Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
22.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. március DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): Egy reakciós vallomásai Már mint hadifogoly a Szovjetunióban, meg kellett hogy szokjam a megtisztelő megszólítást: "Reakciós’'. Miután csak huszonnégy éves is alig voltam és zsenge múltam serdülő éveit a Ludovika Akadémia politikai sivatagjában töltöttem el, igen tudatlan maradtam a politikai kifejezések ezen szakterületén. Naivan nem átallottam felvilágosításért egy olyan idősebb bajtárshoz fordulni, aki már átélte az első világháborút követő Kommünt, járatosabb volt az ilyen kifejezéseket illetően.- Reakciós azt jelenti - magyarázta az illető -, hogy te olyan egyén vagy, aki minden haladásnak ellensége. Olyan valaki, aki vissza akarja fogni a haladás szekerét. Ezzel a meg nem tisztelő jelzővel illettek bennünket a táborunk magyar propagandistái, akik ha nem is az általános műveltség, de a politikai fejlettség területén messze előttünk jártak. Tőlük tudtuk meg, hogy van igazságos és igazságtalan háború. Ennek bizonyítására az akkor dúló koreai háborút hozták föl. És ki hitte volna, az igazságos háborút a támadó Észak- Korea vívta az agresszíven védekező Egyesült Nemzetek, elsősorban az amerikai imperialisták ellen. Hasonló építő felvilágosítást kaptunk például arra vonatkozólag, hogy a szovjet fogságból való szökés az árulás a szocializmus ellen, de a német-fasiszta fogságból való szökés az becsületbeli kötelesség. Arra is kaptunk magyarázatot, hogy tulajdonképpen hálásnak kell lennünk, hogy élvezhetjük a szovjet nép vendégszeretetét és védelmét, mert ha ők most minket "reakciósokat’’ hazaküldenének, a boldog magyar nép abban a félelmében, hogy el akarjuk tőlük venni szocialista vívmányaikat, biztosan agyonverne. Ilyen és hasonló átnevelés hat éve nem múlt el nyomtalanul fiatal és fogékony lelkemben. így azután hazatérésem után, miután az ÁVH átnevelő eszközeinek hatását is kihevertem, egyszerűen elfogadtam, hogy én reakciós vagyok. El is határoztam, hogy nem zúgolódom, hogy hat évi zsoldomat húsz forintban állapították meg, amit nem lehet megfellebbezni, csak megköszönni. Nem is zúgolódtam, mikor mint kőműves segédmunkás kaptam először munkát. Sőt, még hálaérzetem is volt. - Milyen nagyszerű, hogy én, reakciós is munkát és kenyeret kapok - hálákodtam magamban. Azon sem lepődtem meg, amikor egy napon mint "reakcióst" kitelepítettek. Megértettem, hogy kell a lakás a szegény pesti dolgozóknak. Meg is maradt bennem ez a meggyőződés, hogy én reakciós, megérdemlem a sorsomat, mindaddig, amíg az első Nagy Imre kormány meg nem szüntette a kitelepítést. Addig uagynis hasonszőrű reakciósokkal körülvéve abban a hitben éltem, hogy nekünk, kitelepített állami gazdasági dolgozóknak örülnünk kell, hogy egyáltalán kenyeret kapunk. Meg kell súgnom, hogy míg ebben az időben a "tisztességes polgár" kenyérjegyre vehette annak kilóját pár forintért, mi, reakciósok ilyen kedvezményt nem kaptunk. Nekünk azt a piacon kellett vennünk 10-12 forintért. Na, de ez a reakciósok sorsa, rándítottam én a vállamon és lapátoltam a homokot a bányából, köbméterét 12 forintért, egy kiló kenyérért. Mindezen világnézeti ártatlanságom egy csapásra megváltozott, mikor felkerülve Pestre, a kiváltságos díszítő kőművesbrigádnak lettem a tagja. Hogy ez hogyan történt, az már egy másik mese, de a lényeg az, hogy ez a brigád pont másfélszeresét kereste annak, amit az átlag kőműves és - ki hallott ilyet - nem voltak megelégedve! Ekkor dőlt össze bennem egy világ. Eddig én azt hittem, hogy én vagyok a reakciós. Azt hittem, hogy nekem lehetne csak okom visszasírni a régi szép időket... De nem. Ezek a jó prolik mennyit emlegették azt az időt, amikor egy órai bérükből egy zónapörköltet és egy kis- fröccsöt is tudtak venni.- Igaz, voltak komisz idők is, de akkor legalább szabadon káromkodtunk, igaz-e Stefi komám? - mondotta a tömött bajszú brigádvezető.- Igaz bizony, akkor nem néztem hátra a vállam fölött, hogy ki hallja, amit mondok.- Nem volt az se nyakig tejföl - ellenkezett a sovány, köhögős Zigler, de letorkolták.- A fene se mondja azt, hogy az mennyország lett volna, de annál jobb, ami most van! Na puff neki, állt el bennem a lélegzet. Hát ha azok, akik a régit visszasírják, azok a reakciósok, akkor ezek az én kőműves társaim nálam is nagyobb reakciósok... Uram Isten, reakciósok közé keveredtem! Nemsokára ezt követte ötvenhat októbere. És akkot hallom csak a rádióban, hogy azok, akik változást akarnak, azok a reakciósok! Hát Uram Isten, mi van itt? Itt kérem valami tévedés kell legyen az elnevezéssel..., mert hát kérem, azok, akik tíz körömmel ragaszkodnak a hatalomhoz, az a kisebbség, az nevezi magát "haladónak, forradalmárnak, a népi hatalom képviselőjének", míg a tömeg, aki ellenük harcol, az a "reakciós", akkor kérem, ezzel a szóval valami baj van. És ma is azok, akik mindig megállítani szeretnék a kereket, hogy a kivívott privilégiumaikat, a kiváltságos nyugdijakat meg-
