Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
tartozik» hanem azért is, mert a hallatlan elszegényedéssel egyre szélesebb rétegek képtelenek fizetni a lakbért, fűtést, világítást és válnak hajléktalanokká az addig valamiféle lakással rendelkezők közül is. Elkerülhetetlen, hogy ezek közül egyre többen váljanak bűnözőkké, egyrészt az ilyen társaságba keveredve, éjszakáikat-nappalaikat az utcán, aluljárókban, pályaudvarokon töltő "nehéz fiúk* között, másrészt mert a nyomor is lopásra kényszeríti őket, hiszen semmi más úton nem tudnak élelemhez jutni, a ruházkodásról nem is beszélve. Ha keserves életüket enyhítendő, legalább egyszer megpróbálják a kábítószer bódulatának enyhítő hatását is, akkor a későbbiekben azért már ra- bolni-gyilkolni is kell, hogy továbbra is hozzájuthassanak. A folyamat megállíthatatlannak tűnik, s még magyarázható is jogossága. (Itt most nem esik szó azokról a hajléktalanokról, akiknek még lehetőségük van rokonoknál, ismerősöknél meghúzódni, akár váltakozva néhány éjszakára, mert azok a "becsült statisztikákban* sem szerepelnek, de vélhetően nagyon sokan vannak és előbb-utóbb ők is az utcákra kerülnek!) Magyarország közbiztonsága - benne legfőképpen Budapesté - már a világ legnagyobb bűnözőit összegyűjtő világvárosokénál is rosz- szabb. Az elkövetett bűnesetek - főleg súlyos rablások, betörések - csak elenyésző, 30 körüli százalékát tudja felderíteni a rendőrség. Nincs szándékomban védelmezni a magyar rendőrséget és ezt a minősíthetetlen nyomozási eredményét, de azt tudnunk kell, hogy a háború előtti technikai színvonalat sem elérő felszereltsége mellett - ami már önmagában sem teszi lehetővé a hatékony munkát -» azért nem tudják felderíteni és elfogni a tetteseket, mert azoknak több mint 65-70 százaléka olyanokból kerül ki, akik megfoghatatlanok. Nincs bejelentett lakásuk, munkahelyük, mert hajléktalanok, vagy főleg mert illegálisan tartózkodnak az országban. (Ez utóbbiak tettük elkövetése után ugyanolyan gyorsan távoznak, amilyen gyorsan és titokban jöttek, hogy később éppígy visszatérjenek az őrizetlen zöldhatáron.) Hallottuk: a hajléktalanok legalább fele nem magyar állampolgár. A bűnelkövetőknek több mint 60 százaléka nem magyar állampolgár. S ez utóbbi még a előbbinél is nagyobb probléma és elviselhetetlenné növekedése már az újév kezdetén, de legkésőbb február-márciusra várható, sőt nagy biztonsággal megjósolható. Európa minden országa reszket és vezetői hozzák a legkülönbözőbb védekező intézkedéseket. Az Olaszország vezetésével megalakult Pentagonale - Magyarország, Ausztria, Jugosz1991. január 7.oldal lávia és Csehszlovákia - tanácskozásra ült össze. A svájciak bejelentették: katonasággal zárják körül határaikat, ugyanezt tervezik a lengyelek és csehek is. Egyedül a magyar illetékesek hivatkoznak a hazánk által is aláírt Genfi Menekültegyezményre (amit persze a nyugati, most védekező országok már sokkal régebben írtak alá!) és valamiféle rosszul értelmezett szolidaritástól vagy hallatlan hozzá nem értéstől vezettetve várják a legújabbkori nép- vándorlást! Gorbacsov - talán a Béke Nobel-díj feletti örömében, de inkább a "túlnyomás-szelep* biztonsági kieresztése céljából - január elsejétől felszabadítja rabszolgáit és jobbágyait, pár ^vszá.z8.düt megkésve eljutott s. ^szabsc! köl— tözködés jogának* megadásáig. Január i-től világútlevelet kapnak a birodalom szovjet polgárai. Az illetékesek Ígérték: a bűnözőket nem juttatják e joghoz, vagyis nem szabadítják rá Európára. Már legalábbis azokat, akikről biztosan tudják, hogy bűnözők, mert már voltak elítélve. (Azt nem ígérték, hogy a KGB mai és volt tagjai nem utazhatnak szabadon!) Nem kell sokat bizonygatni, hiszen minden magyarnak vannak személyes tapasztalatai az 1945-ös "felszabadítókról", de az azóta is hazánkban tartózkodó "ideiglenesekről* is, akik még a fákról a gyümölcsöt is lelopták, ágastól, vagy a kertekből a zöldséget, az ólakból az állatokat zabrálták el, de akkor már a kerítés drótját vagy az ól léceit-deszkáit is vitték; nem kell bizonygatni, hisz' maguk bizonyították: a "szovjet embertípusnak* nem kell elitéit vagy el nem ítélt bűnözőnek lennie ahhoz, hogy lopjon. Ez alaptermészetéhez tartozik, köznapi viselkedési norma, mint nálunk a köszönés! Lehet persze megértő módon hivatkozni sanyarú életükre, amely már cáratyuskáik, majd Lenin és Sztálin cárkodása alatti rabszolgasorsukban rákényszerítette ezt a népet ennek az alapvető "ember* tulajdonságának kialakítására, ami végül lételemükké vált, de ez a lényegen nem változtat. Mennyi lopás-rablás várható? Az óvatosabb, szerényebb becslések 7 millió "hazájába vissza nem térő* szovjet polgárról írnak-beszélnek. A bátrabbak - és én nekik hiszek, hiszen évek óta moszkvai tudósítók! - 20 millióról szólnak! Itt megint mindenki megértő, természetesnek tartja, hogy 70 évi bezártság, rabság után mindenki örül, ha mehet, hiszen még 2 éve is érvényben volt az a törvény, hogy a kolhozparaszt pl. csak külön engedéllyel és csak sok évben egyszer mehet a városba, és "hazán belül* is útlevél kellett. Lehetünk nagyon-nagyon optimisták, és feltételezhetjük, hogy ennek az országnyi - végső Amerikai Magyar Értesítő
