Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-02-01 / 2. szám

1990. február Amerikai Magyar Értesítő 27.oldal A njosoly országa "WORLD STAMP EXPO '89" (Folytatás előző számunkból.) Az ír pavilontól az oroszokhoz mentem. Három no szorgoskodott a pult mögött. Megkérdeztem az egyiket, ki a pavilon vezetője. Egy középkorú nőre mutatott.- "Drásztutyi" -köszöntöttem.- "Drásztutyi" -viszonozza.- "Kákgyela"?- "Khárásó" -feleli most már vidámab­ban. Elmondom neki mi járatban vagyok. Ké­rek bélyeget, pecsételést, és kértem 5t is, Írja be oroszul, hogy boldog szüle­tésnapot .- "Poruszki"? (oroszul?)-kérdezi.- "Dá, dá"! -felelem. (Tudni kell, hogy mindenütt angolul ment a párbeszéd, és az angol "Happy Birthday"-! /boldog születésnepot/ kí­ván. ) Amig a nő végzi a műveletet, halkan dúdolom a "Katyusát". "Doszvidányi nábi- ri Katyusa..." Látom, hogy a szája a fü­léig ér a mosolytól.- "Ruszki"? -kérdi.- "Nyett"'. -vágok ki egy nagy brezs- nyevi nemet.- Honnan tudsz oroszul?- A második világháború alatt az o- rosz fronton voltam s ott ragadt rám né­hány szó.- Német vagy?- Nem.- Melyik hadsereggel voltál ott? Egy hirtelen ötlettel azt feleltem, hogy román katona voltam. Az eddigi mosolyba egy kis grimasz ve­gyült .- Nem szereted a románokat?- A románok, akárcsak a többi megszál­lók, rosszul vizsgáztak emberségből. Es sorolta mindazt, amit az orosz ka­tonák követtek el Magyarországon s a többi megszállt területen. Én meg csak helyeseltem. - Dá, dá,- mondogattam közbe-közbe.- Még te is azt mondod? -kérdezte gyanakodva.- Na hallod, én aztán ismerem őket. Egy lehetetlen népség.- Ilyeneket mondasz saját népedről?- Én nem vagyok román'.- Hát mi vagy? -kérdi meglepetve.- Erdélyi magyar'. Kezet nyújt: - "Congratulate"! Ma sem tudom mihez gratulált; a szü­letésnapomhoz, vagy hogy egyezett a vé­leményünk? PLETYKA: *- Hallom, beteg a feleséged.- Igen, már hetek óta.- Veszélyes?- Nem. Csak akkor veszélyes, ha egészséges. *- Amióta férjhez mentem, Pista telje­sen elhanyagol engem.- Hát válj el tőle.- Mit nem mondasz? Hát nem tudod,hogy én Péterhez mentem feleségül? *- Hogyan szoktattad le a férjedet ar­ról, hogy későn járjon haza?- Nagyon egyszerű módszerrel. Ha ké­sőn jött, mindig kikiabáltam neki az előszobába: te vagy az,Béla?- Ez hatott?- Hatott. A férjemet ugyanis Ottónak hívják. EZ IS EGY MEGOLDÁS — Gyorsan ásunk egy gödröt a béka feneke alá: MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA S. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom