Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
1990. április és pénzbüntetéssel fenyegeti azokat, akik a járvány elterjesztéséhez segítséget nyújtanak. Az ellenpropaganda megtiltása elősegítette a járvány elterjedését. Talán a márciusi választások után akad egy ügyészség, aki elrendeli ebben az ügyben a nyomozást. A műsorom végül is kerek hét évig dobozban maradt. 1984-ben, amikor már a tiltás következményei pontosan lemérhetik voltak, fordulat állt be. Bereczky Gyula, régi rádiós kollégám az APO-hoz került, ö járta ki az erősen megvágott és rövidített műsor sugárzási engedélyét. Mondanom sem kell, hogy a rádióadás a járvány megfékezésére már nem volt alkalmas. Én pedig átvehettem - szépségflastrom gyanánt - műsoromért az elnökség nívódíját. * A TV 2. 1989. május 5-én a kábítószer elterjedéséről sugárzott műsort. Néhány tájékozatlan nyilatkozó a Belügyminisztérium tiltásának és henye munkájának tudta be a narkomá- nia eluralkodását. A Magyar Nemzet május 25-i számában ellentmondtam a rendőrség megrovásának. Megírtam, hogy az ellengőz alkalmazását az MSZMP, Grósz Károly és Flesch István, magyarán a párt akadályozta meg. Flesch István napjainkban már nem képviselheti - mint amaz aranjuezi időkben - a felesleges hulladékká vált APO-t. Tudomásom szerint napjainkban mint sajtótudósító* valamelyik nyugati országban képviseli a Magyar Köztársaságot. Természetes pályaív, szemünk sem rebben, hiszen már hozzászoktunk ilyesmihez a viharos politikai átlényegülések időszakában. Tudósítói mivoltában és pozíciójában (az se' semmi...) gondosan eltávolítani igyekszik a mundérjára fröccsenő sarat. Megértem, hogy kefe után kapkod. Emberi dolog az is, hogy egy régi apparatcsik "in aeneternum Ámen* igyekszik megőrizni új és kellemes helyzetét. Ezért 1989. augusztus 8-án a Magyar Nemzetben megkezdte elhatárolódását a múlttól. Pontosan azt csinálja, amit kívüle még sok ezren. A lapban közreadott vitairatában kijelenti, hogy ő nem tiltott. De nem ám! Társával együtt csak: (...) NÉMA MEGRENDÜLT TANÚI VOLTUNK AZ EREDMÉNYTELEN SZAKÉRTŐI meghallgatásnak (...) S MI NEM A BIZOTTSÁG MEGBÍZOTTJAI, VAGY VALAMILYEN DÖNTÉSVÉGREHAJTÓI VOLTUNK. NEM IS LEHETTÜNK VOLNA. FELADATUNK ABBAN ÁLLT, HOGY OSZTÁLYUNKON BESZÁMOLJUNK A MŰSOR SZAKÉRTŐI FOGADTATÁSÁRÓL (...).* Mostanában annyi mosakodó nyilatkozatot olvasok, hogy hajlamos vagyok elhinni azt is, hogy a műsor meghallgatására nem pártutasí- tásra érkezett, hanem csak egyéni érdeklődése 7.oldal és aggódása hozta el. Flesch István "igazoló iratát* olvasva már lassan elhiszem azt is, hogy a meghallgatásra nem is az APÓ küldte, hanem a Bivalyszántódi Dinnyecsőszök Sóspuskás Baráti Tekeegylete. Érdekes módon azonban tiltakozva az állításom ellen, nem nevezi meg az igazi betiltót. Dehiszen értem én, hogy milyen kellemetlen lenne, ha a volt elvtársi vezetők Flesch István állítására azt válaszolnák, hogy a nyilatkozó egyszerűen hazudik. Napjainkban éppen a Czi- nege-ügyben hazugozzák le egymást a volt vezető elvtársak. A továbbiakban Flesch István elvtárs egykori sajtóirányító, jelenleg (nyugati) europer sajtótudósító, cikkében felelőssé a tiltás bejelentéséért - a felsőbb szervekre (AP)O hivatkozva - a rádió illetékeseit tette meg. (Itt sem közöl nevet.) Nos, én megteszem. Az "illetékest* dr. Kiss Kálmánnak hívják, aki abban az időben a Magyar Rádió elnökhelyettese volt. Tagadhatatlan, hogy a későbbi években dr. Kiss Kálmán is betiltott általam készített műsort, de ebben az esetben éppen a műsor sugárzásáért harcolt. Soha nem fogom elfelejteni a magyar múltból származó példáját és argumentumát. Ezt mondta: »AMIKOR A MÚLT SZÁZADBAN JÁRVÁNY KÖZELEDETT AZ ORSZÁGHOZ, AKKOR MINDEN FALUBAN A KISBÍRÓVAL KIDO- BOLTATTÁK: FÜSTÖLNI TESSÉK!» Ami a múlt században természetes volt ebben az országban, azt a "világ megforgatására* esküdött párt és funkcionáriusai megtiltották. * A Magyar Nemzet módot adott arra, hogy Felsch István cáfolata után én is megtehessem megjegyzéseimet. Nem akartam végletekig kiélezni a vitát. A válaszomat így fejeztem be: "Egy pillanatig sem vitatom azonban, hogy egy embertelen állapot hallatlanul nagy kárt okozó fenntartásának Flesch István is az áldozata volt." Flesch István azonban vitatta. Előkapta a régi recipét, s mivel cáfolata másutt nem állt volna meg, tehát - mint hajdani igazgató - feljelentett a MUOSZ Etikai Bizottságánál. A testület értesített az eljárás megindításáról. A vádlott állapotot már régen megszoktam, de tekintve a történelmi homokórán lecsorgott időt, elhatároztam: elég volt! Ezen a viszo- lyogtató "ad audiendum verbum" tárgyaláson én nem fogok megjelenni. Vélt bizonyítékaimat azonban írásban előterjesztettem. A válasz bár váratott magára, de megjött. Az "eljáró tanács vezetőhelyettese" (Óh, mily üde reminiszcencia, Dr. Ölti Vilmosnak a különtanács elnökének vagy Andó Dezső doktornak, a Katonai Törvényszék Amerikai Magyar Értesítő /
