Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

10. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. május KUBINYI FERENC: A nagy átverés Tizenkét éve gyűjtöm a harmadik és ne­gyedik kötélkor áldozatairól és bűnöseiről szóló dokumentumokat* adatokat és az élők meg az időközben elhaltak magnetofonszalagra rögzített emlékeit. Ebben a gyűjtőmunkában felvilágosítá­saikkal támogatnak azok* akik megjárták a Ka­tonapolitikai Osztálynak a Zalka Máté laktanya pincéjében elhelyezett vizsgálati celláit, az Andrássy út 60., a Fő utcai vizsgálati osztály börtöneit. Nem csupán itthonról, hanem a szór­ványban élő emigrációs magyarságtól is folya­matosan érkeznek az adatok vagy a számitógé­pes feldolgozások leporellói. Más kérdés, hogy két lexikon-szerkesztőséget leszámítva, Ma­gyarországon ez az adathalmaz senkit nem érdekel. A haza, — Csurka István igéjével el­lentétben — nem p i n c é r, hanem s ö p- rögető nemzet lett. Minden halovány elszámoltatási igényt a kötsei kaszi­nó kormánya a liberális ellenzékkel szoros kontextusban besöpör a szőnyeg alá. Ennek az aprólékos gyűjtőmunkának a so­rán ismerkedtem meg Dr. Lovas Istvánnal, az "Alapítvány a kommunizmus áldozataiért" neve­zetű társadalmi szervezet magyarországi igaz­gatójával. Teljes bizalommal voltam irányában, hiszen az igazgató megjárta a Kádár-kor bör­tönét, és az Alapítvány szponzora az a Méhes Csaba amerikai pénzember, akinek öccsét 1956- ban gyilkolták meg. Dr. Lovas és közöttem a kapcsolat csupán arra szorítkozott, hogy általa a hozzám irányított hajdani kárvallottakat — szigorúan altruista módon — elláttam azokkal a felvilágosításokkal, amelyekhez egy Magyar Köz­társaságban élő állampolgár ma kevésbé jut hozzá, mint a puha diktatúra utolsó éveiben. Dr. Lovas István február végén azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy az alapítvány szeretné ismereteit bővíteni a negyvenes évek Katonapolitikai Osztályának vezetőiről, elsősor­ban Kardos György hajdani őrnagyról. Nem volt okom megtagadni a kérését. Átadtam neki az éppen elkészült, de még szerkesztetlen lexikoni szócikkemet, amit egy nap elteltével köszö­nettel, de minden kommentár nélkül rendben vissza is hozott. Március 5-én délelőtt csengett a te­lefonom és egyik barátom, aki ismerve kutatási területemimet, indignálódva megkérdezte, hogy az idevágó ismereteimet éppen Robert Maxwell úr bebizonyltottan "pártsemleges és vitat­hatatlanul független" lapjában, a Magyar Hír­lapban publikálom? Életemben először azonnal megvettem a lapot. Bizony, ott volt a sandán el­orozott szócikkem betűhűséggel kinyomtatva egy nagy Csurka-fénykép balján. Az ötödik oldalon olvasható összeállítást az a Lovas Zoltán je­gyezte, akit életemben nem láttam, nem isme­rem és Így engedélyt sem adhattam neki, hogy a szerzői tulajdonomat képező szöveget bárhol, bármilyen kontextusban felhasználja. Elkezdtem gondolatban nyomozni a tolvaj után. Akkor még nem sejtettem, hogy egy sanda szövetkezés nyomaira bukkanok. A március 7-i Magyar Hírlapot olvasva már bizonyos vagyok benne. Elsőnek az újság főszerkesztőjét hívtam fel, akitől egy nyilatkozat közzétételét kértem. Németh Péter ezt készséggel megígérte. Ezután Dr. Lovas Istvánnal, az "Alapítvány a kommu­nizmus áldozataiért* igazgatójával váltottam szót. Érdemes nyomon követni több menetes vál­tozását telefoni nyilatkozatainak: 1. / ÁLSÁGOS FELHÁBORODÁS: Valójában járt az alapítványnál Lovas Zoltán, a Magyar Hírlap munkatársa* aki több dokumentációs anyag olvasata közben megismerkedhetett az én Írásommal is. Felháborítónak tartja annak eltulajdonítását, mert semmiféle engedélyt a közlésre nem adott, nem is adhatott. Természe­tesen Írásban csatlakoik a lapban megjelenő nyilatkozatomhoz. 2. / ÓVATOS RETIRÁLÁS: Pár órával ké­sőbb. Valahogyan tegyünk kísérletet az ügy el­simítására, mert egy esetleges botrány rossz színben tüntetné fel az Alapítványt (sic!). Lo­vas Zoltán, aki több alkalommal hívta, kéri, hogy ne tegyünk semmit, mivel ellenkező eset­ben kirúgják a laptól. Én a kérelmet visszauta­sítottam. 3. / ÍGÉRET VISSZAVONÁSA: Nem csatla­kozhat az Írásos nyilatkozathoz, mert valójában megengedte Lovas Zoltánnak, hogy a tulajdono­mat képező szócikket háttéranyag­ként felhasználhatja. A teljes valóság, a szerzői tulajdonomat képező Írás ellopásáról a Magyar Hírlap már­cius 7-i számából derült ki. Nyilatkozatomhoz Németh Péter főszerkesztő fűzött kommentárt, írása felvilágosít, hogy Dr. Lovas István ala­pítványi igazgató — Lovas Zoltán hírlapíróval előre megegyezve — nem a kommunizmus áldo­zatainak érdekében szándékozott felhasználni Kardos őrnagy pályaívéről Írott anyagomat. Ép­pen ellenkezőleg! Szövetségben eltervezték CSURKA ISTVÁN meghurcolását és én voltam az a balek, aki az Alapítvány magasztos célja­iban bízva, a puskaport szolgáltattam az orvlö­vészethez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom