, de még szerkesztetlen lexikoni szócikkemet, amit egy nap elteltével köszönettel, de minden kommentár nélkül rendben vissza is hozott. Március 5-én délelőtt csengett a telefonom és egyik barátom, aki ismerve kutatási területemimet, indignálódva megkérdezte, hogy az idevágó ismereteimet éppen Robert Maxwell úr bebizonyltottan "pártsemleges és vitathatatlanul független" lapjában, a Magyar Hírlapban publikálom? Életemben először azonnal megvettem a lapot. Bizony, ott volt a sandán elorozott szócikkem betűhűséggel kinyomtatva egy nagy Csurka-fénykép balján. Az ötödik oldalon olvasható összeállítást az a Lovas Zoltán jegyezte, akit életemben nem láttam, nem ismerem és Így engedélyt sem adhattam neki, hogy a szerzői tulajdonomat képező szöveget bárhol, bármilyen kontextusban felhasználja. Elkezdtem gondolatban nyomozni a tolvaj után. Akkor még nem sejtettem, hogy egy sanda szövetkezés nyomaira bukkanok. A március 7-i Magyar Hírlapot olvasva már bizonyos vagyok benne. Elsőnek az újság főszerkesztőjét hívtam fel, akitől egy nyilatkozat közzétételét kértem. Németh Péter ezt készséggel megígérte. Ezután Dr. Lovas Istvánnal, az "Alapítvány a kommunizmus áldozataiért* igazgatójával váltottam szót. Érdemes nyomon követni több menetes változását telefoni nyilatkozatainak: 1. / ÁLSÁGOS FELHÁBORODÁS: Valójában járt az alapítványnál Lovas Zoltán, a Magyar Hírlap munkatársa* aki több dokumentációs anyag olvasata közben megismerkedhetett az én Írásommal is. Felháborítónak tartja annak eltulajdonítását, mert semmiféle engedélyt a közlésre nem adott, nem is adhatott. Természetesen Írásban csatlakoik a lapban megjelenő nyilatkozatomhoz. 2. / ÓVATOS RETIRÁLÁS: Pár órával később. Valahogyan tegyünk kísérletet az ügy elsimítására, mert egy esetleges botrány rossz színben tüntetné fel az Alapítványt (sic!). Lovas Zoltán, aki több alkalommal hívta, kéri, hogy ne tegyünk semmit, mivel ellenkező esetben kirúgják a laptól. Én a kérelmet visszautasítottam. 3. / ÍGÉRET VISSZAVONÁSA: Nem csatlakozhat az Írásos nyilatkozathoz, mert valójában megengedte Lovas Zoltánnak, hogy a tulajdonomat képező szócikket háttéranyagként felhasználhatja. A teljes valóság, a szerzői tulajdonomat képező Írás ellopásáról a Magyar Hírlap március 7-i számából derült ki. Nyilatkozatomhoz Németh Péter főszerkesztő fűzött kommentárt, írása felvilágosít, hogy Dr. Lovas István alapítványi igazgató — Lovas Zoltán hírlapíróval előre megegyezve — nem a kommunizmus áldozatainak érdekében szándékozott felhasználni Kardos őrnagy pályaívéről Írott anyagomat. Éppen ellenkezőleg! Szövetségben eltervezték CSURKA ISTVÁN meghurcolását és én voltam az a balek, aki az Alapítvány magasztos céljaiban bízva, a puskaport szolgáltattam az orvlövészethez.
