Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

10.oldal sem nyelvük használatához, sem kultúrájuk meg­tartásához, CSAK egyetlen egyet nem hajlan­dók megengedni: A TERÜLETI AUTONÓMIA IGÉ­NYÉT! Azt nem. Szép kis demokrácia lesz az, ahol a réges rég aláírt - és eddig SOHA be nem tartott - nemzetközi szerződésekben álta­luk (is) garantáltak betartását már előre meg­tagadják. De bizony azt mondom: Így kell ezt csinálni! Lám, ennek a viselkedésnek van ered­ménye! (Lásd még a Szovjetunió aláírásait!) S hogy mi volt az elszólás? “Mi ... fiatal állam vagyunk, 1918-ban születtünk meg...* Te­hát nem 2600 éves a dákoromán “államiságuk*? És nem ők támadták meg éppen az elmúlt hó­napban Mitterand francia elnököt azért az egy­szerű és tényszerű kijelentéséért, hogy “Ma­gyarország területének legnagyobb részét 1920- ban elcsatolták*? Pedig hát mást nem is mon­dott, ez pedig történelmi tény. (Mondhatta vol­na persze a magyar Parlamentben, hogy ezt ép­pen nekik, franciáknak köszönhetjük, hogy ez teljesen igazságtalan volt, és legalább annyit: sajnálja... Akkor talán szerettük volna és ér­tettük volna a románok felháborodását is, no de így...?) A ma legnagyobb román párt elnökének íróasztala fölött (a jövendő) Nagy-Románia tér­képe lóg. Igaz, ők “kiegészített Romániának* nevezik. A riporter döbbenten jegyzi meg: “Benne látom Besszarábiát, Dél-Dobrudzsát...* “Igen! - válaszolja a vezér. - Tüntetőén tettem ki az íróasztalom fölé. Bár tudom, ez so­kakat meglep. Ennél többet nem akarunk. Ennél többet senkitől sem akarunk. Ennél többet. (Értsd: de ennyit mindenképpen és minden esz­közzel! S.I.) Nos, ez a fiatal állam még nem for­rott össze. Egyik tartomány keletről érkezett, a másik északról, ismét másik délről és nyu­gatról. (Jól összetákolták! S.I.) És mivel össze- forrottsága még igen gyenge, senkinek sem ad­hatunk területi autonómiát. Vagyis olyat, ami­lyen a MAGYAR AUTONÓM tartomány VOLT. Amikor azt megszüntették, a mi pártunk egyet­értett a döntéssel... Ez nem sovinizmus, hanem őszinteség. És ezt a kisebbségnek meg kell ér­tenie. Elvégre mégiscsak a kisebbség dolga megérteni a többség szükségleteit.“ Ebből a logikából egyenesen következik: ha már megértette, természetesen le is kell mon­dania saját szükségleteiről a többség javára! Nem? Vigasztaló számunkra az is, hogy “ennél többet nem akarnak“ - így talán nem vonulnak a Tisza vonaláig' Csak még az teljesen érthe­tetlen, hogy amennyiben elfogadjuk azt, hogy ez “nem sovinizmus, csak őszinteség* - és miért ne fogadnánk el, hiszen mindig mi magyarok va­1990. április gyünk a románok és a világ szemében a “sovi­niszták“! -, akkor miért ne lehetnénk mi is őszinték? Miért nem üvöltjük végre teli torokból együttesen, kint és bent, amit csak magunknak vallunk be csendesen, félve: NEM, NEM, SOHA! Nem mondunk le elszakított területeinkről. Nem ismerjük el a történelmi haza szétszaggatását. Visszaköveteljük azt, ami a miénk és MINDIG a miénk volt! Tudom, hiszen sokszor mondták már nekem: ez nem “politikus*. De tegyük hozzá mi is: “ennél többet nem akarunk. Ennél többet senkitől sem akarunk.“ A különbség mégis óriási lesz! Az “el­venni“ és a “visszavenni“ különbsége: elrabolni a másét vagy visszavenni a sajátunkat. Ez nem I invA na ?. — => / —• • Sokan hivatkoznak arra is - (főleg a ra- dikális-liberális-urbánus-zsidó ellenzékiek, akik ki tudja milyen jogon szerveztek nemzetközi el­lenzéki konferenciát kisebbségi ügyben március elején Budapesten, amelyre román, szlovák, lengyel, cseh, stb. “demokratikus“ testvéreiket hívták meg, és éppen előttük jelentették ki, hogy semmiféle határmódosítási és területi kö­vetelésük nincs. Kérem szépen, kinek a nevében merték ezt kijelenteni éppen a rablóknak, azok­nak, akik az elrabolt területeken élő őslakoso­kat üldözik és halálra gyötrik? A hazai vagy a nemzetközi zsidóság nevében? Mert a hazai és külföldi magyarság nevében ezt semmiképpen sem tehették, hiszen a választások előtt né­hány héttel még azzal sem dicsekedhettek, hogy szavazatokat szereztek a magyar néptől! Ez jo­gi és “demokratikus“ abszurdum! És persze visszaélés, a magyarság leigázására, tőle ide­gen vélemény rákényszerítésére tett kísérlet!) -, hogy a nemzetiségi megoszlás, összetétel megváltozott már az elcsatolt területeken, ezért nincs jogalapunk a visszacsatolásra. Ezen az érven csak felháborodni lehet, hiszen ilyen alapon el kell csatolni Floridát, mert tele van kubai meg nikaraguai menekül­tekkel, Mexikónak is jár már jó darab a mexi­kóiak sokasága miatt, de Japán és főleg Kína is igényt tarthat egy-egy darabkára az USA-bcl, főleg, ha az onnan jöttek egy csoportba gyüle­keznek, de a legnagyobb falat Izraelnek járna. Ha a nemzetközi jog nem a történelmileg kiala­kult és elismert államokat és államhatárokat garantálja, akkor az egész világot, bármely or­szágot szét lehet szabdalni. Elég csak szépen beszivárogni valamely népnek, csak előre meg kell beszélni, melyik országból, melyik darabot szeretné megszerezni! Azután szépen megsza­vazzák maguknak pl. egy gyulafehérvárihoz ha­sonló “gyűlésen*. Kész. Ezen az alapon egyedül az biztonságos, ha idegent be sem enged senki Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom